2009. szeptember 28., hétfő

PASSING FLICKERS

Li Han Hsiang, 1982 Hong Kong


„Mert kell egy Shaw!” És lássuk a blogsimázst arculköpő komédiát egy olyan minden hájjal megkent rendező szürke hályogán át, aki állítólag 1956-ban csatlakozott a Shaw Brothers csapatához, vagy 20-30 filmet rendezett, tehát van joga egy olyan filmet készíteni mint ez. Létezik pár olyan shaw-produkció, mely a mára legendássá vált stúdió-filmgyár kulisszatitkainak így-vagy-úgy bemutatásával operál, természetesen önmagát többé-kevésbé parodizálva. A merénylethez pedig sok-sok szerepben már korábban látott (=:ismerős;-) színészeket használ, ilyen pl.: THE CALL GIRLS (Deliria) is.


Keszekusza poéngyár-cicikombó a wuxia forgatásán? Sík ideg stöpszli, bajszos, ordibáló rendezővel? Jöhet!













2009. szeptember 20., vasárnap

RAPE!

Yasuharu Hasebe, 1976 japán


Az OKASU! (RAPE!) időrendben a pár hónapja távozott (1932-2009) veterán rendező rapistasággal kapcsolatos témájú –tartalmilag nem összefüggő- szériájának első darabja, egyben elindítója a Nikattsu-fémjeleze roman-porno égisze alatt obszcénkedő violent-pink filmek dömpingjének (filmlista: itt), melyek szoftcore mértékű erotikával, és harsány erőszakkal szórakoztatták a mozikba csábított közönséget. Itt a blogon említve lett az ASSAULT! JACK THE RIPPER (1976), a RAPE! 13th HOUR (1977), és talán még sorra kerülhet az OSOU! (ATTACK! 1978) valamint a YARU! (RAPING! 1978) is Hasebe sorozatából.


A mélabús szaxizenével megtámogatott kezdő képek egy zsebkés élezését mutatják, érdekesen effektezett, amolyan „művészi” stílusban, egyúttal sejtetvén, hogy véletlenül sem könnyed vígjátékra kell számítanunk. A mesterien fotografált mozi főszereplője a kezdetben szűzies, fiatal és csinosnak mondott könyvtárosnő, ki több ízben is véletlenül szemtanúja lesz munkahelyén egy-egy suttyom pásztorórának, melyeket a kollégák ejtenek meg a színfalak mögött, laza levezető edzés gyanánt oldván a munka monotonitását..


Éjjel, hazafelét tartva a lépcsőház liftjében brutális módon megerőszakolja egy bűnöző, kinek bőrjakós, mondhatni zsánerfigurája akár egy Sergio Martino féle gialloból lépett volna ki, majd életben maradva (naná) hazabotorkál, ruhástól áll a zuhany alá lemosni magáról a szennyet - szomorkás zene. Természetesen ettől kezdve változik meg hozzáállása a szexes témához, sejteni lehet, hogy milyen irányba: mosolytalan arckifejezése mögött perverz élvezetet lel, abban, ha…


A 3 idáig ismertetett rész legjobbja, a legelső. Mario Bava európéer stílusa talákozik japánnal, sleazy-erotikával - eredeti japánból, nagyon tetszett, kösz!



2009. szeptember 13., vasárnap

RAPE AND DIE

Lee Wing Cheung, 1983 Hong Kong



Lássuk ezt a térbeli és időbeli összekötő-kapcsot a hetvenes évek hong-kongi THE CRIMINALS egy epizódja (THE TEENAGERS NIGHTMARE) és a közelmúltban is említett kilencvenes évekbeli cat III tébolydák (BROTHER OF DARKNESS) között. Ez a minőségében és színvonalában az előbb említettekkel egy kategóriában kezelhető, ritka és kevéssé ismert példány a RAPE AND DIE ’1983-ból, melyet tudomásom szerint még DVD-n sem adtak ki, pedig nem ártana. Örülhetünk ennek a gyengébb képminőségű VCD-nek is, mert maga a film nagyon ütős, nálam legalább egy INTRUDER ugrik be analógia gyanánt.


Fiatal nő sporttáskába rejtett valamit akarja elsinkófálni a sikátorban, a kukáknál, nagyon feszült a hangulat, a zene is kellően drámai. Mint kiderül, egy élő csecsemő volt a rejtegetés tárgya… Így indul a film, majd lassan körvonalazódnak azok a sötét szociális viszonyok, melyek közt tengeti ifjú főhősnőnk nyomorult életét. Szülei elváltak, külön élnek, apja kurválkodik, anyját az új pasija szó szerint kurvává tette, aki lakásukon fogadja a kuncsaftokat. Ez az új pasi egy simlis geci, őt is be akarja cserkészni, az anya már úgyis rendesen hozza a pénzt.


Az anya meló közben kap egy késszúrást, de túléli, a lányt meg megbecsteleníti a simlis. A gengszterek is képben vannak, megy az ütés-verés ezerrel. Van egy rendes diákbarátja a lánynak, vagyis már csak volt, mert őt a vak anyja „szeme láttára” csinálják ki, amikor elégtételt akar venni a családon belüli erőszak miatt. Az abortusztól megfutamodva – iszonyat lepukkant a „rendelő” , ránézésre is horror az „orvos” – titokban megszüli gyermekét… ne is ragozzuk, nagyon brutális az egész (csak annyit, hogy a csecsemő úgy néz ki élve marad). Ezt a spoilert (bocs!) leszámítva elárulom, hogy a sebesség a végére rendesen felgyorsul, csavart is tesz, úgyhogy szemmel láthatóan a kilencvenes újhullámosoknak volt honnan meríteni.


Realizmusa miatt is megdöbbentő időnként a RAPE AND DIE, abszolút hiteles a képi világ, az egy darab kicsit felgyorsított motoros üldözést leszámítva. Ezért mindenképpen a már említett kriminálisok-szériát idézi (1976-77), fékveszett horrorja pedig az említett BROTHER OF és a DAUGHTER OF DARKNESS nyomdokaiban jár, jó érzést nem ismerő gátlástalan alakokkal. Mondhatjuk, hogy a pre-cat III díszdarabját tisztelhetjük e műben, feleslegesen hosszúra nyújtott szexjelenetek nélkül, kevésbé öncélú, frappánsabb kivitelben.


~~~~~

~~~~~

2009. szeptember 5., szombat

CANNIBAL MERCENARY


Hong Lu Wong, 1983 Thaiföld



Régóta kíváncsi voltam erre a filmre, most végre megszereztem, hogy nem olyan amire számítottam, az nem nagy meglepetés. Miért is gondoltam komolyabbra ??-), mert ez bizony trash-kategória. Érdekes hibrid az tuti, a háború akció-horror paródiája. Szó se róla, keménynek szánták, de nem lehet komolyan venni. Ne is próbáljuk az etalon SZARVASVADÁSZ vagy az APOKALIPSZIS MOST hasonló időben/térben/színű dzsekiben játszódó történéseinek formai és szellemi nívójához hasonlítani, azok a képek kicsit hitelesebbek a MERCENARY ügyetlen bombázásainál.


A JUNGLE KILLERS néven is elterjedt alkotás vágatlan változata, több mint másfél órás akciózása, egy zsoldoscsapat kalandjait mutatja be a thaiföldi dzsungelben (-Vietnám bocs-), afféle háborús körülmények között. Tulajdonképpen belebotlanak mindenféle veszélybe, ennek véráztatta ábrázolása már horrorfilm irányba sodorja ezt a – végül is – háborús/akciófilmet.

Az ázsiai kollégák műve, csak abból az aspektusból eredeti, hogy hihetetlenül zabolátlan és merész, a többi szempontból nem kifejezetten, sőt elég béna koppintása/elegye híres olasz és egyéb eredetű elődöknek. Misszingineksön és az európai gyártású kannibálfilmek is beugrottak, sőt egyszer arra lettem figyelmes, hogy a NIGHTMARE CITY és/vagy DAWN OF THE DEAD zenéje szól (!). (Umberto Lenzi - mint ihlet forrása, :-)


A csapat fiatal (és nem túl hiteles) főnöke emlékezik vissza a viszontagságaikra, a történet csomagolása, kerete nevetséges, lerágott csont, mégis ajánlanám a megtekintését nem is tudom miért? Furcsa egy baleset, melyet jó extrém gore-al próbáltak kis pénzből feldobni. Annyira azért ez nem sikerült.. de talán egy „érdekes” színfolt a háborús mozi történetében. A brutal-reality legkirályabb filmjeinek (LOST SOULS, THE BEASTS, MEN BEHIND THE SUN) trónja nincs veszélyben.