2011. április 22., péntek

THE HIMALAYAN

Huang Feng, 1976 Hong Kong
^^^
Deliria legutóbbi kiváló, a „Joy Sales kincsestárát” reprezentáló megmozdulásán ihletet kaptam, hogy bemutassam egy másik Golden Harvest által készített kedvenc filmemet, mely többszöri megtekintésre is rendkívül érdekes, enyhe misztikájával és káprázatos képeivel az ugyancsak remek, két évvel korábbi THE TOURNAMENT–nél is jobb. A készítők szinte teljesen ugyanazok, a kung-fu szakterület igazi old-school mozis mesterei, személy szerint kiemelném Angela Mao természetes szépségét, valamint Sammo Hung akciózós koreográfiáját. (<= itt a nevére kattintva egy komoly, szakértői íráscsokrot kapunk magyar nyelven, *click!*) Másik favorit figurám Chen Hsing, ki ugyanezen évben a teljesen más tészta, „true crime” hangvételű JUMPING ASH-ben formázta az izmos nagyvárosi gengsztert. Ne hagyjuk ki Chen Hsing (Chan Sing) kapcsán a brutális THE BEASTS című horrort, melyben (vér-) bosszúálló apa szerepében tevékenykedett.


Ez a képsorozat, minimális kínai tudással könnyen értelmezhetően elmeséli, nagyjából miről is van szó. Aki annyira nem ügyes a kínaiban, az nézze az angol szavakat, hátha valami beugrik…;-) Tiszta szívből ajánlom ezt a darabot mindenkinek, akit Ázsia (csak úgy önmagáért) érdekel, ne is beszéljünk a martial-arts, és hongkong-film rajongókról. Nekik ez, úgymond: „kötelező” !


ˇˇˇˇ


Funny Lobby Cards:







 ˇˇˇˇ

 ˇˇˇˇ

 ˇˇˇˇ

2011. április 18., hétfő

PRIMITIF

Sisworo Gautama Putra, 1980 Indonézia


Nyitásnak egy dzsungelben menekülő embert kapunk, kit a durva bennszülöttek elkapnak és nyissz… „A KANNIBÁLOK HALÁLSIKOLYA” főcímzenéje következik, ami nem más, mint a düsseldorfi Kraftwerk „Wir sind der Roboter” című nótája, futurisztikus hangulatával természetesen egyáltalán nem illik a sűrű őserdő látványához. Egyre kíváncsibban vártam a folytatást, hiszen tudott, hogy a PRIMITIF szakirodalom szerint a létező 20 kannibál témázatú horror-kaland mozik egyike, történetesen éppen nem Olaszországból.


Tommy, Rita és Robert, háromfős fiatal antropológusokból álló társaság vízen közelíti meg az erdőben élő barátságos törzset, melyet vizsgálni szándékoznak. Az utazás a szárazföldön túl kockázatos lenne a környéken garázdálkodó emberevő törzsek miatt, ezért választották a motorcsónakos alászállást a zöld pokolba. A kutatók megérkeznek a faluba, ahol a némi ajándékkal olajozott törzsfőnök szívélyesen fogadja őket, szerencsére perfekt szinten beszéli a német nyelvet, na jaa, bocs, ez a videókazi német csak, a szereplők mégse… suldigung.


Bepillantunk a közösség mindennapjaiba, megfigyelhetjük szertartásaikat, kellemes, mondo stílusú hangulatban. Hőseink továbbállása után sajnálatos hajótörést szenvednek, bárkájuk odavész, az egyik srác eltűnik a hullámokban. Robinzonádjuk során a fenyegetéssel teli őserdő minden kliséje előkerül, egyértelmű, hogy szemünk előtt az óriáskígyónak be kell halóznia egy nem is olyan kicsi krokodilt!  Korábbi expedíció nyomaira bukkannak, ahol a hátra maradt napló a legnagyobb veszélyként mégiscsak a primitív bennszülött csapatokat tartja számon, kik vadállati szinten marcangolnak mindent, ami él és mozog. Nocsak, utazóink már körbe is vannak véve…


Umberto Lenzi 1972-ben indította el IL PAESE DEL SESSO SELVAGGIO (más címeken: MAN FROM DEEP RIVER, DEEP RIVER SAVAGES) filmjével a lényegileg egy évtizedes regnálást megélő talján kannibál-mozik sorát. Lenzi indonéz kollégáinak láthatóan e szubzsáner sikere lebegett a szeme előtt, amikor lencsevégre kapták ezt az alkotást. Legnagyobb hasonlóságot minden szempontból Ruggero Deodato ULTIMO MONDO CANNIBALE (THE LAST CANNIBAL WORLD, JUNGLE HOLOCAUST) 1977-ben készült mesterműve irányába mutat, rém egyszerű sztorijában, és a későbbi műfaj-csúcsokat erőszak mennyiségben jóval alulmúló, kalandfilmszerű felfogásában. Ezt persze nem valami Tulipános Fanfan módon kell értelmezni, hiszen a vadon brutalitásának hangsúlyozása az egyik fő eleme ennek az irányzatnak. Ez az ázsiai kannibálfilm egyáltalán nem olyan rossz, mint amiket az interneten írogatnak róla, csak ismerni kell hozzá a régi indonéz mozi naiv lelkületét, és nem hasonlítgatni mindenáron a patinás felmenőkkel.


ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ