2010. március 14., vasárnap

GIRL BOSS BLUES: QUEEN BEE'S COUNTERATTACK

Norifumi Suzuki, 1971 Japán /Sukeban burûsu: Mesubachi no gyakushû, Queen Bee Strikes Again /


A Toei-féle pink filmek zsánerén belül a „Sukeban” (Girl Boss) témájúak első darabja volt ez, megindítva a pár évig tartó mozis divathullámot, sőt Reiko Ike (bandavezér), és Miki Sugimoto (bandatag) debüt moziszerepe is egyben. Ami csak azért érdekes, mert egy ideig minden második, korszakbeli pinkben szerepeltek, Norifumi Suzuki és más rendező munkáiban. Kimondottan a Girl Boss, mint ötlet 7 konkrét, (nem összefüggő) epizódot eredményezett, Norifumi ezen kívül hármat készített (Girl Boss Blues: Queen Bee's Challenge ’1972, Girl Boss Guerilla ’1972, Girl Boss Revenge: Sukeban ’1973) szerintem ez az első az egyik leggyengébb. Úgy tűnik, nem tisztult le mi is akar lenni..








{Már az elején megijedtem, ilyen iszonyú nyervogást rég hallottam! Tudom, hogy szeretik a japánok ezt a szentimentális dallalkezdést, de ez nóta agyilag teljesen legyalult, először azt hittem rosszul hallok, komolyan, Korda Gyuri bátyánk ehhez képest prog. rock! Na hagyjuk, azért hozzátenném, hogy a night clubos nóta is irdatlan cudar, ill. bármikor, amint a selyemmajmocska-arcú bandatag (feltörekvő sztárénekes) rázendít. Ha már itt tartunk az időnkét vissza-visszatérő ostoba füttyögős effekt is kimaradhatott volna, mert nagyon megalázó!}


Az akkori modern Tokió utcáin vagánykodó csinos-forma csajbanda (nevük: Athens Group) bűnözget. Bepaliznak egy szexéhes hapsit, elkábítják, lemarkecolják, bár csak 3.200.- yen volt nála, (a köcsög zakós kishivatalnok.) Lopnak a boltban mint a gép, nem kifejezetten tisztelik a törvényt, cat-fight ezerrel. Belefutnak egy viszonylag piti motoros bandába, majd egy szintén kisebb kaliberű jakuza bandába, az Akimoto csoportba. Üti mindenki egymást mint a répát, beugrott 1-2 régebbi jakuzás mozi, például a BRUTAL TALES OF CHIVALRY hatása, csak a BRUTAL egy igazi alapmű, a „MÉHKIRÁLYNŐ (ez ősrégi figura) ELLENTÁMADÁSA” pedig eszeveszetten keresi a helyét, időnként gengszter, néha vígjáték, az erotika nem ül meg, a csajbanda – röhejes saját szabályzatával együtt - puszta léte is abszolút hiteltelen. Ezekre a tipikus exploitation-fogásokra mondják, hogy „szórakoztató”, hát nem tudom. Ami pl a „Bike-fuck”-ot illeti (ezt a hülyeséget látni kéne tesvérjeim!), hát az már csúcs! Az említett későbbi Norifumi mozik jobbak.



Van azért egy-két arc a filmben, a nagyfőnök, aki 5 év után tér vissza a sittről, a Sekimoto banda főnökének megöléséért ült. Szintén igazi karakán az Akimotók kisfőnöke (Sukeban szeretője) is, fiatalabb kivitelben.

Nem is beszélve a totál meztelen Sugimotoról. ;-D



--------

Ezt a lemezborit kapjátok ki! (Reiko "banáncsöcs"Ike dalol)


--------


Nincsenek megjegyzések: