2009. április 29., szerda

így gyarapodni gyűjtemény ;-)

LA LUPA MANNARA/WEREWOLF WOMAN ’1976


Mielőtt végképp elpityerednék, elmondom, hogy ezzel a műalkotással első ízben 1989-ben volt érkezésem találkozni, a szombathelyi Garasin laktanyában, kötelező katonai szolgálat alatt, narrátor nélküli német VHS verzióban (nem Blue-ray), fel is jegyeztem filmes naplómban az élményt. Tetszett, bár nem a világ legjobb farkasemberes filmje, az világos volt már akkor is. A CSMO (Csapat Művelődi Otthon) titkos videós találkái bizony számos remekbe szabott horrorfilm-élménnyel gazdagították amúgy is szeplőtlen fantáziámat. A „Farkasember Asszony”–ról azt sem tudtam, hogy olasz, de az érdekesnek tűnt, hogy asszony az ’elkövető’.


Húsz év elteltével nem volt szerencsém belebotlani az eposzba, pedig a rémfilmgyűjtési mániám nem hagyott alább, ha lehet mondani- fokozódott. Mígnem idén év elején volt szerencsém Olaszországban megvásárolni a Rarovideo kiadványát, La Lupa Mannarát.


Most pedig egy hibátlan eredeti német DVD jutott 200.-forintért a birtokomba (ár-érték arány..), igaz ez csak 1’22” perc, az olasz originál(t) 1’34” perces, a kép minőségét hasonlítsátok össze, az olaszon (angol felirattal) van az extrák között egy 20 perces riport a rendezővel, az italo-gagyi egyik királyával, Rino Di Silvestroval. (Az eredeti olaszért 30 dollárt is elkérnek.)


Kedves euro-kult kedvelő barátaim! Ha 10 éven belül nem ír valaki egy cikket erről a filmről ide a magyar nyelvű világhálóra, akkor felrobbanok dühömben! Én sajnos egy meggondolatlan fogadalmat tettem - gondolatban - szegény megboldogult ük-öreganyámnak, akit nem ismertem (és ez nekem szent!), hogy csak ázsiai filmekről írok a steppenwolfon. Érthető?


Az olasz DVD:


A német DVD:



2009. április 22., szerda

RAPE! 13TH HOUR

Yasuharu Hasebe, Japán 1977



Az ASSAULT! JACK THE RIPPER sikerén felbuzdulva rávetettem magam a rendező ezen munkájára, lehet, hogy nem én vagyok egyedül ezzel úgy, hogy direktori életműveket térképezgetek szisztematikusan fel, megismerve ezzel izgalmas zsánereket és szubzsánereket, ööö akarom mondani filmeket. Tulajdonképpen nem lepődtem meg a végeredményen, csak azon, hogy más ez mint az ASSAULT!, sokkal nyitottabb elmével kell barátkozni vele, ez persze – hogy egy könnyed analógiával éljek - akárcsak a jó öreg Jean Rollin-féle filmek esetében – időnként nem túl könnyű.


A régi japán rape filmekről csak annyit, hogy nem pornográfiáról van szó (elvégre a steppenwolfon vagyunk!), hanem a horrorok egyik alfaja ez, szorosan a következők mellett: kannibálos, zombis, gyilkosos, vámpíros, satöbbi, és itt van a meggyalázós. Természetesen nem gyermekeknek találták ki ezeket, mert az erőszak-ösztönre építenek, vannak kultúráltabb hangvételűek és vannak vulgárisabb művek és fércművek az exploitation műfaj történetében.


A rape-témájú horrorfilmek világszerte merítenek a japán örökségből, amelyről elmondható, hogy ebben a legtermékenyebb volt mindig is, hatással volt HK-ra, mely régió saját arculattal rendelkező arzenállal is büszkélkedhet, (a cat III filmek, vagy a hetvenes évek: THE CRIMNALS 5 – THE TEENAGER’S NIGHTMARE, nemsokára tárgyalni fogjuk..), talán a világszerte legismertebbet is említhetnénk ami nem ázsiai: I SPIT ON YOUR GRAVE. A Nikkastu cég tehát nem szórta szűkmarkúan a nézők lába elé ezeket a pimaszságokat, melyek bizony nem az átgondoltan intelligens mozik sorát gyarapítják: gyengécske és hiteltelenül előadott sztorikkal felvértezett művészi képszínház, lassú, csaknem szimbolikus (az emberi jogokat „pusztán” semmibe vevő) nihilista hangvételben. Az erőszakolós jelenetek alatt a csemballós-zongorás komolyzenei aláfestés is gondolom ezt a célt szolgálja…


Történetről ne is beszéljünk, csupán egy kisstílű sorozat-rapista (piros dzsekis) hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, ahogy gyaláz (? a nők úgy tűnik, hogy élvezik, már-már sármőrnek is nevezhetnénk, haha!), majd egy tutyimutyi haverja is rákap a csínytevésre és együtt nyomulnak. Nyomukban egy homoszexuális gengszter trió, a fiatal főnök szerelése fuxostól együtt kimeríti a kacagtató fogalmát, egy Village People, vagy egy Garry Glitter jut eszembe a mai szemmel nézve hihetetlen nevetségesen kinéző előadóművészek képzeletbeli panteonjából.


Csak a film befejezése ami tényleg durva, a leszámolás ultrakeményre sikeredett, brutális, mintha az ICHI THE KILLERből vették volna ki. Az említett remekműhöz csak a 13th hour végkifejlete hasonló, az előzmény úgy poroszkál, mint az eredeti orosz SOLARIS, csak szerencsére nem 3 órán át… Ajánlható azonban mindazoknak, akiket érdekel a japán violent-pink világa.


2009. április 10., péntek

THE IMP


Ivan Lai, 1996 Hong Kong

E blogon tárgyalt DAUGHTER OF DARKNESS II a két évvel korábbi rendezése Ivan Lai-nak, a THE IMP nem nevezhető az előzmények fényében valami progresszív előrelépésnek, inkább a szekszezgetés irányába történő felesleges mennyiségi elmozdulás tapasztalható, ami mondhatnók: a minőség rovására megy. A filmkezdéstől számítva 5 percen belül (komolyan!) elkezdődő hosszadalmas erotikus jelenetek unalma mellett (jó, oké - helyesek a lányok, a főszereplő csaj, Diana Pang, nagyon „ki van gyúrva” és „a szájának sincs semmi baja”) egy egész tűrhető kis horrorfilmet kapunk, melyet elsősorban az utolsó húsz perc izgalma emel fel a porból, bár az igazán minőségi HK III-cat filmekkel nem veszi fel a versenyt, sem történetében kidolgozva, sem filmes élményként tekintve, igaz itt is villámlik és dörög az ég. Az említett DAUGHTER két részében volt olyan dráma, hogy ihaj, itt hiányzik ez az erény, a főszereplők egy részét sikerült csak átmenteni, a veszélyesen tabudöngető gondolatiságot - ami meglehetősen eredetivé tette azokat a filmeket - kevésbé. A főszereplő lány ikertestvérével kapcsolatos telepatikus flessei mondjuk nem rosszak, és a bennszülött kínai termékenység rituálé is nagyjából el lett találva… a szerencsemondó mágus figurája (William Ho) azért nem egy HELL HAS NO BOUNDARY szint, lássuk be.


Az igazán minőségi alatt pedig azt a kábé 5 mozit értem, melyek zsánerük mérföldkövei, a stílus alapiskolái. Az 1996-os THE IMP a népes számú középmezőnyt gyarapítja, egyszeri megtekintésre azonban mindenképpen ajánlott, ha valaki nem ijed meg egy-két szilikoncickótól és kultúráltan szőrös nunikától.


A dungeonban kikötözött áldozatok és az arcát csak a film végén felfedő piros-mintás női ruhába öltözött gyilkos a metszőolló-szerű kaszaboló-késével is félelmetesek, de a szatír karaktere azért közel sem olyan penge, mint Wong Antalnak a szintén ’96-os Ebolában …

~~~

2009. április 5., vasárnap

ASSAULT! JACK THE RIPPER

Yasuharu Hasebe, 1976 Japán


A hetvenes évek japán ’violent pink’, a horrort és szexet mixelő filmjeinek sokasága lassacskán DVD kiadásra kerül, már nem csak az egyik csúcspontot jelentő BEAUTYFUL GIRL HUNTER érhető el, hanem ezúttal az ASSAULT! is, amely elég jó darab hogy pár mondatban szóljunk róla, igaz a fent említett, a Steppenwolf blogon is megszólaltatott remekmű nyomába nem lép. A régebbi korszak igényessége jellemzi ugyan a hasfelmetsző Jack ázsiai verzióját, bennem mégis az ALL NIGHT LONG (lásd: szintén e blogon) modern nihilizmusát vetíti elő, durva realizmusa mentes a művészies álmodozástól, és a humor minimális jelenléte sem érhető tetten, csak a téboly és a brutalitás.



A szép étteremben dolgozó arrogáns pincérnő és a bárgyú cukrászfiú összejönnek egy esős éjszakán, amikor a srác hazavinné a kerekképű lányt, de útközben egy zavarodott (itt már kezdődik: lenge öltözet, kés, vér és borotvapenge) stopposlány fordítja közös sorsukat a torz irányba. Vagy csak véletlenül okozott halálával indítja el a „kedves” pár eszement ámokfutását.



Szigorú gyilkosságsorozat veszi kezdetét, a fiatalember talán most talált önmagára? Minden közös gonosztett után szexelnek egy jót, a lány kifejezetten beleszeret az őrült sovány/szemüveges gyilkosba, aki egyre magabiztosabb, természetesen gátlások és erkölcsi gubancok miatt nem fáj a feje. Sőt késsel a kezében nagyobb jani, mint valaha.



A fiún egy örömlány kíméletlen kivégzése után már teljesen elhatalmasodik a homicidális-mánia, sorra szedi (persze hogy nőnemű) áldozatait, végül barátnője sem marad ki a sorból, őt is „leszúrja mint egy blökit”. Ebben a filmben nincsenek üldöző rendőrök, vagy ilyesmi… Heppi-jellegű zene, a főhős kését tisztogatva távozik a horizonton. Pont (.) és vége ;-(


~~~~~


2009. április 1., szerda

THE CRIMINALS 4 - ASSAULT


Kuei Chih Hung, Sun Chung, 1977 Hong Kong

A sorozat negyedik epizódja Kuei diroktortól megszokott lendülettel indul és folytatódik. Ez a rész minőségi (+) mutatói is alátámasztják azt az elképzelésemet, hogy a THE CRIMINALS-széria, a legjobb krimifilmek közt csahol és vicsorog az élbolyban, melyek valaha is megszülettek a mozik történetében, különösen, ha a mai divatos szóval élve: az extrém irányvonalat tekintjük. Egyszerű, de frappáns történeteivel, virtuózan kezelt képi világával bárki kedvencei lehetnek ezek a kis epizódok, persze csak annak aki nem túl finnyás, és „bírja a velőt”.


Az első szösszenet banditák éjszakai támadását (ASSAULT) mutatja, a kocsiból a lányt elrabolják a palinak meg annyi. Ezek is jó nagy bunkó állatok az biztos, nem sok humort véltem felfedezni ebben sem, elvégre nem hatvanas évek végi német Edgár Wállászos krimikről van szó, haha (heló András!). A kisfilm címe: MANIAC, igen a szarházi csapat főnöke még beteges szadi is plusszban, hasonlóan elvetemült, mint Joe Spinell a pár évvel későbbi William Lustig rendezte klasszikusban, bár az a film akkora para, hogy számomra utánozhatatlan marad az idők végezetéig!



A Tv-ből értesülünk, hogy a rendőrség ezerrel nyomoz, jó nyomon jár, a következő gyilkosság mégis megtörténik, a mániákus bandafőnök egy nagy lapos karddal hátulról csúnyán lecsap, az előtte sikeresen küzdő fiatalember pedig azonnal padlót fog. A széplányt abduktálják, majd szadizzák. Amikor rendőrjárőrbe botlanak, akkor éri el egyik csúcspontját Huang Pei-Chi /fighting director/ koreográfus mester profizmusa, az akciójelenetek mondjuk ki: zseniálisan vannak kivitelezve. Tulajdonképpen üldözés üldözés hátán, üresjárat kizárva, olyan izgalmas hogy csak csuda!



A második film a QUEEN OF TEMPLE STREET egy komorabb, kevésbé száguldó, kissé költői darab. Támájában hasonló mint a THE CRIMINALS 2-ben fejezetként lévő MAMA-SAN című történet. Narrátor kezd beszámolni a Temple Street érdekes jellegzetességeiről (étel, ital, stb), az árnyoldal is szóba kerül, a prostitúció. Ez a mese szól egy királynőről, ki a HK-i apró szigetről Tai O-ról származik, a kis halászfaluból, ahol egy utca létezik (aka: business center), az emberek hajóikon töltik életüket.



A gyönyörű (király)nő, Ah Fang sózott halat árul az anyjával egy standon, közösen, szépségét mindenki csodálja. Sajnos van egy idióta férje, aki eljátssza a nehezen megkeresett pénzt. Szenvedélybetegsége találkozik a totálisan gátlástalan bűnözőkkel (Chan Shen itt is folyamatában bagózik, de a gengszterek amúgy még rohanás közben is elspukkantanak egy cigit!), aminek az a rossz vége lesz, hogy a feleségét eladja egy évre a boss szolgálatában hooker-nek. (Az is „csak” egy meló, elég érdekes ahogy az a bűntanya üzemel…azt látni kéne.)

Az igaztalan prostisorsot megtámogató kísérő dal nem a kínai, hanem a japán filmeket (pink) idézi, szentimentális hangvételével segít átérezni a szomorú örömlányéletet. Érdekes, így kibontott hajjal és kipucolva Fang arca az etalon Tera Patrick művésznőjére emlékeztet (aki fele részben thai géneket bír).



A férje odapuposkodik hozzá a kupiba pénzért, erőszakoskodik, de csak azt éri el a faszi, hogy a gambling-mánia mellé egy erősen veszélyes ópium-függésbe is belesegítik. Naná, hogy egy évre meghosszabbítják a fogva tartott feleség mandátumát, mint „jó munkásember”. Mikor az anyjához sem igen engedik haza, akkor már végleg belázad, férje pedig a teljes emberi lealacsonyodás állapotában van, a béka feneke alatti régiókban leledzik, nem humán többé, kábé annyi lett belőle mint egy szar a gazban, (csak ő nem hallgat). A finálé lassított felvételben mutatott hentesbárdos-mészárlása igen drámai végkifejletet mutat.

A narrátor zárszóként felhívja figyelmét minden kedves nézőnek, hogy a pozitív szereplők tragikus haláláért a játék és drogszenvedély a felelős.

Elgondolkodtató.