2010. április 30., péntek

POSSESSED II (revisited)

David Lai, 1984 Hong Kong


A bejegyzés apropója, amiért újfent elővettem a POSSESSED II-őt, kizárólag a legelvetemültebb fanatikusokat érdekelheti csak. Birtokomba került a japánban kiadott vágatlan verziójú „DVD” (ami valójában elég rosszképű VHS maszter), 5-6 perccel hosszabb, mint az eddig ismert, jóképű, de megnyirbált hongkongi DVD! Másik apropó az, hogy minden tisztelt érdeklődő figyelmét sokadszorra is felhívjam a nyolcvanas évek egyik legjobb HK-makabréjára, mely lélegzetelállító sebességével (a 13. perc után indul be a téboly, érdemes végigülni a cikk végére biggyesztett YouTube klipet), szórakoztató, néha már vicces ötletparádéjával teljes ellentéte a komor, realista-forma, durva horroroknak (LOST SOULS, THE BEASTS).




Érdekes volt újra átélni ezt az őrült cinema-masinériát, bevallom így homály minőségben is letaglózott felszabadult intenzitása, lendülete, a démonizált gyerekek játékán ismét elkacagtam magam! Látva a teljes verziót, felfedeztem a HKDVD-ről igazságtalanul száműzött, pár rövid, de velős szekvenciát, illetve rémes/szexes részek majdnem mindegyikének kisebb-nagyobb kurtítását, ami nagyon csúnya hiba volt a cenzúra részéről. Ejnye.







KÉPMINŐSÉGEK:

- Japán "DVD"-


- HK DVD -

--------


--------


2010. április 25., vasárnap

THE LIVING SKELETON

Hiroshi Matsuno, 1968 Japán




A kísértethajók legendája már gyermekfejjel nagyon izgalmas volt, ronggyá olvasva a Nagy hajóskönyv adekvát fejezetét, elképzelve a ködben tovatűnő rongyvitorlájú, fájdalmasan nyekergő, láthatóan szellemjárta ;) magányos galeonokat. Aztán jött a John Carpenter-féle 1979-es A KÖD, mely a mai napig megőrizte értékeit, klasszikussá vált, rimékelése (2005) azonban felesleges és ötlettelen fércmunka volt. A kísértethajó témáját görgetve, a történelem során továbbá belefutottam az erősen gyengus DEATH SHIP-be (1980) az örjöngő George Kennedy bácsival a fedélzeten (narrátoros véháes), majd jóval később már dévédén a hasonló GHOST SHIP (2002) szenzációs nyitójelenetével maradt meg bennem, a folytatás mintha kevésbé lett volna érdekfeszítő. Természetesen a spanyol GHOST SHIP OF THE BLIND DEAD se’ maradjon ki, harmadik rész a „Vakhalottas’ szériából.





A békésen haladó turistahajón (Longwangwan) hirtelen gonosz kalózok mészárolnak le ártatlan utasokat, személyzetet egyaránt. Az áldozatokat 3 évvel később látjuk viszont, ijesztő, összeláncolt víz alatti csontvázhadsereg formájában. A fotográfia mindvégig művészi igényű, kellemes, a csontik meg érdekesek, haha… A főszereplő hölgy Saeko (Kikko Matsuoka) és a vérontásban elhunyt ikernővérének kísértete (kettős) szerepében meresztgeti szép szemeit. A túlvilági tesó elkezdi bosszúhadjáratát a gonosztevőkön, a szárazföldön sorjában pusztulnak a férgek. Az összezavarodott Saeko egy joviális papra támaszkodik, ki végig mellette volt, bár elárulom (áá, a pap!), ő sem kis hamiskártyás. Az igazi meglepetések csak ezek után jönnek, aláfestésnek egyszerű, de karakteres, visszhangosított elektromos gitár-akkordozás kíséretében. Ha a legvégét elárulom, nem mondok újat: egy Usher ház-szerű fináléban a hajó a tengerbe süllyed…





Az eredeti KÖD legnagyobb inspirátorának ezt a régi, fekete-fehérben ’tündöklő’ japán filmet, a THE LIVING SKELETON-t tartják, joggal, hiszen atmoszférájában, egyáltalán nívójában mindkettő viszonylag magasra tette a maga lúdvércesnek szánt mércéjét.


---------


2010. április 24., szombat

THE BRIDE FROM HELL

Chow Yuk-Kong, 1972 Hong Kong



A Shaw Brothers csapata a BRIDE FROM HELL mozijával tisztelgett a lehető legkonzervatívabb irányvonalat képviselő, „barokk” stílusban fogant régi nagy elődök, többek között a 12 évvel (!) korábbi THE ENCHANTING SHADOW előtt, egy hajszálnyira sem térve el a kosztümös/kísértetes Shaw-hagyományok fehér porcelánra festett, és mélyen beleégetett motívumaitól. Egyedül a dalbetét hiányzik, egyébként annyira old-school a film, hogy mindenképpen ’60-as évekbelinek gondolnánk, gyönyörű, aprólékos, cizellált. Aki pedig kedveli a modern hongkongi fantasyt (pl: Tsui Hark), annak kötelező tananyaggá tenném!



2010. április 17., szombat

JUMPING ASH

Leong Po Chih, Josephine Siao Fung, 1976 Hong Kong


Ocean Shores szalagok, frankó english-dubbed in asia? Ha nincs DVD kiadás, miért is ne? (VCD van állítólag, de nincs rajta más csak eredeti hang, képminősége szintén kérdéses.)





Itt egy újabb érdekesség, ezúttal nem a horror műfajából. Bizony a true crime tapintható realitása, egy korai stílus-remek, lám Hong Kong nem csak a fantasztikumban jeleskedett. A JUMPING ASH (= csempészett drogok, szleng) kis mérföldkő a HK Cinema egyedülálló fejlődéstörténetében, maga a friss energia, sallangmentes dinamizmus. A korabeli mozikban - a stúdióban forgatott szépséges porceláncsodák mellett szimultán megjelenő - valós helyszíneken forgatott, a fojtogató mindennapi aktualitással (csóróság) töltött - mondjuk ki - drámai és döbbenetes, „dokumentalista” stílusú krimik egyike. Testvériségben, a Shaw-féle örök favorit THE CRIMINALS (1976-77) ugrik be hasonlóan true sorozatával, bár a kriminálisok antológia-szériája kissé más ízű, (enyhén fűszeres, hisz’ Shaw), ez meg egyszerű és goromba, szimpla modorosság-mentessége miatt is izgalmas.







Amszterdamban kezdünk, a címdal keserédes dallama, korának jellegzetes hangszerelésével, ritmusával, groove-jával a jobb filmzenék táborát erősíti, akusztikus formában később visszatér, amikor (a rendezőnő/egyik főszereplő, a rendőr csinos felesége), Josephine Siao Fung egy bárban gitározva, énekelve előadja. Nagyon jó nóta, fülben marad. A luxuskocsi gördül tovább 2 gyanús úriemberrel a holland sztrádán. A felirat: „1976. május 13, az utóbbi 7 napban 8 embert öltek meg a kínai negyed bandaháborúiban”. (Sajnos, ez az óta sem változott, hány kínai üzletember lett az utóbbi 10 évben bűncselekmény áldozata, mondjuk fővárosunkban, Budapesten?) A történet - valaki ’helyretétele’ után – HK-ban folytatódik. Két bűnözői csoport és a rendőrség harca szövődik gyilkos hálóvá, melyben a szimpatikus zsaru korrupció áldozatává lesz. A zsírfejű drogbáró luxusvillája és a koszlott, keskeny sikátorok őrült matekolásai és kegyetlen gyilkosságainak kontrasztja egyaránt a kiábrándító, akkori, ottani valóság képei.





Amikor megláttam a még hosszú hajú Chan Wai Man-t (aki állítólag – talán éppen abban az időben – valódi triádvezér volt!) majdnem lehidaltam. Olyan hitelesen alakítja a hidegvérű bérgyilkost, hogy ezt a fejet más nem tudná így hozni. A tekintete meg az egész fazon, igen kemény, kb 60 kiló, de a magamfajta száz kilóst, ötöt összerakna fél kézzel. Ahogy akciózik, meg bök, látszik, hogy nem színtanodában tanulta. (Mondják, gyermekkora óta harcművészkedett, kung-fu versenyző volt, majd 1970-ben fedezte fel a SBrothers.) A kamera meg 5 centire az egésztől, minden, az egész film kézből, vállról (gyakran rohanva) rögzítve, ki tudja hányszor tört össze a nagy real-action-hevületben? Belegondoltam, ennél szűkebb helyeken már nem is lehetne verekedni, haha!






A hájas, szemüveges gengszterfőnök, seggnyalói és gorillái, a rendes zsaru/korrupt zsaru, sovány kígyó bérgyilkos/kigyúrt bérgyilkos, a vaknak álcázott informátor, valamint a többi karakter mind kevésdimenziós és markáns sakkfigura, ebben a nihilista hangvételű játszmában, amit a JUMPING ASH jelent, megmutatva a fiatalokból álló, kibontakozó hongkongi filmes új hullámnak – pillanatnyi lelkiállapotukhoz legközelebb álló - egyik lehetséges művészi irányvonalat.






Érdekes neve van a lóidomárnak!

-------

-------

-------