2008. június 22., vasárnap

INFERNO OF TORTURE

Teruo Ishii, 1969 Japán

A Tokugawa témájú filmekből ez volt sorban a második a hírhedt japán moziszériából, mely afféle szexploitation stílusban fogant... Teruo Ishii bizarr világa az ’50-es évek vége óta kísérti a közönséget, minden filmje nem feltétlenül a legragyogóbb gyöngyszem ami valaha is készült a japán mozi történetében, viszont jó pár alkotása nagyon is élvezhető, ha nem kifejezetten racionális szemmel tekintjük azokat: ORGIES OF EDO, THE BLIND WOMAN’S CURSE, FEMALE YAKUZA TALE…

Jelen mozinkat megelőzte egy évvel korábban a JOY OF TORTURE, amelyre szintén jellemző az egyfajta öncélú jelleg, melyben a történet és a karakterek nem mindig egy ONIBABA színvonalúak. Ha valakit ez vérig sért az kerülje a filmet, és annak „kihasználós” cimboráit. Ha valaki viszont e hiányosságokon (?) túl tud lépni, vagyis nem zavarja ez a hányavetiség, az gyönyörködhet a szépséges képekben, melyek akár egy LADY SNOWBLOOD (Toshija Fujita, 1973) színvonalat is megütnek.

Mindezek mellett lényeges, a nem túl szűkmarkúan szórt extrém gore, amely meghazudtolja korát (hol voltak még Lucio Fulci híresebb darabjai?): a világ más régióiban - 1969-et írunk - nem mertek még ennyire véreset celluloidra vinni, hiába, a japán hagyományban mindig is szókimondóbb volt az erőszak ábrázolása.

Már a kezdés (valójában kommersz húzás) is egy nagyon zorall szadisztik ekszekjusön, a véreblelkű filmrajongók örömére. A gyönyörűen tetovált és egyébként sem kellemetlen külsejű Nagasaki-beli bordély prostituáltjai gonosz képeskönyvbe illően élik hányattatott életüket: szenvednek, tekeregnek (művészi szempontból is izgalmasak a közeli képek!), viaskodnak. Russ Meyer, a közismerten és bevallottan busenfetisiszta rendező is bizonyára elégedetten csettintett párat a női mellek folyamatos mutogatásának örömére, ha látta egyáltalán ezt az alkotást.

A mozi záró képsorai - a kivitelezés szempontjából valóban erősre sikeredett - ’Matazaki’ kivégzéssel csak felteszik arra az i-re a pontot, amit a bugyutaság és az alantas ösztönök előtt, mondhatni festményszerűen tisztelgő japán exploitation filmkultúra jelent.

-------

2008. június 16., hétfő

BAMBOO HOUSE OF DOLLS

Kuei Chih Hung, 1973 Hong Kong

A BAMBUSZ BABAHÁZ (itthon is elérhető volt, bocs!) nem egy „klasszikus” értelemben vett „jó” film. Igencsak naiv és kiszámítható megoldások tömkelege, (ez exploitation ugye?), rém egyszerű a mese. Az ismert WIP, azaz nem verimportantperszon, hanem a női börtönös filmek szubzsánerébe tartozik, melyet talán a kiváló amerikai, 1950-ben bemutatott, John Cromwell rendezte CAGED! kezdett el. Ez a film még korából és helyzetéből adódóan nem operált egyfajta alantas eszközökkel, mint kétes hírű leszármazottai. Ennél az igényes színészi játék és a drámai jelleg dominál.

A stílus számtalan formában megfogalmazódott, különösképpen az ’70-es években, amikor ez a fajta „tré” szubkultúra a mozivásznon intenzíven virágzott. A témával kapcsolatban a Mozinet könyvek 2. kiadványa a „Grindhouse, A filmtörténet tiltott korszaka” tanulmánykötet (2007) érhető el, ami élvezetes olvasmány lehet a magyar nyelvű információszegény közegben.

A Women In Prison filmek legtermékenyebb kézművese Jesus Franco, aki egykoron megörvendeztetett minket egy Hungarovideós SADOMANIA-val, de szerintem leghangulatosabb filmje e témakörben a 99 WOMEN ’69-ből, és a számszerűleg létező pár százból. Eurotrash kategóriában Brigitte Lahaie szereplésével a GEFANGENE FRAUEN és más sok bénaság létezik a történelemben, a magunkfajta (elnézést a fejedelmi többesért!) elvetemült ízlésficamos filmkukacok élvezetére.

Természetesen Ázsia barátunk sem marad le, sőt olyan (valóban) igényes produkciókat hoz össze, mint a japán FEMALE PRISONER sorozat, és a szigetország un. pink filmjeinek áradata. Hong Kong sem késlekedik az exploitation trend meglovaglásában, elvégre a TV otthoni elterjedésének sikere nem csorbíthatja ennyire a mozifilmgyártó producerek bukszatartalom-gyarapodását, valamint a mozifilmgyártás labilis egzisztenciáját. Hajrá: szex, cici, na meg ugye violence.

A BAMBOO HOUSE OF DOLLS Shaw Brothers produkció főszerepeiben kedves ismerőseinkre bukkanhatunk: Lo Lieh a hatalmas martial arts sztárt a BLACK MAGIC, KIDNAP, THE KISS OF DEATH és még számos alaptételben láthatjuk, vagy a hölgyek közül Liu Hui Ru a THE OILY MANIAC, THE SUPER INFRAMAN, és a THE KILLER SNAKES szerepeiben tűnik fel, ez utóbbi rendezője a BAMBOO-é is, ahogy ez egy lentebb szereplő írásban is szerepel.

És a szokásos kérdés: történet? Japán elnyomás a táborban (ez nem MEN BEHIND THE SUN), kegyetlenkedés, meztelen fürdőzés (alatt: du-váp zene, vicces retró feeling), szökés, bosszú, kalandok és izgalom folyamatosan. Kell ez nekünk, ebben a formában? Kell.



2008. június 14., szombat

INTRUDER

R.: Kan-Cheung Tsang, 1997 Hong Kong

Érdemes lenne azon elmélkedni, vajon mi az oka annak, hogy a tiszteletreméltó ázsiai kollégák miként tudnak ennyire színvonalas horror/thriller produkciókat összehozni (1997-ben), az amerikai (ebben nincs politika) szakikhoz (pénzmennyiség nem akadály) képest, akik nyögvenyelős termékeikkel parodisztikus, ezáltal nevetséges – a jelen írás témájába vágó – alkotásaikkal untatják a kíváncsi nagyérdeműt. Vagy csak ízlés dolga? Talán a FŰRÉSZ sorozat egy élvezhető dolog? Nem tudom. Mindenesetre az INTRUDER ékes példája annak, hogy egy modern thriller is lehet olyan jó, mint egy zseniális Mario Bava darab, pedig valljuk be: azok közül némelyiket nehéz űberelni!

A KONG BU JI az egyik legértékelendőbb film ebből a „kategóriából”, meghazudtolva korát, egy ötletes történettel viszi a pálmát, csavarok tömkelege nélkül is igazán élvezhető, fülben azonnal rögzülő jellegzetes soundtrack-el, és maximálisan hatásos képekkel megtámogatva olyan filmes élmény, amire a magunkfajta kissé mohó érdeklődő mindig is vágyott.

Történet? Ebben az irományban a részletes sztorit kihagyjuk, pár mondatban a lényeg: gátlástalan (=erkölcsi torzó) helyeske főhősnőnk, bűnös férjét és bűnös önmagát akarja mindenáron, bizonyos törvénybe ütköző dolgok miatt Hong Kong-ba menteni, az ID CARD megszerzésében minden ártalmas megoldás érdekli: gyilkosság, csalás, galádságok. A fő áldozat éppen kedves gonosztevőnk (na persze a színészre gondolok) a HUMAN PORK CHOP-ból, úgy látszik ez egy kellemes beltenyészet, jó viszontlátni a figurákat, (egyszer lelketlen ge..yó, legközelebb sajnálatraméltó áldozat, haha !)

Kan-Cheung Tsang rendező olyan atmoszférát teremtett ebben a másfél órában, hogy unalmas perc nem létezik, felejtve van a gyakran előforduló HK-i lassított felvételben előadott nyáladzás, (hogy erre néha miért van szükség??). Tehát nagyon pereg a sztori, a notóriusan intenzív kép minden értékelhetőt átvett a nagy klasszikusoktól, de nem plagizálva, a vihar/villámlás/zuhogó eső téma nem juttatja eszünkbe a PÉNTEK 13 legjobb pillanatait sem, ez az INTRUDER „szerves része”, eredeti, és úgy jó ahogy van. Ha a THE UNTOLD STORY-nak vannak folytatásai, ennek miért nincsenek?

Eme terror sztori hasonmás megfelelői léteznek a nyugati érából is, vannak egész jók, vannak gyérebbek, most nem írok címeket, a BEHATOLÓ (de nem Roger Corman ’1962 !) messze a legeredetibb a globális filmgyártást tekintve.

Aki izgalomra vágyik,(és nem a busty.pl-típusúra), hanem filmes pörgésre, az válassza a RUN TO KILL-t, RED TO KILL-t, vagy az INTRUDER-t a HK III cat. nagy számú (időnként bizony felemás) filmterméséből.


2008. június 10., kedd

SEEDING OF A GHOST

R.: Chuan Yang, 1983 Hong Kong

A fiatal taxisofőr kocsijával elüt egy sírbolygatáson lebukott és üldözőbe vett gyanús kinézetű alakot, aki sértetlenül a hátsó ülésen terem, majd eldicsekszik saját fekete mágia tudományával.

A kezdeti történések sejtetni vélik, hogy itt az ismert Gong Tau (orientalista fekete mágia) típusú Shaw Brothers produkcióról lesz szó. Korábban számtalan hong-kong-i film járta körül a témát, egyesek trashbe hajló jelleggel, mások filozofikus felhanggal, utóbbiak, az EGY SZELLEM IVADÉKA, a horror műfaj előtt tisztelegnek elsősorban. Mondhatni becsülettel, ez a film megszületése óta legendásan kedvelt és elismert a szakértő közönség által. Nem régóta elérhető DVD-n, (persze nem hazánkban), ahogy mondani szokták: ajánlott tétel.

A taxis felesége viszonyt kezd a gazdag fiúval. Meztelenkedés, majd Irene-t gonoszok elrabolják, erőszakoskodnak vele, véletlenül halálát okozzák. A férj megtalálja a tetőről leesett és élettelen asszonyát, a Tangerine Dream stílusú zene és a fényképezés kettőse adja a hatás maximumát.

Persze a férjre és a szeretőre is terelődik gyanú, az elkövetők sem jó szándékkal lépnek újra a színre, mire a taxis felkeresi a nyitójelenetből megismert fekete mágust, aki először nem akar neki segíteni bosszút állni, de némi zsarolás hatására rááll a dologra.

A rosszindulatú mágikus módszer lényege, hogy a feleség foszladozó hulláját és szellemét felélesztik a SEEDING OF A GHOST módszerrel. Az átkos metódus azonnal elkezd működni, hatni az elkövetőkön és a szeretőn is. Természetfeletti jelenségek veszik kezdetét (POLTERGEIST -szerű), sőt még a szerető felesége is POSSESSED lesz.

Végülis a halott feleség szelleme bosszút áll, megöli a két erőszaktevőt. A hulla és a szellem erotikus együttléte érdekes és felejthetetlen pillanata a rémfilmek történetének (CGI nélkül). Na mi sem természetesebb, hogy a fehér és a fekete mágia összecsap, a férjnek már saját vérével kell táplálni és fegyelmezett szellemével irányítani az elszabadult bosszúálló szellemet.

Tocsogós jelenetekbe torkollik a film, természetfeletti szörnyek érkeznek más dimenziókból, (...FROM BEYOND). A Grand Finálé hirtelen ér véget, elvégre ez nem a Titanic…


Megjegyzés: a rendező egy évvel korábban készült HELL HAS NO BOUNDARY filmje is nagyon rendben van!

2008. június 8., vasárnap

HUMAN PORK CHOP

R.: Benny Chan, 2001 Hong Kong

Az EMBERI SERTÉSSZELET a horrorfilmrajongók többségének kedves HK III. kategóriából a legvérlázítóbb, túltesz a legkomolyabbakon: THE UNTOLD STORY, DR. LAMB, EBOLA SYNDROME. Túltesz, de nem jobb náluk: csak mocskosabb.

A film rendőri helyszíneléssel kezdődik, cifra dolgok történhettek itt, bűncselekmény hegyek, közben zúz a brutális elektro-groove. A bandafőnök és kedves felesége kihallgatása során megelevenedik a történet, a drogos prostiról, majd annak haláláról.

Szerencsétlen szajha meglopja a boss-t, ez lesz a veszte, mert ugyan elkapják, de drogfüggősége miatt kénytelen egyébként is a bandával maradni, akik persze szintén drogosok. Ez a film garantáltan elriasztja az embert a droghasználattól, legalább ennyi haszna van: ha ezt csinálod élőhalottá változol!

Grace nevű (anti)hősnőnk annyira leharcolódik az „életmód”, a megaláztatás, a tortúra (kedves kis banda, a cica rúgja meg őket!) miatt, hogy mint prosti használhatatlanná válik, majd túladagolásban meghal. A nem létező erkölcsi normativákkal ékesített banda 3 férfitagja erre buzgón feldarabolja a hullát, majd egyes testrészeket kidobnak, másokból levest főznek. Hú de horrorisztikus!

Hála az égnek a jószívű zsaruk elkapják ezeket a gonosztevőket, a bírósági ítélet: életfogytig börtön.

Javaslom, hogy ezt a művet a jóérzésű emberek kerüljék, "disgusting sleazy"…


2008. június 7., szombat

BLIND BEAST

R.: Masumura Yasuzo, 1969 Japán

Edogawa Rampo 1931-ben íródott, azonos című műve lett filmvászonra álmodva ebben a csodálatos kamaradrámában. Formailag a japán filmes új hullám darabja, gyönyörű és felkavaró is egyben ez az erotikus-horror, melynek klausztrofób képi világa minden percében maga az artisztikum, jellegében is szín tiszta művészet.

A szépségiparban nem prosperáló, de az art-fotózásból (bondage) megélő csinos modell lány egy fárasztó nap után testmasszázst rendel. Az (ál)masszőr egy vak férfi, aki őt rövid tapi után elkábítja és elrabolja.

A hölgy egy fantasztikus szobrász-műteremben ébred, melyben szürreális alkotások adják a hihetetlen atmoszférát: a vak művész modelljeiről kézzel vett minta alapján készíti el női testrészek monumentális tárlatát, melyek úgy néznek ki mintha a Museum of Modern Art 1969-es kiállításának lennének fődíjat nyert művei.

A nő persze tiplizne ha tudna, de csak nem jön össze. Kénytelen beletörődni a modell szerepbe, ugyanis a mester őt tartja kondícionálisan a legalkalmasabbnak leendő akt szobra tapintható kiindulópontjának. A művész édesanyja távozik időközben az élők sorából, így az eddig sem túl nagy szereplőgárda két főre csökken, akik egymásba szeretnek és egyre vadabbul szórakoztatják egymást. Egymás vérének elszürcsölésétől sem riadnak vissza, azaz a szokásos japán kín/gyönyör formula. Ebben a komoly színvonalon elkészített filmben ez is hatásosan és kultúráltan van ábrázolva. Nyoma sincs a későbbi ('80-as, '90-es évek) japán filmek vulgaritásának. De végletességben azért nincs hiány: párunk az extatikus halált választja, a döbbenetes hatású végkifejletben.

Komor és szürreális ez a mozi, libabőrös atmoszférával, nagyon mély és ízléses tálalásban. Aki szereti a drámai műfajt ne hagyja ki!




2008. június 4., szerda

BEAUTIFUL GIRL HUNTER

R.: Norifumi Suzuki, 1979 Japán

A japán sexploitation/horror egyfajta summázatának is tekinthetjük az 1979-ben napvilágot látott BEAUTIFUL GIRL HUNTER (STAR OF DAVID: BEAUTY HUNTING) című filmet. Ez Norifumi Suzuki rendező legismertebb alkotása a szintén kiváló SCHOOL OF THE HOLY BEAST (CONVENT OF THE SACRED BEAST) 1974-es nunsploitation alapműve mellett.

Summázata azért, mert esszenciálisan (és persze radikálisan) összefoglalja a japán filmes és kulturális hagyományok egy tortaszeletét, a BDSM európai (-és normális emberi) szemmel nézve furcsa kultuszát.

Mindezeken túl a sorozatgyilkosos horrorfilmek zsánerének egyik alapja, karöltve az olasz BUIO OMEGÁ-val. Tatsuya a fiatal, jóképű főszereplő gyilkos és erőszakoló génekkel jött a világra. „Igazságtalanság formált, vétekben születtem” mondotta egy szentimentális pillanatában. Ez igaz, a kidolgozott forgatókönyv írója megérdemli a dicséretet, remek maga a történet!

A történet egy őrült, egyedülálló –a világ felé persze hiper normálisnak mutatkozó- srácé, aki pincéjébe hordja le hölgy áldozatait, majd felteszi nekik a költői kérdést: „Vajon ki fog győzni: Isten benned vagy Sátán bennem?” Az izgalmas szkript módszeresen körüljárja az ENTARTUN (elfajzottság) témakörét, ami a film kulcsszava is egyben. Nagyon érzékletes flashbackek teszik kerekké a sztorit, melyben megtudhatjuk ki mennyire felelős más haláláért, illetve elfajulásáért.

Ez egy túlzóan drámai történet, na persze IN THE REALM OF SENSES, japán film nemigaz? Hol van az a játékosság, ami a hong-kong-i kollégáknál? Sehol.

2008. június 1., vasárnap

THE KILLER SNAKES

Kuei Chih Hung, 1975 Hong Kong

A hetvenes évekbeli Shaw Brothers horror/expolitiation produkciókat többek között az ötletesség, a lendület és a szókimondás jellemezte. Jelen filmünk a THE KILLER SNAKES egyik izgalmas példája mindezeknek, amely borús kinézete ellenére nem egy depressziós film, inkább egy hangulatos horror.

A lepattant HK-i városrészben (nagyon tapintható) egy cseppet sem százas, csóró fiatalember megmenti az epehólyag-kivételt megért agonizáló mérges kígyó életét, ami ápolása és felgyógyulása után is nagy barátságban marad szerencsétlen gazdájával. A barát-kígyó hozza ezernyi sameszát és kész a kobra (-és egyéb) hadsereg, ami megbosszulja főszereplőnket érő atrocitásokat, mert bizony beleszalad mindenbe rendesen…

40 kilós főhősünk gyermekkori trauma pszihés áldozata, vonzódik a szadóhoz, tulajdonképpen maga is szadi, de hát egyébként is… (Csaknem egy DERANGED szint.) Jobb macskajancsit (néha olyan a szájtartása, mint Pandacsöki Boborjáné) nem is választhatott volna Chih Hung Kwei direktor úr, aki többek között az alábbi legendás filmeket rendezte: BAMBOO HOUSE OF DOLLS, HEX, GHOST EYES, CRIMINALS epizódok, BEWITCHED, CORPSE MANIA és a maga nemében telitalálat: THE BOXER’S OMEN.

Egyfajta „állatos” horrorral van hát dolgunk, az ilyen csúszómászók kellemetlen gusztustalanságával, és kvázi szupernaturál felhang is van abban, ahogy ifjú háborultunk a hüllőknek parancsol. Mindez a hamisítatlan hong-kongi stílusban, amitől a rajongók háta ezerrel borsózik: annyira realista a kameramunka és a szélesvásznú jellegzetes Shaw-kép, hogy szinte ott érezzük magunkat, abban a koszlott környezetben.

Jól sikerült a hangulat-élesedést is fokozatosan felvezetni: a vége felé, kobrák nyugtalanító puffogása a támadás előtt valóban félelmetes! A felvételekről csak annyit, hogy kis túlzással állítható: a filmből bármelyik képkocka megállná helyét monitorunk képernyővédőjeként, vagy akár gyermekszobai gigantposzterként. A fény-árnyék az éjszakai felvételeknél különleges hangulatot teremt, a nappali képek is ötletesen vannak fotózva. (A szivarozó BOSS alulról nézve szemmel láthatóan: FŐNÖK.)

A történet egy csattanó-féleséggel ér véget, amely kerekké és lezárttá teszi ezt a borzongató lidércnyomást, A GYILKOS KÍGYÓK 1975-ös rémálmát.