Kb. 10 éve, amikor először láttam a művet fogalmam sem volt Anthony Wong-ról és az egész Hong-Kongi filmkultúráról. Mikor ebbe beleszaladtam, hasonló érzésem volt, mint amikor a ’80-as évek második felében serdülő fejjel felfedeztem pl. az olasz klasszikusokat a narrátoros VHS, már mondhatni történelmi korszakában. Míg el nem törik nálam a mécses, térjünk vissza az Ebolára, és annak taglózó erejű hatására.
Herman Yau 3 évvel korábban rendezte a THE UNTOLD STORY-t és 11 évvel később a GONG TAU – AN ORIENTAL BLACK MAGIC-et. Mindkettő ünnepelt telitalálat, a szakma leemeli kalapját, és tisztelettel szolgálatra jelentkezik… A modern GONG TAU újragondolás megosztja az ortodox közönséget, nekem személy szerint nagyon tetszik, valószínű, hogy nem minden veterán vallja ezt a véleményt. Az UNTOLD ügy meg túlbeszélt kissé, de el kell ismerni: klisékkel együtt is, nagyon meghatározó műfajában, szemtelenségében egyedülálló alapmű.
Az EBOLA SZINDRÓMA sem látott cenzúrabizottságot, az biztos. Mindjárt a nyitójelenetet egy az egyben ki kellene vágni, annyira erőszakos és intenzív, valójában eldönthetetlen, hogy mi az, ami az alkotókat arra vezényelte, hogy nem ismerjenek határokat, tabukat, szókimondásban ilyen erősen feszegessék a limitet. Gondolták, ha horror, hát legyen az, nem finomkodunk.
A gonosz Anthony Wong élete egyik legjobb alakítását hozza, a rálapátolást leszámítva is (a született vadbarom figurája) óriási micsoda pofákat tud vágni, annyira hitelesen gátlástalan pszichopata és kriminális a habitusa, hogy az észvesztő. Kérdés kizárva: NEM volt gyermekszobája! Lehet, hogy a filmtörténelem panoptikumában a legnegatívabb arcok között dobogón fog végezni ez a fiú, ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése