2010. március 26., péntek

SHOGUN'S JOY OF TORTURE

Teruo Ishii, 1968 Japán

{ Tokugawa Onna Keibatsu-shi / The Joy of Torture / Criminal Women / Tokugawa Joy of Torture / Female Punishment of the Tokugawa / Tokugawa - Gequälte Frauen }


Idézzük fel pontosan mely filmek alkották a Toei-fémjelezte „Kínzás öröme” szériát:

Shogun's Joy of Torture (1968) - r: Teruo Ishii
Tokugawa: Woman Genealogy (1969) - r: Teruo Ishii
Inferno of Torture (1969) - r: Teruo Ishii
Orgies of Edo (1969) - r: Teruo Ishii
Shameless: Abnormal and Abusive Love (1969) - r: Teruo Ishii
Love and Crime (1969) - r: Teruo Ishii
Yakuza's Law (1969) - r: Teruo Ishii


Téma: büntetés és annak kegyetlen módja. Mindez a XVII. szd-i Japánban, három történetből álló antológia alakjában, tulajdonképpen a későbbi epizódok (ORGIES OF EDO, stb) sem változtatták meg e formai kereteket, bár erről volt már szó, nyilvánvaló, minden rész más és más. Minthogy több darab is át lett világítva a sorozatból a Steppenwolfon, az időrendbeni első tétel bemutatásával most le is zárhatnánk ezt a Tokugawás ügyet.





A nyitányban tisztázódik a film „szellemiségének” lényege: ötletes tortúrák és kivégzések hiteles, histórián alapuló felvezetése. Zagyva szöveg a büntetés kegyetlenségének szükségszerűségéről, a szemet szemért elv helyességéről és az emberi természet javíthatatlanságáról. A kezdő feliratozás közben máris néhány aranyos szekvenciában kapunk ízelítőt, mintegy alátámasztva a komoly hangvételű (de komolyan nem vehető) narratívát. Majd hamar rátérünk az első sztorira, ahol ugyancsak Teruo Yoshida játszik – két – szerepet. Fejsérüléssel tér haza, húga várja, mivel a férfi szinte cselekvőképtelen, pénzük nincs, a gyógyszer és az orvos drága, a lánynak kell „kedvesnek lenni” egy gusztustalan pénzeszsákhoz. Megalázó helyzet, nem is végződik semmi se’ jól, a férfi meghal. A testvérek titkolt vérfertőző kapcsolata (ejnye!) kiderül, ez esetben már nem a kiszolgáltatott áldozatot nézi az egyébként megértő, a hatalom embere (szintén Yoshida, a lány gondolja is magában – és ezek hallatszanak – „öcsém, tisztára hasonlít a néhai bátyámra”), mert a törvény az törvény: a halálbüntetés elkerülhetetlen incesztus esetében! Az irigylésre semmiképp sem méltó sorsú lányt, a hatás kedvéért (a plakáton is jól fog mutatni!), egy keresztre biggyesztik fel, lógva fejjel lefelé, a tengerbe állítva a parton, ha jön a dagály jól megfulladjon szegény! Így is lesz.






A második rész talán ez egyik legjobb az egész szériából, kopasz apácák a szereplők, ez már kapásból csak jó lehet! Féltékenység és elfojtott szexualitás, majd kegyetlen kínzás. A „kolostor falai mögött” (elcsépelt, lerágott) leszbikus szerelemben, és gyönyörű közeli képekben nincs hiány, hasonlóan a SCHOOL OF THE HOLY BEAST-hez, szépen megkomponált "festmények" sajátos prizmáján keresztül kukucskálunk be a nedves atmoszférájú zárda rejtett eseményeibe. Az egyik főnővér féltékenységből szétszadizza a titkos szerelmeseket, annyira bolondul a fiatal férfiszerzetesért, hogy a végén még a fejét is levágja, hmm, jó lesz emlékbe. :-) Hát igen, Őrült szerelem... Az idősebb apácák a rendfenntartó hatósággal együttműködve végül megbüntetik a túlzó kegyetlenkedőket, öt fiatalabb rendtársnőjüket keresztre feszítik, majd ott brutálisan agyondöfködik azokat.






Az 1671. évben játszódó befejező szösszenet, Horicho tetováló művész (aki Edo legjobbja a műfajban) gyilkosságának történetét mondja el. Midőn legújabb főművét – gyönyörű, teljes női háton terpeszkedő, egy asszony haláltusáját vázoló tetoválást – mutatják be a közönségnek, az arra sétáló, előkelő Lord Nambara pár szóval lazán lesajnálja az alkotást. A magába roskadt művész megdöbben, hiszen ő az igazi künsztlerek vérvonalát erősíti, kik a művészetet, mint életüket fogják fel. El is látogat az urasághoz, aki kifejti, hogy a bemutatott, ábrázolt agónia csak a mester fantáziájából származhat, a spiritusztól nagyon messze van! Hiányzik belőle a realitás, az igazi szenvedély. Megkéri hát a művész, vigye el egy valódi tor-túrára, hogy megfigyelhesse annak elemi természetét. El is utaznak Nagaszakiba egy üldözött keresztény molestre, a művész közben skicceket készít, az úr pedig láthatóan szadista élvezettel tart pörformenszet. Rajzmesterünk a tapasztalatgyűjtést követően belesve a női fürdőbe, kinéz egy lányt, kinek legtökéletesebb a bőre élete remekművének elkészítéséhez…

Váratlan és drámai fordulattal, igazságtétellel fejeződik be ez az igazán kellemes film, mely nem olyan, kissé hányaveti és átlátszóan öncélú, mint egy évvel későbbi öcsikéje az INFERNO OF TORTURE, bár én azt is kedvelem. A JOY OF TORTURE titkos előfutára és őse a későbbi gore-moziknak, splatternek, annyi alapvető különbséggel, hogy a zsáner jellegéhez viszonyítva, mondhatni értelmesen penget, egy jó sztorikat tartalmazó szkript és műgonddal fotografált kép csodákra képes!

„A kínzónak is éreznie kell egyszer a megkínzott fájdalmát.”


---------


--------

Nincsenek megjegyzések: