2009. január 30., péntek

SHOGUN'S SADISM

R.: Yuki Makiguchi, 1976 Japán



A grafika mellbevágó:


A történelem:Az ijesztő cím:

’Mortalitás és tortúra a történelemben’ című képsorozattal indít a film shokumentary sztájlban, próbálván komoly hangvételt kölcsönözni ennek a borzongató kifestőkönyvnek, panoptikum hangulatú bábszínháznak, melyet más néven „The Joy Of Torture 2: Oxen Split Torturing” címmel is illetnek. A szakértő hangvétel természetesen nem sikerült, a színjáték viszont látványos, bár időnként vicces.. ezt a mozit nem lehet komolyan venni.



Ez a japán exploitation kendőzetlenül akar a néző alantas ösztöneire hatni, a hitelesség nem volt különösebben fontos, inkább az, hogy minél több és véresebb kínzást, ötletesebb szívózást találjanak ki, ezzel igyekezvén kultúráltan szórakoztatni a nagyérdeműt. Maga az alkotói cél értelme (!) is megkérdőjeleződik, hát lássuk a végeredményt, mely két történetet mesél el két történelmi időpontban játszódva, egy történelmi (Edo)korszakban.


Az első egy dühöngő őrült sógunról szól, kinek két szenvedélye van, a kínzás és a nők. Ez a rész különösen extrém látványt nyújt, sokszínűsége miatt például a keszthelyi kínzómúzeum turistáknak szóló ismeretterjesztő oktatófilmje is lehetne. Igaz, ez 1628-ban játszódik Nagasakiban, Tokugawa sógunátusának korszakában. Tavaly júniusban a steppenwolf-on vesézett INFERNO OF TORTURE lehetne az unokabátyója ennek a mesterműnek, mely szintén főként a belek ontásában leli beteges örömét. Ezzel viszi túlzásba az amúgy sem túl szelídnek tűnő szigetországi habitus bemutatását. A SHOGUN’S SADISM-ban a férfiak normál hanghordozása is simán kimeríti a hőbörgés magyar kategóriáját.


A bűnözőkkel is csúnyán bánt a feudális hatóság, hát még szerencsétlen keresztényekkel. Bemutatott szigorú és kegyetlen módszereik nálam nem a történelmi hitelességről szóltak, hanem, hogy ismételjem magam, afféle torz bábjátékra, groteszk halálszínházra emlékeztetnek: elevenen megfőzés, kígyókkal teli akváriumba dobás, lábfej kalapáccsal szét.., keresztre feszítés, minden. Millió tortúra, melyeket a jámbor sógun maga szeret befejezni, feltenni az i-re a pontot. Személye ez által, és abnormális külseje által is, végtelenül unszimpatikus. Kirúgott és lealázott fiatal szamurája 1 év elteltével kiszabadítja prosti szerelmét, aki épp a boss közvetlen szolgálatában állt. Sajnos a támadást követően a főgonosz el tud menekülni, bosszúja utoléri egykori beosztottját.


A második sztori, 1821. Satezo, a szerencsétlen árván felnőtt férfi, ki egy börtönben született Oszakában, az anyja criminal-boss volt, nem is csoda, hogy pénz nélkül tökrészegen szórakozik egy kupiban. De amikor fizetni kell reggel neki sem lesz pardon, egy évre takarító munkára fogják az intézményben, haját levágják, arcát kifestik nehogy a szökés eszébe jusson. Tragikus sorsának története élvezhetőbb epizódot eredményezett, jobb, mint az első részre jellemző öncélú vérfürdő.


A SHOGUN’S SADISM korának tipikus nagyhangú filmje, végtelenségig zsúfolva brutalitást eljátszó trükkökkel, melyekkel nem éppen a művészi színvonalat sikerült erősíteni, bár biztosan nem is ez lehetett a fő cél!


Nincsenek megjegyzések: