2010. június 24., csütörtök

LOVE TO KILL

Billy Chung, 1993 Hong Kong



A hongkongi cinemesterek erőszak-illúziója, ábrándozása a „rossz” és a „jó” erősen sarkított mibenlétéről talán a kis kínai ördög 1993. évében érte el csúcspontját. Hetenként új és újabb, bestiálistól az ízléstelenig kifejezésekkel jellemezhető filmek debütáltak III. kategóriában a mozikban, szóamiszó - eltérő kvalitással, különböző minőségben. Megjegyzem, nagy sikerrel, a recept bevált… Lám, 15-20 év távlatából a jelentősen megváltozott körülmények következtében a rajongói oldal újra felfedezi az érát és véres-szexes produktumait. A dvd-korszak és az internet információs forradalma jó áron elérhetővé tesz korábban beszerezhetetlen, csak olvasmányélményeinkben szereplő műveket. Ilyen többek (RED TO KILL, RUN AND KILL) közt a LOVE TO KILL, az őrült Anthony Wong;-(al a fedélzeten.



Már az első pillanatban levehető, hogy itt az üzletembernek álcázott Wong nem először és nem utoljára az „állat” karikatúráját alakítja, mentségére legyen mondva, kib@#%ttul hitelesen. És újfent azt kell, hogy mondjam: „az a fej, az a nézés.” Gyermekes családfőként terrorizálja asszonyát, brutalitása abszolút végletes, nehéz lenne szavakkal leírni micsoda egy mocskos pszihóval van dolgunk. Egy viharban (mint mindig) történt tortúra alatt az asszony kirohan a házból az utcára, dézsából ömlő esőben, de ott is folytatódik az ütleg.



Vajon ki autózik éppen a családon belüli erőszak irányába? A jó öreg (valójában itt még fiatal) Danny Lee inspektor úr. Szó szót követ, a kegyetlen galádot beviszik, ám a megfélemlített ara nem vall terhelőt rá, így elengedik. Hiba! A mindig jószívű Danny magához veszi a drill-írozott családot, nőt, gyerkőcöt. A joviális zsaru kissé dilis barátnője (a lakás tulajdonosa) hazaértekor lezajló kabaré jó példa arra, hogy megfelelően alkalmazott, humorizált szellemesség nincs „antagonisztikus ellentétben” a zord horror/thrillerek ál-félelmetes világával! (Értsd, ami tényleg kemény: LOST SOULS.)

A magára maradt szadista Wong álmodozik a régi dolgokról, újabb flashback bepillantások asszonyelleni rémtetteibe. Nem bír nyugodni a szemét, megtalálja és elrabolja a felesége kórházban lévő idős anyukáját…


Meine Damen und Herren, das müssen Sie sehen, nagyszerű zsánerdarab, a Kirk Wong Ügyosztályban nem kellett csalódnunk!



-------


-------

2010. június 17., csütörtök

KIDNAP

Cheng Kang, 1974 Hong Kong



„Néhány emberről szól a film, kik életükkel fizettek bűneikért. Célja, hangsúlyozni a történet tanulságát: az ösvény, melyre a szereplők léptek, nem tűr meg friss lábnyomokat.”



A hírhedt „farkasok” nem voltak profi bűnözők, átlagemberek voltak. Ting Hsiao-chiang szerencsejátékos, Niu Ta-kang kamionsofőr, Chao Hai-chuan filmsminkes, a kulcsfigura Lung Wei (Lo Lieh) ex-katona, egykori csempész, jelenleg benzinkutas. Csóró helyzetüknél fogva mindannyiuk osztályrésze a megaláztatás, a nyelés. (Tudjátok, amikor már nem csak egy f#@ van a szádban, hanem a második után a harmadik is be akarja magát tuszkolni. Fhejj, tré.) Wei kitalálja a meggazdagodás módját, ez a KIDNAP (EMBERRABLÁS).



A négy brother álruhát öltve először a tehetős, (ezért) igen beképzelt benzinkút tulajdonost kapja el. Szemeit bekötözve verembe dobják, de megismeri Wei hangját, majd lapáttal kap egy emberest, hát véletlenül nem belehal? Itt lépődik át a második lélektani határ, már minden mindegy lesz, a cél szentesíti az eszközöket. Levágják a hulla egyik fülét, elküldik dúsgazdag apjának, kit egy rövid zsarolási kísérlet után szintén elrabolnak. A sajtó „vad farkasoknak” nevezi őket, ők pedig szándékosan nagy, szervezett bűnözői csoport benyomását keltik.



A váltságdíj átvétele után – sejthetően, a balf#@okra jellemző módon – a játékos koma ostobán virít a pénzzel, el is árulja magát hamar. Az öreg kaszinópénztáros lecsekkolja, „üzleti ajánlata” csaknem jól hoz a konyhára (neki), de mohósága miatt, ha nem is hat láb mélyen, de a föld alatt végzi. Hát ezt a selyemfiú kinézetű gamblert kasznizzák be először, a kitűzött vérdíjért cserébe (!) egyből felnyomja a többieket. Kettő másikat azonnal lefognak, az ügyesen elbújt, jóltáplált Chao (Fan Mei Sheng a Shaw Brothers állandó karakterszínésze) van még szabadlábon, de ő sem sokáig.



A játékidő utolsó fél órája a vesztőhelyig vezető perceket dramaturgizálja, lassú, tragikus színekben, valahol az akasztófa felé tartó díszpintyekkel szimpatizálva. A sajnálatra méltó, hátra maradt családtagok és a „megtévedt” félidióta elkövetők érdekes kontrasztban állnak ellenszenves áldozataikkal. „EZ VAN, a bűnösök meghalnak, ami elmúlt, elmúlt, három ember bitón végezte… Érdekes történet, érdekes leckével, a vádalkus áruló eltűnt.”



A Shaw rendkívül szórakoztató - minden szempontból úttörő - mondhatjuk alapművének fejlődéstörténete a pre-cat III híres darabjával a SENTENCED TO HANG-al (1989) folytatódik, és egyenlőre egészen a PROSTITUTE KILLERS-ig (2000) tart. Érdemes ránézni e bejegyzésekre is, a saját magam kedvéért (Farkas, verstanden?) ideszúrom Deliria-lexikon hozzászólását az utóbb hivatkozott ismertetőm margójáról:


„三狼奇案 - nemtom látsz-e kínai karaktereket, szóval ez a SENTENCED TO HANG eredeti címe akar lenni (magyarra fordítva "A 'három farkas' bűnügy"). A PROSTITUTER KILLERS erre hajaz kínai címében, bár a SENTENCED-ben nem prostituáltakat öltek meg, hanem elrabolták a főnöküket és farkasmaszkokat használtak álcaként. Az volt az egyik legelső cat.III film igaz történet alapján és amúgy egy klasszikus ShawBros krimi, a KIDNAP rimékje. Na innen ez a farkas dolog.”




Továbbá a veterán rendező/színész/író Cheng Kang-tól tudnám ajánlani true műfajban a THE CALL-GIRLS-t (1977) is.


-------


-------


2010. június 12., szombat

GHOST IN THE WELL

Kono Toshikazu, 1957 Japán


-------




A „Kísértet a kútban” történetek legmélyebb gyökereit nem sikerült felkutatnom, de ez a film biztosan elég régi ahhoz, hogy szavahihető legyen. A KÖR (1998) ősének is tekinthető, hiszen a címében rejlő alapkoncepció ugyanaz. Ennek megfelelően hátborzongató furulya/sípszó kíséretében fehér ruhás nőalak emelkedik ki egy kútból. Főcím, majd átugrunk a nyüzsgő EDO-kor városi forgatagába. A különleges fejfedőkből és a határozott tartásból következtetve előkelő, magas rangú férfitársaság vonul át a „piros fényű negyeden”. Egy félreállni nem akaró, kötözködő csapattal koccannak össze, miután felfedik identitásukat, vezetőjükkel méltóságos Aoyama Harimával az élen, csúnyán megleckéztetik a nagyszájú banditákat.




A fiatal Harima karsérülését Kiku (az alapul szolgáló eredeti kabukiban: Okiku) nevű szolgálólány kötözi be, négyszemközt a férfi szerelmet vall a megszeppent cselédnek, kit érthetően nyugtalanít kettejük eltérő társadalmi státusza. A férfi szerint szerelemben nem releváns a származás, érzései eltökéltek.



A felettesek már vizsgálódnak az utcai incidens miatt, mint kiderül, komoly következményei lehetnek. Bácsikájának kötelező harakiri néz ki, szigorúak a szokások és kemények a törvények, hamar nincstelen ronin válhat belőle. Kapóra jön, hogy a befolyásos Inaba Takehari lánya szívesen lenne Harima felesége, így Sir Inaba ráhatása megmenthetné a család hírnevét, ezzel egzisztenciáját. (A járandóság is az ázsióból fakadt.) Ezért Harima elfogadja az ajánlatot.




Kiku közben beleéli magát a házasság gondolatába, ledöbben, amikor meghallja a másik verziót. Olyannyira, hogy az újdonsült menyasszony és anyukája látványától elejti az éppen tisztogatott, egyik „Korai-Yaki” tányért. Erről a becses és értékes, családi örökség részét képező ereklyesorozatról kell tudni, hogy egyik legféltve őrzöttebb, nagy gáz ha reped… Kiku fejében visszhangoznak kolléganője szavai: „mi alacsony sarjak nem lehetünk egy Hatamoto-úr felesége.”




Ősi szamuráj-elvekkel szinkronban Harima a kár miatt felbőszül, a lány, kit bánt, hogy a fickó őt kevesebbre tartja státusznál, holmi tányéroknál, egy szándékos törést is bedob, klasszikus hisztérika. Erre kard által szabdalódik, majd rövid megmondás után („egyszer úgyis őt veszi feleségül”) kútba veti magát. Teste nem emelkedik fel, nincs bizonyíték, ellenben kísértete éjjel visszatér, hajmeresztő monoton kolomp-effekt aláfestéssel, Harimával megbeszélik a lényegi dolgokat, majd el…



A mogorva banda beállít az életunt nagyúrhoz, lemészárolják, haláltusájában, utolsó erejével bemászik a kútba szerelme után. Szellemeik ölelkeznek, szép zene, szép film, melodramatikus kaidan az ötvenes évekből. Ajánlott.


-------

-------

2010. június 9., szerda

THE UNPUBLICIZABLE FILE

Ma Siu Wai, 1993 Hong Kong




Éj, zuhogó eső, kék fények, lány lemészárlása elől menekül – hiába. Áhá, ez HK Cat III! Erős kezdés után lássuk, ez a mozi miként állja meg helyét a nagyszámú azonos időbeni és zsánerbeli vetélytárs között.


(Egy tizennégyes listán találkoztam először a címmel, mely valakinek a best of hk cat 3 favoritjait gyűjtötte össze, íme: The Untold Story (1992) Dr. Lamb (1993) Ebola Syndrome (1996) Daughter of Darkness (1993) Run and Kill (1993) Red to Kill (1994) Suburb Murder (1992) Diary of a Serial Killer (1995) Peeping Tom (1997) The Intruder (1997) Diary of a Serial Rapist (1994) The Unpublicizable File (1993) Human Pork Chop (2001) Love to Kill (1993)




A bűnbanda látványosan bedrogoztatott prostikat futtat, a Katzen-Hansi kinézetű főnök, fizimiskára szerintem közel sem lett elég hiteles, keménykedő megnyilvánulásai általában inkább röhejesek, mint zorkók. Ezúttal a bűnügyi osztály vezetőjét játszó William Ho Ka Kui a DAUGHTER/BROTHER OF DARKNESS filmek főgenyója az igen, attól kirázott a hideg. Aztán az étterem félőrült sánta szakácsa, ki gyilkolja és feltrancsírozza az új konyhaszolgát, mert számára, ha „nyomorék”-nak szólítják az a vörös posztó. Az UNTOLD STORY-feeling a kolbászkészítés (nem jóléti, kerítésnek való!) alapanyagán túl egy kisgyermekkel kapcsolatos felesleges epizóddal csak fokozódik.




A brutális chef a testi hibán kívül nagyobb gonddal is küzd, ez pedig a játékszenvedély, amit a csaló gengsztereknél tombol ki, egyre több pénzt vesztve. Hitelezője munkaadója, az öreg étteremtulajdonos lelkiismeret furdalása miatt szponzorálja, mivel az ő hibájából lett autóbaleset következtében fogyatékos. Igazából a történet nem originális, még egyéni vonásokat sem nagyon hordoz, igyekeztek belegyúrni mindent, ami miatt szeretjük ezt a "bárdolatlan" stílust. Néhány érdekesebb mozzanatot leszámítva sajnos csak egy közepes minőség alatti végeredmény született.




A kötelező szoft-szex mennyiség is bőkezűen lett porciózva, emlékeztet az 1996-os THE IMP-re, ahol a normál cselekmény alig egy óra, mivel egyharmadnyi játékidő a viszonylag hiteltelen erotikus jeleneteknek van áldozva. Na nem baj, a bandafőnök "húzója", két rendőrcsaj, a tulaj lánya mind-mind szemrevalók, ez ügyben pár lényegi kockát ide biggyesztenék, még ha az én tizennégyes listámba nem is fog bekerülni eme műremek;)






-------

-------