HISTORY OF THE SHOGUN'S HAREM

(TOKUGAWA ONNA KEIZU) Teruo Ishii, 1968 Japán

Ishii monstre kaliberű munkásságából ez a korszak („A kínzás örömei” 1968-69) a következő filmek fémjegyeivel:

*Tokugawa Onna Keibatsushi (Joys of Torture)
*Tokugawa Onna Keizu (Tokugawa Women's Pedigree) – HISTORY OF THE SHOGUN’S HAREM, japánban: TOKUGAWA 1 (jelen bejegyzés)
*Meiji, Taisho, Showa Ryoki Onna Hanzaishi (Love and Crime aka Meiji)
*Tokugawa Irezumishi Seme Jigoku (Hell's Tattooers), a blogon: INFERNO OF TORTURE
*Zankoku-Ijo-Gyakutai Monogatari Genroku Onna Keizu (Orgies of Edo)

*Yakuza (tortúra) film: Yakuza Keibatsushi: Rinnchi! (Yakuza Law: Lynch!) magyar nyelven a filmről (és másról) egy hozzáértő megszólalás: ITT !

Ezek volnának a Teruo Ishii féle tortúrás filmek, ez azonban csak részben igaz (a tortúra). Később szóba hozzuk az ORGIES OF EDO-t is (szintén ez a „históriás” korszak), mert a Sógun háremének története szerencsére nem vulgáris, mint az ugyancsak Tokugawás INFERNO OF TORTURE epizód (vagy a blogon szereplő még brutálisabb SHOGUN'S SADISM, {ezt nem Ishii rendezte}), melyekben a sok vér kapta a főszerepet, de ez azért még nem lenne olyan nagy gond ;-)

Kíváncsiságból tallóztam a népszerű japán veterán rendező munkásságából (90 körüli film darabszám), mit mondjak, vegyes. A PIER OF WOMAN BODY (1958) noárja és a HORRORS OF THE MALFORMED MEN (1968) avantgard pop-art víziója közötti (távoli) kapcsolat nehezen megfejthető, de szerencsére nem is cél. (Erről a Deformált emberek rémségeiről később lehet, hogy írok pár sort, talán a magyar közönség nem annyira ismeri ezt a különleges darabot.)

A Sógun háreme népszerű lenne a mai közönség szemében is, a Gésa emlékiratai sikere nem kevés (főleg nőnemű) rajongót méltán eredményezett, ők is díjaznák ezt a nyílt erőszak és szexmentes (!), szépen megrajzolt japán történelemkönyvet. Egy olyan nagyszabású táncos buliba cseppenünk már az elején, hogy leesik az ember álla: százas nagyságrendbeni gyönyörűen felöltözött hölgyemény szórakoztat egy embert. A valóban szimpatikus sógununk (nem mint a SHOGUN’S SADISMban az a barom!) frizuráját ajánlanám valami tébolyult punk énekesnek image-alakítási kiindulópontként. Állati komoly! (Egyébként annyira gizda a főnök, hogy egy távcsövön nézegeti az ezer neki tekergő női macskát, nem ereszkedik le személyesen, értitek?) Számtalan apró finomságon akad meg az ember szeme a fantasztikus kivitelű helyszín, lokálisan a hárem, olyan aprólékosan kultúrált és dekoratív, hogy …patika.

Vajon mi zajlik a színfalak mögött? Az alapállás az, hogy minden nő legfőbb vágya, a sógun kegyeibe férkőzni, akár csak egy rövidebb időre is, mert nincs is jobb egy utód anyjának lenni, lehet ez is biztosíték az elcsúnyult jövőre nézve? Ebből féltékenység adódik, a források szerint az anyagi/egzisztenciális biztonságon túl nem volt mindig fenékig tejfel a japán háremhölgyek élete sem.

Félmeztelen női birkózás (vresztling, na azért ez a „megvalósítás” közel sem egy sztenderd hong kongi színvonal!), ezen láthatóan jól szórakozik a sógun, az új felfedezett csúcs-verekedő lány teherbe esik tőle, de ő lepasszolja egy vazallusának, második feleségnek… döbbenetes a hierarchia feszessége. Vajon tényleg ekkora hatalommal rendelkeztek a királyok?

Teruo Ishii filmjeire érdemes odafigyelni, hazájában és szerte a világon igen nagyra tartott alkotó, 80 év fölötti kort ért meg, öröksége hatalmas. Abszolút kált.

---------