2010. október 2., szombat

GOESHI

Gang Beom-gu, 1980 Dél-Korea


Feltételezem, hogy számtalan emberben felmerült már az a fontos kérdés, hogy melyik is volt az első koreai zombi-film? Nos talán ez, a bejegyzés apropóját adó GOESHI, mely a nagy klasszikus olasz mozik mintájára lett elkészítve. Mielőtt teljesen hülyének tűnnék, megjegyzem, hogy az első mondat csak vicc akart lenni, egyfajta poén, amivel fel akartam vezetni ezt a régi VHS-szörnyet.


Úgy gondolom, hogy még az elvetemült horroristák táborát is megosztja a zombi alműfaj puszta léte is, hiszen az értelmes, csavaros sztorik kedvelőit aligha elégíti ki még a legjobbnak titulált, élőhalottak invázióit bemutató, apokaliptikus vízió-szerű filmélmény sem. Én kezdetektől fogva nagyon is bírtam a zsánert, aki olvasgatta a Steppenwolf blog írásait, sejtheti, nálam az atmoszféra, a hangulat, időnként felmenti a kvázi „hibák” alól, az amúgy sem racionális fantasztikum világát.

Első élményem Fulci ZOMBIja (Zombi 2, 1979) volt, máig az egyik legkiválóbbnak tartom, közvetlen Romero eredeti NIGHT OF THE LIVING DEADje (1968) mellett. Talán ez a kettő mozi, amit minden kezdőnek ajánlanék, persze sorolhatnék további remek darabokat. A Koreában készült, az úgy tűnik soha le nem csengő zombi-mánia csúcsán, 1980-ban összeköhögött GOESHI (STRANGE DEAD BODIES avagy A MONSTRUOUS CORPSE) közvetlen felmenőjének viszont a NON SI DEVE PROFANARE IL SONNO DEI MORTI (más címeken: THE LIVING DEAD AT MANCHESTER MORGUE, DON’T OPEN THE WINDOW, LET SLEEPING CORPSES LIE, 1974) tekinthető.

Egy fiatal hölgy kocsijával vidékre indul testvérbátyja meglátogatása ürügyén, hozzá csapódik egy ugyancsak fiatal stoppos srác, és mennek „be az erdőbe”. A fickó lepattan, majd a lány a sötétedő dzsungelben egy kezét előretartó, fehérre meszelt (na ugye!), őt üldözőbe vevő hullába botlik. A zene tipikus, szerencsére (?) nem a maláj és filippínó horrorok gyakorlatát utánzó (ahol a muzsika gyakran szemérmetlen plágiuma, vagy teljes átvétele mondjuk Fabio Frizzinek, vagy akár a korai Pink Floydnak), jól eltalált ijesztő vinnyogás.

Célját elérve kiderül, a bátyó halott, előkerül a stoppostárs is, kivel együtt nyomozgatnak, majd egy sátorban tevékenykedő tudóscsoport, kik valószínűsíthetően felelősek élőhulla ügyben (Umberto Lenzi: NIGHTMARE CITY). A szkeptikus rendőri eljárás, majd az elhagyatott házikó full zombikkal nem hagy kétséget, ez az amire vártunk, mindenféle társadalom-kritika, meg ilyen luxus sallangok nélkül. Lám, ez lenne a finoman szólva szegényes GOESHI, bár mint afféle homályos rémálom megállja a helyét. Szerintem DVD-n sohasem fogják kiadni, közel sem olyan meggyőző, mint az utóbb említett SUDDENLY IN THE DARK, fanatikusoknak azonban érdekes lehet.

 
~~~

 
~~~

Nincsenek megjegyzések: