2010. augusztus 31., kedd

THE BEDEVILLED

Wei Lo, 1975 Hong Kong

~~~


A Golden Harvest produkciók közül az utóbb tárgyalt szintén 1975-ös THE SEVEN COFFINS után itt a THE BEDEVILLED a japán Reiko Ike vendégszereplésével. {A pink-csillag a blogon GIRL BOSS BLUES (1971) kapcsán került szóba.} Egyenlőre csak egy bőséges képriport erejéig szeretném felhívni tisztelt olvasóim (képolvasók?) figyelmét erre az izgalmas, titkos, ősi hongkong-horror mozira, ha eljut hozzám az angol feliratos dévédé, visszatérek a sztorira is…
Jó estét!
~~~

2010. augusztus 28., szombat

HE LIVES BY NIGHT

(by Deliria)

„HE LIVES BY NIGHT inspirálta...” - ezt a THE RED PANTHER kapcsán elejtett mondatfoszlányt jöttem befejezni azzal, hogy most közösen lerójuk tiszteletünket az originál Hong Kong Stalk & Laugh előtt.


Neonfényes éjszakán Miről álmodik a lány... aki történetesen férfi, és néhány évvel ezelőtt rajtakapta feleségét, amint egy neccharisnyás transzvesztitával kéjeleg a hitvesi ágyban. A férfiúságában megalázott férj azzal a bizonyos fehér színű harisnyával fojtotta meg mindkettőjüket, s most – letöltött fegyházbüntetése után – egy cipőboltban dolgozva álmodozik azokról a fehér neccharisnyás nőkről, akiket majd az éjszaka leple alatt, női ruhába bújva le fog vadászni. Ecce travi homicid.


Ez a szolíd közönség és kritikusi sikereket learató film volt az első kísérlet két népszerű nyolcvanas évek eleji mozitoposz, a slasher és egy Cinema City vígjáték összeházasítására. Vajon melyik nyírja ki előbb a másikat? Vagy valami csoda folytán kéz a kézben megférnek egymás mellett? Leong Po Chih-n igazán nem múlott, a JUMPING ASH rendezője (meg A KROKODILIOK BÖLCSESSÉGE, de csitt) igencsak ügyesen lavírozik a kettő között. Az éjféli rádióadást vezető dj (a csodás Sylvia Chang), a belé reménytelenül szerelmes nyomozó (a kövér Kent Cheng) és annak beosztottja (a nagyon fiatal Simon Yam) szállítják a kissé bumfordi komédiát. Egy ilyen kvázi cat.III környezetben a humor alpári és kegyetlen is tud lenni, de nem itt - a HE LIVES, slasher ide vagy oda, ugyanolyan szeretetreméltó, mint Leong Banánzsaruja (BANANA COP, 1984).


De ugorjunk vissza a pszichopata térfelére, mert a HK Film Awards-okat bezsebelő kameramunka és vágás ott kerül igazán a helyzet magaslatára. Mintha csak a DRESSED TO KILL és a TENEBRE közös hongkongi turnéjából látnánk részleteket; a szekvencia, melyben a két barátnő és a ház körül ólálkodó gyilkos egymásra találnak olyannyira hasonlít a híres, Dario Argento által levezényelt jelenetre, hogy alig akaródzik elhinni: a '82 nyarán bemutatott HE LIVES több hónappal beelőzte az Olaszországban ősszel, másutt csak 1983-ban mozikba kerülő TENEBRE-t!

夜惊魂 vs. TENEBRE












A hosszabításban a HE LIVES behozhatatlan suspense-előnyre tesz szert azzal, hogy gyilkosunk nem tud a ház emeletén tartózkodó másik nőről (a TENEBRE-ben a lemezjátszóból bömbölő Goblin, itt a lány hangos éneklése nyomja el a földszinti csatazajokat). A képsorok látszólag kisujjból kirázott intenzitását Leong legközelebb a THE ISLAND (1985) című horrorfilmjének utolsó húsz percében demonstrálja ismét.

A bejegyzés margójára egy szomorú (vagyis inkább vicces) történetet hagytam: Raymond Wong, a Cinema City igazgatótanácsának egykori tagja, a HE LIVES társproducere készít egy remake félét MIDNIGHT CALLER címen. Ez az alacsony költségvetésű thriller attól lett egy rövid időre hírhedt, hogy tönkrevágta a főszereplő Diana Pang karrierjét.

Diana Pang in MIDNIGHT CALLER (1995)

Sylvia Chang in HE LIVES BY NIGHT (1982)

A producer/rendező Wong (aki ma az IP MAN-t gyártó Mandarin Films fejese) a színésznő tiltakozása ellenére benne hagyott egy NG (no good) felvételt, amiben Pangról egy véletlen mozdulat folytán lekerült a törülköző.


Ettől kezdve a nagy terveket dédelgető színésznő csak olyan erotikus cat.III szemetekben kapott szerepeket, mint a THE IMP.