2008. október 1., szerda

EBOLA SYNDROME

R.: Herman Yau, 1996 Hong-Kong

Elgondolkodtam egy Deliriában született cikk olvasása után (RED TO KILL), hogy nekem valójában melyik HK III cat film tetszett a legjobban? A számomra legcsúnyábbról már írtam (HUMAN PORK CHOP), hosszas tépelődés után az EBOLA SZINDRÓMÁra szavaznék, az egyik legislegjobb megjelölésével.

Kb. 10 éve, amikor először láttam a művet fogalmam sem volt Anthony Wong-ról és az egész Hong-Kongi filmkultúráról. Mikor ebbe beleszaladtam, hasonló érzésem volt, mint amikor a ’80-as évek második felében serdülő fejjel felfedeztem pl. az olasz klasszikusokat a narrátoros VHS, már mondhatni történelmi korszakában. Míg el nem törik nálam a mécses, térjünk vissza az Ebolára, és annak taglózó erejű hatására.

Herman Yau 3 évvel korábban rendezte a THE UNTOLD STORY-t és 11 évvel később a GONG TAU – AN ORIENTAL BLACK MAGIC-et. Mindkettő ünnepelt telitalálat, a szakma leemeli kalapját, és tisztelettel szolgálatra jelentkezik… A modern GONG TAU újragondolás megosztja az ortodox közönséget, nekem személy szerint nagyon tetszik, valószínű, hogy nem minden veterán vallja ezt a véleményt. Az UNTOLD ügy meg túlbeszélt kissé, de el kell ismerni: klisékkel együtt is, nagyon meghatározó műfajában, szemtelenségében egyedülálló alapmű.

Az EBOLA SZINDRÓMA sem látott cenzúrabizottságot, az biztos. Mindjárt a nyitójelenetet egy az egyben ki kellene vágni, annyira erőszakos és intenzív, valójában eldönthetetlen, hogy mi az, ami az alkotókat arra vezényelte, hogy nem ismerjenek határokat, tabukat, szókimondásban ilyen erősen feszegessék a limitet. Gondolták, ha horror, hát legyen az, nem finomkodunk.

A gonosz Anthony Wong élete egyik legjobb alakítását hozza, a rálapátolást leszámítva is (a született vadbarom figurája) óriási micsoda pofákat tud vágni, annyira hitelesen gátlástalan pszichopata és kriminális a habitusa, hogy az észvesztő. Kérdés kizárva: NEM volt gyermekszobája! Lehet, hogy a filmtörténelem panoptikumában a legnegatívabb arcok között dobogón fog végezni ez a fiú, ki tudja?

A történetet kívülről fújom, de nem írom le, mert a magyar nyelvű neten is elérhető, a nemzetközin meg pláne ezerszám. Csak pár személyes gondolattal kívántam adózni e régi kedvenc előtt, mert úgy éreztem, ide kívánkozik a steppenwolf blog oldalaira, a markáns tartalom, a lényegében komikusra vett cinizmus, és az emberi lélekben rejlő félelmek pofánvágása végett.


Nincsenek megjegyzések: