2009. augusztus 23., vasárnap

BLOOD SORCERY

Do Gong Yue, 1986 Hong Kong

Egy sokadik gong tau témájú film a nyolcvanas évekből, képekben…





























2009. augusztus 22., szombat

BROTHER OF DARKNESS

Billy Tang, 1994 Hong Kong


Kanyarodjunk vissza a blog eredeti koncepciójához, lám itt egy tipikus Cat III. film 1994-ből, mely évet az ebben a stílusban készült mozik dömpingje jellemezte. Billy Tang munkái közé (DR LAMB, RED TO KILL, stb) pontosan beilleszthető a BROTHER OF DARKNESS is, melyben – jellemzően - egy kegyetlen psziho garázdálkodik, a DAUGHTER OF DARKNESS filmekből ismert William Ho Ka Kui, aki a szemétkedésben itt is rekordra törekszik.



Rendőri helyszínelés egy trancsírozott fejű hullánál, majd bilincsben vezetik el az elkövetőt. Bírósági tárgyaláson körvonalazódik a szomorú történet (ez újszerű ötlet..haha), melyben az elkövető, az áldozat öccse meséli az előzményeket, melyek emberhalálig vezettek. A testvérgyilkosság csúnya dolog, bár sejthetjük, hogy a joviális képű elkövető tulajdonképpen áldozat, rabiátus fivére „viselkedésével” harcolta ki magának, hogy végre eltegyék láb alól.


Az őrült mód agresszív és sátánian gátlástalan bátyó lehetne akár korunkban élő személyek másolata, bizony vannak olyan „emberek”, akik vadállatoknál alacsonyabb szinten egzisztálnak, ártanak ahova csak néznek – elismerem régebben hittem a megjavulásban – ma már azt vallom, az ilyeneket örök életükben láncra verve tartanám, sajnos kellemetlen összetételű génállományuk lehetetlenné teszi, hogy valaha egy kicsit is beilleszkedjenek a békésnek mondható társadalmi rendbe. Sőt, sportot űznek a galádságból, ahogy az abszolút negatív főhősünk is vallja: mert egy genyó vagyok, na és?

Megjegyzés: Itt csak a notórius erőszakosokra gondolok, a megtévedt, de megjavult bankrabló, az más! ?-)


A testvérgyilkos révetegen tekint a távoli múltba, mikor még 9 éves volt. Az állandóan börtönből szabaduló báty elsősorban mindig őt inzultálta, bár a többi családtag sincs biztonságban, üt-ver mindenkit, természetesen azonnal ordibál ahogy betör a szülői házba, sarkosan kegyetlen és mogorva stílusban kéri számon a családtagokat, hogy nem látogatták őt a sitten. A feleségét gyorsan megerőszakolja, közben meg harsogva megy a dél-kínaiak elleni focimeccs a TV-ben… Kisöccsét hazaérkezésekor az idős szülők elrejtették előle, de aztán megtalálja őt, elkalapálja, a helyes kis gyerkőcöt kidobja az ablakon (!), ki súlyos sérülésekkel, de túléli a becsapódást.


A következő idősíkban már huszonéves az öcsi, van egy aranyos kis barátnője, és nagy nyugodtan ebédelgetnek a szülőkkel, plusz a vadbarom testvérének azóta született egy (szintén aranyos) kisfia, olyan 8-9 éves forma. Naná, hogy beállít a szabadságvesztésről hazatérő gonosz :-(, erőszakossága vérlázító: fenyítés, nemi erőszak, hőbörgés. Nem is részletezném dicső tetteit, csak annyit, hogy feleségét eladja, a pénzt magától értetődően Makaóban eljátssza, és persze, hogy heroinozik…


Makaóból a gambling poklából megérkezve, épp az idős (már nagy)apa szülinapi ünnepsége zajlik, amit a hazatérő tékozló „srác” kultúráltan szét is csap – pénzt követelve szerencsétlen apjától. Itt már annyira bosszúért kiállt minden, hogy a forgatókönyv írója úgy gondolta: eljött az idő elővenni az öcsi (időközben ügyesen és szorgalmasan megszerzett) tae-kwon-do harcművészeti tudását, aztán jól picsán kéne rúgatni végre azt a mocskos fostartályt! Így is lesz, de ekkor még életben hagyja a trógert..



Közben a tárgyalóterem is be-be ugrik, Anthony Wong, mint ügyész nem egy nagy színész, bár mellékszerepe nem is követeli tőle a szokásos pofavágásokat. Azokat ezerrel kapjuk meg William Ho-tól, ez aztán tényleg hiteles, annyira, hogy kinyílik a szamurájkard az ember zsebében. (A CAPE FEAR ehhez képest lájtos terror, bár ott – make és re-make – nem is ennyire a horrorra volt minden kihegyezve.)


A szex is adagolva van rendesen, bár a jellegében hasonló THE IMP erotika túltengésében azért nem szenved. Vagy mégis? Itt csak olyan apróságok tárulnak fel, hogy a joviálisképűt az agresszor gyerekkorában úgy tökön rúgta, hogy ezzel impotensé is tette (a sikertelen akcióknál negyedmásodpercnyi flesbekk, nyilván: fekete-fehérben, vagy legalábbis a múltra emlékeztető színekkel), bár a teljesítőképtelenséget a nagyon kedves barátnő tolerálja (a végén mégis lelép Ausztráliába, hm), barátunkat érthető módon ez nem vigasztalja. (Van egy naked pöcsös képsor is róla, ezt nem mellékelném.) Tehát ez explicit nasty, bőven. Mindez elég-e az üdvösséghez? Nagyjából. A maximális 6 pontból erős 4 pont, a legkedvencebbek továbbra is: THE UNTOLD STORY, EBOLA SYNDROME, HUMAN PORK CHOP. A befejezés, a bosszú nagyon is kielégítő, tökéletesen dramaturgizált brutal-drama, kemény mint a vídia!


2009. augusztus 18., kedd

SZEGÉNYLEGÉNYEK

Jancsó Miklós, 1965 Magyarország


Jó oké, nem ázsiából (legyen: közép-kelet Európa), de legutóbbi nőibörtönös „összehasonlító” bejegyzésem után – nem véletlenül - egy echte magyar film is eszembe jutott: exploitation kis hazánkból? Talán. Ez bizony egy remekmű, az elnyomottság atmoszférájával telitöltve, gyakorlatilag tökéletesen megfelelve az exploitation elvárásainak, csak nem nevetséges és kizárólag az érzésre apelláló stílusban. Ellenkezőleg, a dráma nagyon kemény, ez esetben nem 10 perces hatásvadász kínzásokkal jelzendő.


A magyar filmek nagyon jók! A SZEGÉNYLEGÉNYEK is ezért lett megemlítve itt a blogon, mert nagyon jó. A sztori sem macifütty, a kép meg egyenesen zseniális. Arról nem is beszélve, hogy vagy 20 magyar színész egyéniség/karakter játszik benne kisebb-nagyobb szerepeket, na igen, erre tényleg azt lehet mondani, hogy színészi játék.


Az 1848 utáni történelmi korszakban járunk (1869-ben), a „rendteremtés” időszakában. A kormánybiztos legfőbb feladata a betyárok, szegénylegények felkutatása és likvidálása, kik részt vettek a szabadságharcban egy bizonyos „Sándor” vezetésével.


A film zömében egy helyhez köthető. (Nagyrészt szabad ég alatt fogvatartott rabokkal egy bekerített területen.) Az alföldi tanyavilágban, a pusztában lévő börtönt érdemes lenne összehasonlítani más WIP filmek helyszíneivel, nekem a magyar a legkülönlegesebb az is biztos! Gyilkosság gyilkosság hátán, a csendőrök nagy cselesen nyomoznak, vádalkut ajánlanak az ötszörös gyilkosnak (ez már szériális..), a rendkívül karakteres Görbe (a filmben: Gajdor) Jánosnak (aki ’a legszomorúbb film a világon’ főhőse is volt: EMBEREK A HAVASON ’1941).


Mondhatni izgalmas történet, a végén egy megdöbbentő csavar teszi fel az i-re a pöttyöt. A feszültség, az uralom, a fogvatartottság-megalázottság mind-mind kézzel tapintható, a horzsoló eseményeknek jól áll a historizáló keret, Veszelka (ez egy személynév, gyk.) és egyéb nüanszok csak cizellálják az összképet.

Tisztelt kuglikum, ajánljuk hát mindenkinek!








2009. augusztus 11., kedd

DECAPITATION ISLAND vs. 99 WOMEN

Toshiaki Tahara, 1970 Japán – Jess Franco, 1969 Nyugat-Európa



ONNA-RO HIZU, ISLAND OF HORRORS, SECRET OF WOMEN’S PRISON ISLAND – az eredeti és alternatív címei a LEFEJEZÉS SZIGET című régi japán nőibörtönös filmnek. Nagy várakozással láttam neki a hangzatos elnevezésű alkotás megtekintésének, már akkor gondoltam, hogy „megversenyeztetem” egy korának nagyjából megfelelő európai W.I.P. filmmel, éspedig a 99 WOMEN-nel Jess Franco rendezésében, melyben a zsáner egyezésén túl, a helyszín is nagyon hasonló: egy sziget.


A DECAPITATION ISLAND - a direktor egyetlen rendezői munkája - rendkívül ígéretesen indul, egy nőt üldöznek, elkapnak majd büntetésként csúnyán lefejezik, mert szökni próbált, (sikertelen télak). Fejét kihelyezik a partra, egy emelvényre véres mementó gyanánt. Fúj a szél, zuhog az eső, jó zorkó nyitány.

A szigeten lévő börtön pár viskót jelent, 13 elítélt hölgyemény és 5 férfi őr lakja, (tök reális). Itt természetesen a jól kiagyalt kínzások és egyebek mindennaposak, ez azonban még nem elég az üdvösséghez. Van benne valami sztori-féleség, de a stílus viszonylagos hiánya tényleg rontja a mozi minőségének megítélését. Esélye sem lenne például az igazán míves, pár évvel későbbi, szintúgy japán FEMALE PRISONER SCORPION sorozat bármelyik darabjával versenyre kelni. A pinku-korszak egyik dísze az eredeti SCORPION sorozat (1972-73), sajnos ez a szigetes téma annyira azért nem emlékezetes, bár szerintem egy megtekintést megérdemel. Valljuk be, a nőibörtönös filmek jelentős százaléka még egy megtekintést sem érdemelne meg, annyira elviselhetetlenül szar.


Történetről nemigen érdemes beszélni a Women In Prison filmeknél, mert mindegyiknél ugyanaz. A (vak)szerelmes széplány a barátja hibájából börtönbe kerül, majd jól bevadul, megszökik és bosszút áll, vagy csak simán megmenekül(nek). Meztelenkedésben sincs túl sok hiány, gyakori a cat-fighting, a gonoszok naggyon alávalóak, óh, és szegény áldozatok, hogy tudnak szenvedni! Meg vannak bátor hősnők is.



Visszatérve és összevetve a 99 DONNE (aka.: DER HEISSE TOD, ISLAND OF DESPAIR, PROSTITUTES IN PRISON, SEX IM FRAUENGEFANGNIS, ISLE OF LOST WOMEN, THE HOT DEATH, 99 MUJERES…) sokkal jobb, mint az ázsiai versenytárs, pedig spanyol Jess barátunk hihetetlen gyenge filmekkel is megajándékozott már minket, még pedig szép számmal. Ez egy kifejezetten élvezhető műve, ott a helye a DIABOLICAL DOCTOR Z és a VAMPIROS LESBOS mellet a Jess Franco életmű elképzelt dobogóján, mely oszlopként egy konszolidált trágyadombból emelkedik ki.



A film stilisztikailag „történelmi” (1969), a zene (Bruno Nicolai) és a imázs összhangja tökéletes, ezáltal válik valóban szórakoztatóvá. A soundtrack azonnal rögzül, és Rosalba Neri fénykorában - az euro-babák egyik igazi gyöngyszeme… A DECAPITATION-ban nemigen láttam mondjuk egy Meiko Kaji-t (küllemre), bár lehet, hogy sok embernek ez a kedvenc filmje (?), én minden esetre inkább a 99 WOMEN-re szavaznék.