2011. március 18., péntek

RAPING!

Yasuharu Hasebe, 1978 Japán


Az egyértelműen igényesebb pinku, illetve jelen esetben roman-porno stílusú mozik közül mindenképpen érdemes kiemelni Yasuharu Hasebe rendezői munkásságát. A hatvanas évek végi jakuzás témáit követően (BLOODY TERRITORIES ’1969), többek között GIRL BOSS filmeket (STRAY CAT ROCK széria, három epizód ’1970), egy fejezetet a FEMALE PRISONER SCORPION sorozatból (#701 GRUDGE SONG ’1973), valamint „rape quintet” néven nevezett (1976-78) darabokat készített el, mindezt természetesen a témában adekvát Nikkatsu cég zászlaja alatt. Nekem legjobb az ASSAULT! JACK THE RIPPER, de volt már nálunk RAPE!RAPE! 13TH HOUR is a kvintettből, már csak az ATTACK! című hiányzik, így lenne teljes a kép.


Ahogy már korábban hangsúlyoztam, nem ócska-perverz szemetekről van szó, aki nem az igazi filmművészetet keresi, az tűnjön el sürgősen a Steppenwolf blogról, mert itt való, hogy erőszakos és horror-mozikat mutatok be, de semmiképpen sem pornográf és aberrált szennyet, maradjunk csak kizárólag az erotika relatív „kultúrált” és mindenképpen színvonalas szoftcore formáinál. A most előbányászott, a sorozatban utolsó RAPING! című rész is ezt támasztja alá, sajátos road-movie jellegével, a direktor egyéni, magas kvalitású stílusával, szórakoztató módon reprezentálva.


Szép időben kocsikázik a csinos, retró-napszemüveges fiatal hölgy, majd egy lerobbant kamionos állítja le kézi kerékemelő kölcsönkérése céljából. A kerékcserét követően veszi észre a faragatlan sofőr, hogy a lány milyen kis ártatlanka, így hát értelemszerűen gyorsan megerőszakolja. A durva aktus realistán van fotózva, érdekes kontraszt az alatta szóló szakszi és jazz. A hölgyemény feltápászkodva folytatja odüsszeiáját, mely során lépten nyomon meggyalázzák szegényt, szerencsére azért nem ütlegelik. Öreg orvos, fiatal nyomozók, azaz mindenki bekóstolja, olyan szeplőtlen az arcocskája.




Sodródása során egy saját korabeli prostituáltban talál barátra, kalandjaik feltétlenül az említett „road-movie” kategóriába sorolhatók, melankólikus (szép, komponált képek alá szakszofon, tipikus Hasebe), de cseppet sem unalmas jelleggel. Pro-kontra, mégis egysíkúnak mondható a történet, annyi a változatosság, hogy egy ízben, a molesztnek éppen nekikezdő támadóját egy háromfős Judas Priest/Rob Halford-fazon motoros brigád állítja le, oly módon, hogy a palinak zsákolnak mindhárman be, mivel homokosok, a csajt ezzel kimentik. JajHa.





ˇˇˇˇ

2011. március 11., péntek

DELINQUENT GIRL BOSS

 DELINQUENT GIRL BOSS: BLOSSOMING NIGHT DREAMS
 / Zubekô banchô: yume wa yoru hiraku /
 
Kazuhiko Yamaguchi, 1970 Japán


Az Akagi javítóintézet falai közt vagyunk, egy hatalmas tömegverekedés közepette. 18-19 éves fiatalkorú (ott ez a kort még így hívták) női bűnözők cat-fightolnak, kik lopásért, csalásért, zsarolásért és testi sértésért ülnek/javulnak. Több széria is fémjelzi a kizárólag női (anti-) hősök generálta japán un.: pinky violence stílust, melyek közül a Sukeban (GIRL BOSS) két fejezete is előkerült a blogon, ezúttal a DELINQUENT GIRL BOSS négyrészes kaland első epizódja úszott a felszínre, mely címéből is látható, „bűnözői” köntösbe bújtatja notórius hangvételű feminista romantikáját. Szerencsére nem túl komolyan teszi, csak úgymond amolyan szórakoztató jelleggel, ezért ez a tulajdonképpen nevetséges koncepció bocsánatos „bűnné” válik. A többi hasonló, hetvenes évek első felében készült sorozat is, mint a STRAY CAT ROCK, a TERRYFYING GIRLS HIGH SCHOOL az eredeti OHYAKU: THE FEMALE DEMON egyenes águ „szellemi” örökösei.


Egy évvel később, a reform-suliból kiszabadult, (előtte természetesen: árva, intézetis,) csinoska Rika (RÉKA, a magyarnyelvrokonúristenit!!), vidáman kerékpározik immár a napsütötte civil életben. Reiko Oshida szexi színésznőcske első girlbossz szerepe, ki nem annyira sztárolt figura, mint Miki Sugimoto, vagy Reiko Ike, de legpofásabb a három közül, az biztos. Bepalizni ő sem hagyja magát, mivel státusza sem engedné, hisz saját bevallása szerint gyermekkora óta lop, továbbá az évek során női bűnözővé képezte magát. „I’am bad girl Rika from Yokohama!” Mindezt demonstrálván, az őt megkörnyékező négyfős piti csajbandát gyorsan szétcsapja.


A láthatóan frissen kikerült fiatal lány másnak is szemet szúr, pontosabban egy ráakaszkodó önjelölt managernek, ki beszervezi kolleginának egy éjszakai mulatóhelyre, zenés-táncos bárba. Családias légkörben dolgozó munkatársak és a főnökasszony is az Akagi-intézetből startoltak, némi kultúrált audiovizuális tartalmú műsor, az öreg pénzes fószerek lehúzása, és nyilvánvalóan prostitúció képezi a munkaköri leírás lényegét.. Mari (ő a keresett pénzből drogos húgát szponzorálja), és a többi barátnő fénytelen sorsa sem a drámára van kiélezve, pontosabban – szerencsére - mellőzvén a helyzet brutalitását, más a koncepció lényege.


Ezúttal kidolgozott sztoriról beszélhetünk, nem folyamatosan a vicckategóriás exploitation-sallangok, és a kissé lógicáló mellek csattognak. A szervezett alvilági erők – mr. Ohba: gazdag főgeci – színre lépése, csipetnyi humor és folyamatos fizikális küzdelem, ami szórakoztatóvá teszi ezt a meglepően profin fényképezett (a DVD képminőség is ötös!), kellemes nótákkal megtámogatott, még a gitáros-szomorkás betétek tekintetében is (kivételesen) élvezhető, egyik első pinky-violence filmet.

^^^^

2011. március 2., szerda

GIRL BOSS: ESCAPE FROM THE REFORM SCHOOL

Nakajima Sadao, 1973 Japán


A 18 éves Girl Geng Bossz Aoki Ruriko hetedik szökési kísérletének közepette találjuk magunkat, ki a japán pinky violence alapkoncepciójához hűen vadóc macskacsajszi, éppen a börtön jellegű javítóintézetből télakolt. Ő nem más, mint a hetvenes években rövid mozis karriert vállaló, Sukeban szerepeiről híres, széparcú Miki Sugimoto. (ßJó-jó ez az IMDb hivatkozás részemről, csak éppen ez a most tárgyalt, sorban az ötödik Sukeban-darab nincs benn a legnagyobb múvi adatbázisban!) Sugimoto legjobb filmje talán a ZERO WOMAN: RED HANDCUFFS, azóta piros bilincses amazonja csaknem kult-figurává izmosodott. A Toei-féle GIRL BOSS szériáról a GIRL BOSS BLUES: QUEEN BEE'S COUNTERATTACK bejegyzésemben emlékeztem meg pár mondatban, ha valakit érdekel.


A menekülő Rurikót az öltönyös üldözők nagy nehezen elcsípik, szétcsapják, visszavonszolják, majd valami sötétzárkába vetik. Dacos pofikája igazi vezetői ábrázat, tarja is magát betörhetetlen „szellemi” státuszához, mivel „fizikailag” általában le van csukva. Tisztelői és irigyei a reformsuli rebellis diáklányai, kik egyben szimbolizálják a hisztérikusan rossz és kezelhetetlen nőstényállat princípiumát. A hipokrita „tanárok” pedig valójában kegyetlen martalócok, kik a felsőbb vezetés előtt idilli képet hazudnak az intézmény sötét, belső dolgait illetően.


Egy szép napon, Rurikó vezetésével 5 leányzó megszökik, kitör pontosabban, hogy ezt a meseszerű akciót nevezzem. A kocsiban pedig hangosan szól a divatos, akkori modern groove, kicsit szanfranciszkó utcáin stílusban. Nagyvárosi kalandjaik tárgyait képezik még némi szex, ezen belül mellek, és néhány szomorú női sorsról lamentáló dalbetét, melyek szerencsére nem annyira nevetségesek, mint az említett QUEEN BEE-s, első sukeban filmben hallhatók.


A lányok lényegében lopkodásból és prostitúcióból tartják fenn magukat, ilyen-olyan balhékban tobzódnak. Rurikó összemelegedik egy piti bűnözővel, akit véletlenül – egy lopás alkalmával - rendelt mellé a jószívű sors. A keménykedő főnökasszony (18 jahre alt) érzelmeket mutat (!), mivel mélyen szerelmes. A szórakozás ezzel unalomba is fullad, az izgalmasan kezdődő, de középtájon ellaposodó film befejezése fintorítja igazán el az ember savanyodó pofáját. Egy olyan sz*r akció a finálé, hogy egy régi csehszlovák Rambó-paródia különb ennél. Kár érte, megjegyzem ezért a csíra zárásért Hong Kongban - ahol ilyen téren nem ismernek pardont! – minimum kasztrálnák az egyént, aki megrendezte.


Ezt a művet csak olyan japán régiségeket kutató fanatikusoknak ajánlom, akik mindenáron a klasszikus pinky rózsaszín pudingjában szeretnek lubickolni, legyen az egy közepes SUKEBAN 5, vagy egy csodás FEMALE PRISONER SCORPION széria.


 ^^^^