2011. január 11., kedd

THE QUEEN BEE

Shan-shi Ting, 1973 Hong Kong

 ~~~


Általam fellelt források szerint krimi és dráma műfaji címkékkel illetett, a Golden Harvest által készített THE QUEEN BEE az én olvasatomban egyértelműen horrorként aposztrofálandó mozi, a lassacskán DVD-n kidobott GH produkciók korai, ritka és értékes példányainak egyike. A rendező (más néven: Ding Sin Saai) BLOOD REINCARNATION remekbeszabott antológiája, a szintúgy izgalmas THE SEVEN COFFINS előtti, útkereső, szerintem kissé gyermekcipős, ám hihetetlen jól fotografált és feltétlenül az ázsia-filmtörténelem apró alapvetése „A MÉHKIRÁLYNŐ”, ami (elnevezése miatt) össze nem tévesztendő a japán exploitation/pink filmek sokaságával, például a GIRL BOSS széria, a blogon is szóvá tett darabjával.

 

A Shaw Brothers istállóból induló, azt történelmileg túlélő Golden Harvest nem pöcsölt a soundtrack nyúlásával, indulásként felcsendül egy olasz policseszkó (vagy giallo?) zenéje, bár beismerem, most nem ugrik be konkréten melyik filmből való, de nagyon is ismert, az biztos. Ez kissé megmosolyogtat, hiszen a klasszikus Shaw filmekben erre nem nagyon volt példa, sebaj.


Erődítményszerű luxusvillába érkezik, szakácsnői posztra jelentkezvén, Shiao-yen, egy fiatal hölgy. Nyomasztó hangulat, két őrző-vérző farkaskutya megkergeti, majd egy félig elégett arcú szakállas, kínai Frankenstein-pofa gondnok fogadja, ezután a ház úrnője igazítja el, sejtelmes útmutatást adva, a jól fizető állásért rebegő vidéki lánynak. Többek között arra figyelmezteti, hogy a ház urának (szimplán a „master”) ételébe sót nem tehet, hiszen árt az élő szervezetnek.


Az idős Wang asszonynak lesz a segédje, ki éppen felkötötte magát, bár túléli, majd egy hentesbárddal hadonászva, a titokzatos „mestert” emlegetve őrült ámokfutásba kezd, végül is lemészárolva önmagát. Ekkor megszólal Pink Floyd „Careful with that AXE Eugene” dala (1968), Roger Waters tébolyult sikolyával. A zseniális rock-nóta kiváló aláfestése a háttérben lappangó elmezavarnak. Miután kiderül, hogy az úrnő (~Queen Bee) a már megismert mogorva sofőrrel hál, egy újabb Pink Floyd dal zendül, ugyancsak a korai (Ummagumma c. dupla bakelit) pszichedelikus időszakából. (Jogdíjak? Felejtős.)


Az új szakácsnő a masterhez menekülve rádöbben, hogy ő már csak egy hintaszékben ücsörgő múmia, azaz halott három éve (Waters sikoly…), és az elmondás-foszlányokból ítélve nem volt egy makulátlan pasas. Vagy ki tudja? Hisz a szeretőként használt egyensapkás sofőr eltűnik a süllyesztőben (nem tudni hogy, miként), helyette egy viccesforma új alkalmazott hivatott az asszony kezelgetésére. Nem kell mondanom, a ház szörnyű titkokat rejt, az utolsó percekben csattanók csattognak, megtudhatjuk ki-kivel van, annyit mondanék, a rendőrség is felfigyelt a kertben elásott „dolgokra”, hehe!   

 ~~~

 ~~~

Nincsenek megjegyzések: