„A bűbáj nem tesz semmit a szellemen. Jobb, ha elhiszed.
A film kantoni legendán alapul, továbbá kéri az embereket jótettek cselekedetére.”
Személy szerint kedvelem ezt a jellegzetes rövid, tömör felvilágosítást, ami egynémely (főként) hongkongi filmek kezdetén jellemző. A girbegurba írás, az időnként vicces angolság kölcsönöz egyfajta stílust ezeknek a régi moziknak. Szinte kézműves munkának tűnnek, látva a kompjuter-mentes korszak agyat és ötleteket megmozgató, 30-40 év távlatából eredetinek tűnő próbálkozásait. Annak is van egy kellemesen ósdi, echte Ázsien hangulata, mint itt, mikor a szereplők nevét a film pergése közben, a delikvens színre lépésével írják ki, nem az elején, (és egy pillanatra megáll a kép, haha).
A nem Shaw istállóban készült, kifejezetten horror antológia első, összvissz 13 perces epizódjában „A KINCS”-ben olyan gyorsan történik minden, hogy felfogni is nehéz, ha valaki ismeri a DEVIL FETUS-t, annak képzelje el a nyitányát háromszoros sebességgel és megkapja ezt az esszenciális, mágikus fortyogást.
Egy nő vajúdása közben, halott öregasszonnyal az ágy alatt (!), vallási ének, kolomp, rítus, füst, tyúkok, „okkult” atmoszféra. A néne vicsorgó képe a falon, vagy 10 ember serénykedik, annyira rágyúrtak a szertartásra. Nincs negyed óra ez a fejezet, mégis elmond egy átlagos másfél órás filmet. Párhuzamosan vetíti a múltbéli eseményeket a szülés körötti ciriburival, oda kell rendesen figyelni, hogy tudd melyik idősíkban vagy. A kincs egy cserépbödönben van elásva a föld alatt, lám az örök gyarló emberi mohóság! A nénnye elszalad a kiásott kincses bödönnel, emiatt a fiatal – leendő apa – egy kapával agyonüti. Nincs szerencséje a fickónak, mert a cserép feltörésekor nem Dárius híres kincse jött elő, hanem értéktelen koponya és csontok. Nem tudom miért, de valahogy sejtettem, az öregasszony szelleme nem hagyja annyiban az ügyet, miközben megy a szülés, dörög az ég, villámlik (vihar is van, mi van méég?), hát nem a kezdetben normálisnak tűnő újszülött vadul be? Deee, bevadul, mint afféle, jóféle hongkongi horrorban: leharapja az apja mutatóujját, majd nekiugrik és elharapja apuci torkát. (Az úújszülött, emberek!!) A nénnye lenyugszik, csóklom.
Második novella „A BUJA” sem ért meg 15 percnél többet, hasonló fergeteges intenzitás jellemzi, mint a förszt epizódot. Belegondolva, nincs mit pöcsölni ennyi rövidke idő alatt, nem valami modern fiatalművész unalmas világfájdalma volt a cél, hanem egy frappáns kísértetes alapanyag, nyúlfarknyi, de épkézláb történetével.
Az orvost a cselszövők lecsukatják és halálra ítélik a hercegnő távozása ürügyén, amiről igazából nem ő tehet, és megvédeni igazát sincs esélye. Ez a hátramaradó családon túl azért is gáz, mert otthoni betegei elpusztulnak, ha nem fejezheti be szakszerű gyógyításukat. Kivégzése előtt, a futár ajánlja végső megoldásként a „Vér reinkarnáció”, egy idős Sung Dinasztia-beli szerzetes által kifejlesztett módszerét… ami nem semmi!
A relatív jó minőségű, (nehezen) elérhető VHS helyett, volna értelme lepucolt képű dévédén kiadni. Ilyen szuper HK-horrort rég nem láttam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése