2012. január 25., szerda

HOUSE OF THE LUTE

Lau Shing Hon, 1980 Hong Kong


ˇˇˇˇ


Ah Shek, a 19 éves falusi fiú - hosszú haja miatt általam elsőre fel nem ismert, egy nagyon korai szerepében a későbbi sztár: Simon Yam - a tehetős, arisztokrata Lui házaspárhoz szegődik ház körüli és belüli munkára. Az elszigetelt, gyönyörű természeti környezetben lévő kúriában a koros házvezetőnő mellé elkel egy szorgalmas férfi dolgozó is. Az ifjú és vonzó feleség az idős, szinte mozgásképtelen, kedvenc lantját méltóságteljesen pengető Lui úrhoz, mint nej kissé furcsa, bár az öregnek kétségtelenül meg van a maga tekintélye. (A film alatt végig – amolyan japános stílusban – monoton, kellemesen minimalista lantpengetés hallatszik, amit nagyritkán kicsit beeffekteznek. Ez a visszafogott, de hatásos soundtrack meghatározó eleme a mozinak.) 
 

A kezdetben végtelenségig alázatos, szegénysorból származó fiatalember és a fiatalasszony tekintete azonban előbb-utóbb összeakad, kisebb huzavona után titkos szerelmi viszonyt létesítenek. A beteg iszákos férj sem vak, tolószékéből toleránsan hümmög, a srácot játékpartnerévé neveli. Egy idő után kénytelen-kelletlen elfogadja az új felállást, az asszonyi zsarolást (mellesleg egy bordélyból emelte ki, és tette nagycsággá..), és a srácot sem tudja meneszteni. Az elszemtelenedett kölyök, magához veszi az öreg imádott lantját, felgyújtja, majd agyonveri vele gazdáját…


A későbbi, ’90-es évekbeli HK CAT III-ban fellelhető zsáneri jegyek „A LANT HÁZÁBAN” nyilvánvalóak, így a szoft-szex és az időnként túlzó erőszak is, különösen a grand finálé vonatkozásában, emlékezzünk csak a RED TO KILL* (1994) őrült módon intenzív végkifejletére! Mostani szemmel nézve történelmileg „újhullámos” film, rendezői részről modern-művészire vett figurája a családi- és egyéb drámák már-már horrorrá fokozását gátlástalanul, amolyan ázsiai módon megcélzó, explicit szösszenetek egy korai példánya, a „pre-cat III” kategória tehát ez esetben helyénvaló.

 

A fiatalember gyalázatos viselkedését a korabeli társadalmi problémák analógiájaként értelmezni nem tudom érdemes-e, az biztos, hogy én inkább pszicho(pat)a-ológiai (bocs!;-) oldalról közelítettem a darabhoz. Úgy tűnik, a tekintélyes kaliberű Hong Kong Cinema szerelmesei mindig fognak valami olyan kincset találni, mely a hálátlan „rég elfelejtett filmek” kategóriából való, ám mégiscsak megvannak a maga újrafelfedezésre váró értékei.


ˇˇˇˇ
**Egy megjegyzés: a plakát nagyon tetszetős, érdemes rákattintani a nagyobb méretért.

1 megjegyzés:

© Pusztai Farkas írta...

Tudom, egy kép spoileres. Meg az egész. Bocs.