2009. február 28., szombat

ZERO WOMAN: RED HANDCUFFS



Yukio Noda, 1974 Japán


Az 1970-es évekbeli, hihetetlenül bőséges japán exploitation filmtermésben számtalan kiváló, és a szó klasszikus értelmében vett szórakoztató művecskét találunk, többek között ez a vörös bilincses is ilyen, melynek (csakkis nőőői!) főszereplője, a szépséges Miki Sugimoto, kinek más szerepei az időszakból például: CRIMINAL WOMAN: KILLING MELODY (’73), TERRIFYING GIRLS’ HIGH SCHOOL (’73), GIRL BOSS GUERILLA (’72), ez hát a ’pinky violence’ éra.



Jelen figurája jellegében más, keménységében viszont megegyezik legalább egy FEMALE SCORPIONNAL, vagy egy FEMALE YAKUZÁVAL, ha értitek kikre gondolok.

A Toei design egy és ugyanaz, melyben a girlpower nagyobb a gengszterek egójánál is, főhősnőink nem lacafacáznak, ha aprításról van szó! A RED HANDCUFFS extrémsportja egy ultrakemény krimi, a rózsaszín atléta minden sajátosságával. Művér és a női mellek gyakori mutogatásában naná hogy ismét egy vezető alkotás, biztosan ez is vonzhatta a

korabeli közönséget. {Vagy vonz engem is, csak a tény nem tudatosult eléggé bennem…?} Egész egyszerűen kedvelem ezt a stílust.



Egy diszkóklubban kezdődik a történet, a macska piros ruhában ropja, olyannyira retró hogy az már fáj. Ez a pirosra vett szerkó dolog a film végéig elkíséri, bármilyen körülmények között is frissen fénylő, ugyanilyen színű ajakrúzsával. A bárban megismerkedik egy amerikai faszival aki itatja, kéglire viszi a perverz disznó, majd röviden elszenvedett intenzív korbácsolás után a pasit ártalmatlanná teszi a (mint kiderül: rendőr) csajszi, nem is akármilyen módon, egy speckó, hajítható vörös bilincs segítségével kinyírja. (Ez a bilincs akar lenni egyfajta szimbóluma/emblémája a filmnek, oké.. hmm, ez bocsánatos bűn.) Elhamarkodott tette miatt főnöke csúnyán lehordja, majd elveszi a rendőr kellékeket, amik természetesen pirosak: pisztoly, bilincs, igazolvány. Irány a börtön.


A cím és szereplők kiírásával egy időben értő füleinkkel megcsodálhatjuk főhősnőnk bánatos énekét, Miki (nem Miklós!) Sugimoto hangja nem egy Merájáh Carey, de azért nem is egy Hobó színtű szavalat. A dal stílusa is jellemző a fentebb említett kortárs filmekre, szóval helyben vagyunk.



Megismerjük a rohadékokból álló pitiáner bűnbandát, az egyik, a legtahóbb most szabadult. Lecsapnak egy kocsiban ücsörgő fiatal párra, itt a gyártási évet tekintve, brutalitásban megelőzték hong kongi kollégáikat. Japán és HK szorgalmas filmgyártása mindig is komoly hatással volt egymásra, de ezzel most nem mondtam nagyot. Erőszak és gyilok, említettem: ez nagyon zorkó thriller, kegyetlenül kendőzetlen, „mai szemmel” nézve kissé megdöbbentően erős. A párból a srácnak annyi, a lányt meg elhurcolják a kuplerájba, ahol a folyamatosan állva zabáló, fehér parókás madam egy képpel ellátott újságcikk segítségével felismeri, hogy az elnök lányáról van szó. Na csak annyit változott a helyzet, hogy 30 millió jen lett a váltságdíj, a túszért cserébe.



A fapofa, erkölcsi torzó elnök a saját szaros jó hírét jobban félti, mint elrabolt lányát, a nyilvánosság teljes kizárását parancsolja a rendőrfőnöknek, később lánya élete sem érdekli, a politikai karrierje nála előbbre való. A kényes szituációra tekintettel a piros ruhás (éppen lecsukott) csinos zsaru csajszit állítják ultimátum elé: szabadságáért cserébe épüljön be a fogvatartók bandájába, és mentse ki az elnök lányát, bármi áron. Még a rendőri hivatáshoz is visszatérhet. Miki annyira kemény, hogy a rács mögül is diktál, grrr..ezzt szeretem.



A beépülés nem megy teljesen simán, elsőre kémet sejtenek benne és jól elintézik, kitör, majd itt is kifejti, hogy őt kurvára semmi nem érdekli, ebből következvén megtörni sincs semmi esély, neve ZERO, kuss mindenkinek! Leszúrja (leöli) a madamot, a bandatagokat befenyíti, a váltságdíjat 100 millióra emeli, ez igen.

Az immár 6 tagú banda legcsírább tagját nyírják ki a rendőrök először, a másikat saját elborult elméjű főnöke veri hirtelen felindulásból fejbe, fröcsög a vér mint állat. Martin Scorzeze talán látta a filmet, mert a NAGYMENŐK brutalitása hasonló, a modern gengszterfilmek közül. Egy harmadik bandatagot is elkapnak, hát a rendőrök módszerei sem éppen szalonképesek a kutyaúristenit!



A cselekmény vezetése meseszerű, nem teljesen reális, a vizuális része viszont nagyon is, talán az akkori (kézi?)kamera és ki tudja milyen technikai megoldásoknak köszönhetően, erősen életszagú a dolog. Amikor minden bizonyítékot el kell tűntetni, beleértve a rendőrlányt is, akkor jön el a grand finálé cudar csetepatéja. A rendőrlány szája frissen rúzsozva, arcán érzelemnek semmi nyoma, amit vállalt teljesítette: megmentette az elnök lányát – bármi áron.


Keserédes záró dalbetét, szép.




2009. február 21., szombat

BLACK MAGIC II




Ho Meng-hua, 1976 Hong Kong

Az 1975-ben készült BLACK MAGIC a Shaw Brothers egyik (ha nem a) leghíresebb horrorfantázia-filmje. Egyfajta naiv báj jellemezte e művet, ezt még fiatalkorúak társaságában is élvezhetjük, a jó és a gonosz erők összecsapása abszolút meseszerű, a módszerek sem kevésbé mosolyra fakasztóak. Azonban szilárd alapot képez a ’80-as évek eleji, legjelentősebb és a műfaj csúcsait reprezentáló alapkőletételek előzményeként.


Rá egy esztendőre, a sikerre való tekintettel jött a folytatás, mely „Revenge of the Zombies” néven is előfordult már a világtörténelemben (sok-sok filmalkotással egyetemben, kik szintén ezt a fantáziadús címet viselik). A második rész története nem konkrét folytatása az elsőének, a színészgárdában magától érthetődően sok az átfedés. A sokat foglalkoztatott Tanny Tien Ni szép alakját most ruha nélkül is megcsodálhatjuk, a fényképezés mondanom sem kell, nagyon frappáns, Lo Lieh pedig ezúttal mint echte fekete mágus lép a színre, csúnyán ráncolva a homlokát, valamint a rendező is megegyezik Ho Meng-hua személyében.


Mindössze egy év a távolság a két rész között, és a BLACK MAGIC II már viseli magán a vérbeli rémfilmek vehemenciáját, félúton az első rész infantilis (de azért bőven élvezhető) jellege és az olyan ’80-as évek eleji kiforrott és magas színvonalú mozik között, mint például a BEWITCHED. Magyarul, ebben is van bőven „némi gyermeki”, és nem kevés durva téma is, ami abszolút not for csild!


A gyermeki már az első jelenetben realizálódik, amikor a krok megcuppant egy
fürdőző lányt, ezek után (a naná hogy feltűnően parókás) mágus egy horogra kötött tyúk csalival (ejha)- megbuherálva a levegőben lógó misztikus erőket- kifogja a gyilkos alligátort. Nálam erős trash-szag érződött amikor ezt néztem, meg a szimpatikus cickókat, amiket szerintem csak a kedvemért tettek közszemlére a fürdőző csinos ázsiai leányok.



Repcsivel megérkezik a barát (egy „trópusi városba”, a Malájzia és Indonézia közt virágzó Szingapúr?), majd a kocsiban hazafelé szóba is jön a téma, ami a térség varázslatairól szól, az orvos házigazda interpretálásában. A hitetlen vendég nem marad sokáig olyan hitetlen, ugyanis feltűnik Lo barátunk, és egy laza Benkenobis (Obivan) ráhatással lecsapja a diszkóklubban kezéről a csajt, később felhasználandó gonosz praktikái gyakorlásában (hej élet zombi élet, szög a fejbe, satöbbi). Itt a bári jelenetnél, ahol megbabonázza a táncos hölgyet, hallható először az a hangeffekt, ami később gyakran jelzi a vajákos jelenlétét és félelmetes erejét, természetesen a gyengébbek kedvéért. Ezek a szupi kis hangulatfokozó hangocskák viccesek, egy cinkos kacsintásnál például egy doromb-hangzású pjjjonnggg pattan el, a’la Frakk a macskák réme.




A helyi kórházban gyarapodik a black magic átkoktól szenvedők száma, a fekete mágus (infóbörze: malájul: Jiagaipohai) több embert is befolyásol, áldozatai tudattalan lényekké válnak, általános jelenségről van hát szó. Kezdődnek a csúnyaságok, arcseb varázslat, zöld méreg varázslat, férgek, még szerencse hogy Lo a legjobb színben van, bár bevallása szerint a 80-adik éveit tapossa. Mi a nyilvánvaló anti-aging hatás titka? Ezt egy sima hidratálással nem lehet produkálni, talán valami életelixír? Hisszük vagy sem, az anyatejnek köszönheti ezt a fiatalos kondíciót, időnként meg is szopizik egy-két helyes dombocskát. Mellesleg kelléktárában a női mell mellett, az égetett fanszőrzet is szerepel, mint adalékanyag. Helyes.




A varázslót megkeresi egy fickó, hogy szerezze meg neki egy táncosnő szerelmét. Így indul a történet, mely a délkelet-ázsiai mágiáról szól, a fehér mágusok is szóba jönnek, ők varázslataikat gyógyításra használják. Az amerikai professzor erről szóló könyvében az illusztrációs fotókon is Lo áll, amolyan black metalos beállásokban (Dark Funeral, Marduk). Nekem a gyönyörű boltíves alagsorban tartott csukjás zombik voltak újak, ilyet még nem láttam Gong Tau témájú filmben. Az attakkoló élőhalottak nem egy spanyol BLIND DEAD széria, vagy egy olasz ZOMBI HOLOCAUST nívójúak az bizonyos, egyszerűen csak be van festve az arcuk zöldre (-:ZOMBIE’S LAKE:-), bár a barna csuha azért csinos, a katakomba meg pláne!



Mint sok más hasonló filmben, itt is az utolsó fél óra pörög fel rendesen: death spell, arcátszúrás, vérhányás, durva horror – majd irány harapófogóval a gonosz boszorkánysággal irányított zombik ellen, ugye ott a 200-as szög a fejükben. Befejezésként megtekinthetjük a nagyerejű medál harcát Lo Lieh villogó pecsétgyűrűjével.



Szerintem ez jobb, mint az első rész.
Égő zombik…

2009. február 13., péntek

DAUGHTER OF DARKNESS II

Ivan Lai, 1994 Hong Kong


A film kezdetén szomorkás billentyűfutamok poroszkálnak, amolyan Presszer Pici – Nagy utazás stílusban, ez egyébként a (z olcsón megoldható és) jellemző zenei stílusa a ’90-es évekbeli HK-i filmeknek, beleértve a III kategóriás felnőtteknek szólókat is. A DAUGHTER OF DARKNESS 2 címen megszületett mozi szerencsére nem folytatása az első résznek, de stílusában és minőségében megegyezik a kettő, rendezője azonos, Ivan Lai Gai Ming igazgatta többek közt az 1996-os THE IMP-et, és sok más sexploitation fűződik nevéhez. A rendező asszisztenseként dolgozott kezdőként e blogon is tárgyalt 1981-es THE IMP-en.



Az első ¾ óra is, nem csak a muzsikaszó jellemző: azokban az években készült HK-i horror-thrillerek elég ostoba, vitriolos humora. Helyszíneléskor egy véres mészárlás nyomai közt bugyutáskodnak a rendőrök vagy fél óráig, cickós poénokat eregetve. Érdekes koncepció.



Egy közegnek meséli el a lány ’egyszervoltholnemvolt’ csomagban előadva saját történetét. Egy véletlen autóval okozott balesettel kezdődik minden, a fiatal házaspár belebotlik az első részből ismert vadbarom faszival (William Ho Kar Kui), akihez sarkosan lefestett figurájához macerás dolgok köthetők, valamint összetalálkoznak a szimpatikus fiatalemberrel, kiben a másik férfi főhőst tisztelhetjük.


A lány történetéből kiderül, hogy férje egy szerencsétlen eset miatt nem potens (imp), de nagyon szeretik egymást és gyermeket is szeretnének. A férfi az új barátot kéri meg „besegíteni”, kikötés: csak semmi érzelem, az aktus után tűnés, 10 ezer (dollár) előre, 10 ezer utána, ha sikerül.



Itt kezd drámaivá válni a helyzet, nem olyan viccelődős, mint a film első fele. Sőt elég rendesen és átlátszóan rá is lapátolnak az egész szomorú egy históriára. Majd elsírom magam az emberi érzelmek ilyen mélységén. A szimpatikus besegítő munkásember beleszeret a lányba, nosza nem az első és nem is az utolsó „akció” ez a filmben, tulajdonképpen a szex zsúfolásig színezi a több mint másfél órás játékidőt. Ezt az aktust a férj is észreveszi, majd beállítanak a gonosz zsarolók…


Az erotika ábrázolása kultúráltnak mondható (kivétel persze az erőszak), de átlátszó és hatásvadász az egész. Helyeskék a főszereplők, a gonosz mukesz mint egy ronda karikatúra, a zsernyákokról ne is beszéljünk, azaz mindenki sematikus és sablon, mindezek mellett valahol mégis jó a film, ha nem valami komolyabb mondanivalót akarunk magunknak a házimoziba estére.

Megjegyzem: ha a tabuk feszegetése sport lehetne, akkor a DAUGHTER két része biztos dobogós helyen landolna a képzeletbeli versenyen.



Az utolsó fél óra egyre izgalmasabbá válik: Argento-hatású késelés az ajtóban, esőben (TENEBRE finálé), aztán brutális mértékig fokozódik a helyzet, csontkemény horrorfilmben találjuk magunkat. A befejezés bármelyik slasher-filmmel birokra kel, annyira hatásos és ütős, hogy júúúúj! Csaknem egy INTRUDER vagy RED TO KILL színvonalú, és ez azért nem kevés.




Az asszony bosszút áll szerelme haláláért, majd önként indul vele túlvilági találkozásra.

Szomorú zene.




2009. február 6., péntek

THE CRIMINALS 2 - HOMICIDES

Kuei Chih Hung, Hua Shan, Sun Chung, 1976 Hong Kong


A Kriminálisok széria második fejezete, a ’Gyilkosságok’, négy remek történettel lép tovább a megkezdett úton, stílusában megőrizve hűvös realizmusát, formájában pedig afféle ötletbörzét reprezentál: ha lehet minden képsor még izgalmasabb, érdekfeszítőbb, hitelesebb legyen. Profizmusa miatt semmiképp sem egy átlagos tv-film sorozat kategóriába sorolandó (igazi mozifilm), hidegvérű eszköztára révén pedig messze kimeríti a kemény krimi fogalmát.


A hangulatos fekete-fehérben élvezhető első epizód, egy dolgos és jóindulatú siketnéma fiú tragédiájának története. Annyira megrázó ez a fél óra, hogy ezt úgy hirtelenjében nem is tudom mihez lehetne hasonlítani… bizony én sikeresen beleéltem magam. Minden emberektől elszenvedett megaláztatás ellenére, (az önmagát megvédeni nem tudó) srácnak volt még bizodalma az önmagukat humanoidnak tartó lényekben, munkát vállalt, iszonyatos akaraterővel igyekezett szocializálódni szerencsétlen flótás.

Nagyon eleven képet kap a néző az egykori állapotokról, a bódék, az emberek, már-már 1976-os szagokat lehet érezni, ahogy peregnek a black and white kockák ;-) A film befejezése kábé olyan intenzív és hatásos mint egy vaskos lórugás.


2. kapitel a „Mama San” egy bordély és az oda kötődő alvilági bűnbanda életébe enged bepillantást. Brother Ming likviditási problémák miatt értékesíti barátnőjét a széparcú és kegyetlenségéről hírhedt madamnak, csórikámnak rendeznie kell tartozását és úgy gondolta ez a legjobb módja a gyors pénzszerzésnek. Több ezer dolcsi átvétele után, mint vendég visszatér, mint inkognitóban levő kuncsaft kiszabadítja csaját, majd elmenekülnek Makaóba. Azonban egy elég heves ágyjelenet közepette sajnos elkapják őket, irány vissza HK. Ott: korbács, agyonverés. Na erről jut eszembe, hogy realizmus ide vagy oda, azt azért megjegyezném, hogy ennyi csépelést senki sem bírna ki, amennyi ezekben a sóbráderszes filmekben van. Nagyon „érzékletesek” a bunyók tényleg, szinte a nézőnek fáj, de ilyen vascsöves, baseballütős sorozatok után főnixmadárként feléledve kungfuzik vissza jelenlegi főhősünk is, mindenesetre gratulálok!

A rendőrök lecsapnak a bandára, Mama San-t elítélik, a szokásos narrátor vonja le a konzekvenciát. {-{spoiler hegyek, bocs}-)


A harmadik fejezet a „The Informer” is móresre tanítással kezdődik, megy a belharc és a parasztlengő. Rendőrgyilkosság. Az egyik elkövető a siketnémát játszó színész (itt tud beszélni) az első részből. Akit bűntársa feldob a nyomozóknak, az informátor. Lelövik a zsaruk, vagy mégsem? A jutalomért puncsoló besúgó, (kinek szintén tartozásra kellett a korpa), hirtelen gyanús lesz. Most akkor ki az igazi informer? Letartóztatás. Az ügyes csavar teszi érdekesebbé ezt a kellemes felvezetésű történetet, amúgy a homicide témakörét körbejáró négy fejezet, a THE CRIMINALS 2 forgatókönyveinek kiötlői nem voltak ügyetlen iparosok.


Hitachi (nem plazma)tv karton dobozában egy fiatal hölgy meztelen holttestét találják. A bírósági tárgyalás során elevenednek meg az események az ártatlanképű gyilkosról és tetteiről. A fő vádló (ismert arc) különleges szakértelemmel bizonyítja be a vádlott bűnösségét. Az utolsó fejezet, a „Nude In The Box” kicsit komótosabb ritmusával, komoly hangvételével levezetésnek megfelelőbb nem is lehetne.