2010. május 2., vasárnap

THE RED PANTHER

Kong Lung, 1983

A Deliriára megint rájött az ötperc, és előtúrt (vhs polc, harmadik emelet, leghátsó sor) egy feledésbe merült címet, amit minden háromkategória ütemére dobbanó szívű hongkongistának látnia kell! Steppenwolfnak már le is adtam a drótot, hogy rohanjon a legközelebbi videótékájába ahonnan ezeket az őrült dolgait szerzi, és keresse meg a vcdét. Amíg házon kívül van, néhány bekezdésben megemlékeznék erről a kínai szatelittévéről elcsípett, feliratos csodáról, nehogy már az üresen maradt Imdb oldala legyen az iránymutató.

Egy HE LIVES BY NIGHT (Leong Po Chih, 1982) inspirálta filmről van szó, tehát az amerikai slasher (vagy inkább olasz giallo?) és a hongkongi Cinema City humor keveredik össze egy fura, szórakoztató (már akinek, ugyebár) egyveleggé.

A Steppenen egyszer ázsiai Surdilovicsként aposztrofált James Yi alakítja az akut aranyérrel küzdő idétlen felügyelőt. Idős anyukájával együtt éppen egy zenés/táncos előadást néznek (gy.k.: pekingi operának hívják), mikor az egyik színészt az orvosi táskával közlekedő ismeretlen „megoperálja” a színház mellékhelyiségében. A több hasonló Hasfelmetsző Jack technikával elkövetett gyilkosság szálai egy illegalitásban praktizáló doktornál és a körülötte lebzselő orvostanhallgató fiúnál érnek össze.

Igazi hongkongi zsánerzsonglőrködés ez, az egyik pillanatban valakinek szétszerelik a fejét egy csontvágóval, a következő snittben a humorforrásként szolgáló valagproblémáké a terep. Ennek elvileg nem is szabadna működnie, de mégis! A pszicho-karakterek például érdekesek: az egyetemista fiút proletár apja kergeti ki a világból pályaválasztása miatt, az idősebb doktor angol nyelvvizsga híján nem kap hivatalos állást. Ő annyira elkeseredett, hogy az éjszaka leple alatt besurran valami előadóterembe és az üres padsorok előtt diafilmes prezentációt tart a mellrákról.

Ami a vígjátékot illeti, az meglepően vicces tud lenni, a bumfordiság és a rossz ízlés találkozása engem legalábbis többször mosolyra fakasztott (az egyik rendőr arccal előre beledől egy hulla agyvelejébe, vagy amikor a főhőst kimossák egy ipari mosógéppel - igen, én ezen tudok nevetni!).

James Yi és bajsza az akkortájt nagyon népszerű komikus, Richard Ng imidzsére hajt, ő hordott ilyen fejfedő/rövidnadrág/kockás zokni összeállítást nyomozóként, és ő is előszeretettel mutogatta meztelen seggét a kamerának. Yi amúgy tök jó fej, olyan kis szeretni való motherfucker hongkongi módra.

James Yi / Richard Ng

Van egy THE UNTOLD STORY-t előrevetítő kis szkeccs is: a kolbászárusként dolgozó orvostanhallgató gyanúsított megkínálja a felügyelőt, aki jóízű falatozása közben kapja a hírt, hogy az áldozatok belsőségei eltűntek a tetthelyről! Ezt követően természetesen azonnal belebroáfol a kamerába. Kanto-humor, öcsém.

A maradék hozsanna szóródjon a Shaw Brothers színészként (sem) ismert rendező fejére. Frenetikus tempót diktál, az összes slasher szekvencia rendesen meg van csinálva, a végére tartogatott duplacsavar ügyes. Az on location forgatás olyan helyekre visz el, ahová nem biztos, hogy szívesen ellátogatnál, de képernyőn nézni érdekes dolog. Lepukkant munkásnegyed, egy majmokkal teli park, ahová az idősek járnak sétálni, szexmozi és proszektúra, vagyis a város turisták által messze elkerült részei és az ott élő arcok adják az extra hangulatot.

Rendicsek, nem egy mestermű, meg az sem egészen világos, miért hívják egyáltalán Vörös párducnak, amikor se állat, se ember nem hallgat erre a névre a filmben, na de ki nem álmodott volna életében legalább egyszer egy kanto-humorral megspékelt gialloról? (idáig hallom a halálos csendet) Ezt a filmtörténeti űrt hivatott betölteni a THE RED PANTHER.

© Deliria

Nincsenek megjegyzések: