2011. október 25., kedd

BALD-HEADED BETTY

Sum Cheung, 1975 Hong Kong


ˇˇˇˇ


„KOPASZ-FEJŰ BETTY” filmcím, és az első képek szerint a modern Hong Kong-ban tombol a hetvenes évek. Zene. Az utcán haladó feltűnően csinos hölgy tárcáját kilopják táskájából, az "éppen" arra sétáló jól öltözött fiatalember lebírja a rablót, és az eltulajdonított tárgyat visszaszerzi. A fiatalok összebarátkoznak, a srác egy tengerparti-denszpartira hívja el a lányt, ahol fényes nappal egy MK27-es nagyságú(!) magnóról szóló diszkó(?)zene ejti extázisba a fürdőgatyás közönséget. A fiú valami drogot kever a lány italába, majd visszaél annak alélt, öntudatlan állapotával. Miután otthon is kiderül, hogy a lány elvesztette ártatlanságát, szegény és ultrakonzervatív szülei kidobják. Az utcákon bóklászva összefut az aljas csábítóval, ám lévén nem egy agytrösztként nyilvántartott, ismét beharapja a simlis pasi dumáját, majd kapcsolatot kezd vele. Mire a genyó álmában meztelenül lefényképezi, a fotók alapján eladja a nőt egy prostituáltakból élő piti kaliberű, de annál tahóbb alakokból álló bűnöző bandának, kiknek vezetői egy konszolidált kinézetű, hatvan körüli házaspár! A tőrbecsalt lányt fogvatartói jeges vízzel teli kádba nyomkodják, éheztetik és - egy meglehetősen drámai jelenetben - fejét kopaszra borotválják (lásd: klip). Akaratát megtörvén, vonzó örömlány lesz belőle kit a (paróka alatt szándékosan megtartott) kopaszsága miatt – a kuncsaftok fetisizálják tar fejét - folyamatosan „foglalkoztatnak”.


A BALD-HEADED BETTY azon ritka madarak közé tartozik, melyhez sehol a glóbuszon egy nyomorult angol felirat (vagy szinkron), bár bevallom, annyira érdekelt a film, hogy végignéztem a csaknem két órát, kínaiul pedig nem érteni. Megjegyzem, egy besárgított gyermekkori flashback pontos értelmét leszámítva, simán lehet követni az eseményeket, ha elég elszánt az ember. (Na jó, azt is megfejtettem: a lány haját kisgyermek korában is leborotválták, majd ez az élmény odáig fajul, hogy végül buddhista szerzetesnek áll, nem utolsó sorban a kényelmes haj (nem-) viselet miatt… hmm!) Filmművészetileg és szakmailag olyan szocreál dologról van szó, mint a remek JUMPING ASH (1976). Szóval valami nagyjából független, olcsó pénzből, de verítékkel összehozott HK „true crime” dráma, a koszlott, ezért a néha megdöbbentően hiteles fajtából. A főszereplő, gyönyörű és ártatlan Meg Lam (Betty) első főszerepe, karrierje csúcsának egyébként a THE FIRST TIME IS THE LAST TIME (1989) mozit tartják. Számomra az ő szimpatikus karaktere viszi a dolgot emberi irányba (nézz rá a plakátra!), és nem válik exploitation-bosszúgéppé, mint a nagyon hasonló koncepciójú svéd THRILLER – EN GRYM FILM (1974) főhősnője Christina Lindberg, aki szerepében szintén nem önszántából lett k.va.


A zenéknél mindig tátogatom a füleimet, most a zseniális prog-rock-jazz-psych legenda Mahavishnu Orchestra első lemezeiről csipegettek kellemes témákat. Természetesen a stáblistán kiírt "zeneszerző" valami Frankie Chan érdemeit is elismerjük, de azért a gitárzseni John McLaughlin (Mahavishnu) nevét se hagyjuk ki, még ha valószínűleg fogalma sincs róla hány helyen és időben szólalt már meg az általa kezelt „ezüstös-hangú”. A filmet melegen ajánlom akár a jövőre nézve, amikor majd ezek a kincsek is megjelennek egyszer dévédén. (Úgy gondolom, erre van esély, csak jó pár év múlva.) Érdemes lesz beszerezni, a pre-finálé lassított felvételben bemutatott, extrém borotvás ámokfutása miatt is. Valamint extra köszönet Deliriának, hogy felhívta figyelmemet erre a kiváló, értékes darabra!


ˇˇˇˇ

Nincsenek megjegyzések: