2008. október 17., péntek

PHILOSOPHY OF A KNIFE

R.: Andrey Iskanov, 2008 Orosz/Amerikai

~~~~~
E film történeti alapjai, a II. világháborús bűncselekmények, Ázsia (Japán, Kína, Oroszország) történelmének szomorú sötét foltjai, összességében megegyeznek a MEN BEHIND THE SUN-éval, melyről itt a blogon az időrendben első cikkben olvashatsz, ezért itt nem részletezném, inkább az alkotás „lelkületéről” pár gondolatot. Ez a monumentális mozi olyan, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 250 perc halálszag a köbön.
A nyitójelenet egyben reprezentálja a filmeposz rendkívül barátságtalan és zord jellegét. Tél van és kivégzés, kegyetlen időjárás, kegyetlen történelem. A profi fotózás alá jellegében hasonló zajkollázsokat akartak tenni, véleményem szerint ez sikerült is. Modern filmről van szó, színvonalas zenéjét méltatni kell, csaknem egy szinten muzsikálnak a műfaj legjobbjaival: Skinny Puppy, Coil, Test Department, Mark Stewart, Deutsch Nepal, Nurse With Wound.

A Philosophy experimentális módon tálalt fekete-fehér képi világa jól passzol a lényegi tartalomhoz, ami stílusában doku-dráma-horror a pokol legmélyéről. A dokumentumfilmes igény több mindenben megmutatkozik, a f-fehér kép a 40-es éveket hívja életre, a korabeli kockák (Lenin beszél) szintén. Nem is szólva az idős orosz szemtanúról, aki mesél az eseményekről, plusz van (ezúttal nem mély hangú) narrátor is. A komoly megközelítés mellett jelentkezik egy meglehetősen (már öncélú) brutális grafikus horror (fejnyúzás), esküszöm az aprólékos Lucio Fulci kolléga úr is beugrott, teljesen más világ de nála is sokszor sok és felesleges a gore. Mondjuk ki: hihetetlen durva a kép, minden jóérzésű ember kerülje, annyira negatív és agresszív, hogy az már több a soknál. Ha valaki el akar merülni egy abszolút sátáni-nekró vízióba, csak az tegye be a korongot lejátszójába. Ezt a rémálmot mindenki más kerülje!
~~~~~

2008. október 12., vasárnap

THE UNTOLD STORY II

R.: Yiu-Kuen Ng, 1998 Hong Kong

Gondoltam írok pár sort a második részekről, az időnként jogosan elmarasztalt episode 2.-ről. Pár filmcím mindjárt be is ugrott: Daughter of Darkness 2, Possessed 2 (erről már volt szó), The Untold Story 2. Ez utóbbi azok táborát gyarapítja (a nagy többség), amely nem éri fel az első részt, de önmagában elviselhető alkotás. A III.cat.-ban vannak a csúcspontok: Ebola, Intruder, Red To…, van egy erős középmezőny, ide tartozik az ELMONDATLAN TÖRTÉNET 2, és van egy lapos színvonalú versenyzőkből álló majomsziget is: Erotic Nightmare...

Mi az erős középmezőnnyel is szívesen barátkozunk, így megér ez a tétel is pár gondolatot. A történetnek nincs köze az 5 évvel korábban készült elődéhez, Wong Antal pedig nem gonosztevőt alakít, hanem kissé viccesre vett arculatú (súlyfelesleg és fej ;-)) nincs leszálkásítva, mint /elálló fülek/=INFERNAL AFFAIRS-ben), bugyuta zsarut. Ebben a filmben a fő galád, a női nem egy tébolyult képviselője, figurája erősen emlékeztet a fentebb említett INTRUDER súlyos benső zavarral rendelkező/létező hősnőjére.

A lány egyszerű és joviális színben feltűnve érkezik meg Kínából a HK-ban székelő, jó módban tengődő hölgyike unokatestvéréhez, aki egy nagyon szép, de csalárd asszony, szeretővel + költekezés mint állat, a magát szarrádolgozó (és bizonyos problémákkal küzdő, ezért is láthatóan fájdalmas tekintettel megáldott) férje által megtermelt anyagi javakból.

Az "egyszerű és joviális" mainland-i macska lecsap (mint nő, és cselszövő) a vendéglátós vállalkozó férjre, a belőle kibújt csinoskát nem lehet nem észrevenni. Az, hogy közveszélyes őrült (a diliházból szabadult) csak később derül ki róla, miután kinyírta majd felszolgálták (a civilben volt szépségkirálynő) feleséget, étel gyanánt az éhes szájú vendégeknek. (..a Human Pork Chop). Ez a „fantasztikus” ötlet köti össze az első két részt. (A harmadikhoz sajnos nem volt szerencsém.) Wong közeg pedig nyomoz, és a szimata nem csal, ez viszont nem élete legjobb alakítása, ellentétben a Syndrómáéval. Maga a film rendelkezik izgalmas pillanatokkal (nem olyan túlzó a mészárszék), az erőltetett humor (aha, ez ilyen?) és a klisék áradata azonban lehúzza az egészet a középmezőnybe. De egyszer azért érdemes!

2008. október 8., szerda

MYSTICS IN BALI

R.: H. Tjut Dalil, 1981 Indonézia


A MISZTIKUSOK BALI-n felvezetéseként egy történettel tartozom. Ősrégi német barátom, T. 40 év felett, Bajorországból (a nyakas Bawaria!), tavaly Bali szigetén is töltött időt (Ázsiába jár régóta, kereskedő), nekem a következő sztorival állt elő idén nyáron: a nagy lábujján látható (mint említette harapás) nyom egy szellemtől származik, melyet Bali szigetén szerzett. Hmm. Bennem persze a hitetlen gyaur dolgozik, ha nem ismerném Tomit, azt mondanám ez egy …., de ismerem jól, így elgondolkoztam.

Ahogy mondta, a fájdalomtól álmában felriadt, és egy kísértet mozgó sziluettjét tapasztalta. (JU-ON-kiézetű lehetett, ahogy leírta). Határozottan ráparancsolt, hogy tűnjön el innen, itt semmi keresnivalója, mivel ezt az elrettentő módszert javasolták helybéli vendéglátói. El is tűnt szerencsére. Valamint javasolták a rezidensek, hogy éjszaka nem menjen ki a házból, mert elég erős a kísértetjárás, jujha!! Tisztára öcsém, mint egy horrorfilmben! Na mindegy, ezt az ügyet innen Gyenesdiásról, a racionalitás őshazájából nehezen tudnám megítélni, ezért nem is próbálkozom, de mondom a szemtanú kajakra reális figura, úgy mint általában azok kedves jóllakott germánok.

Ez a régi indonéz film hamar nagy kedvencem lett, bár erre sem lehet mondani, hogy minden a tökély színvonalán lenne a helyén benne. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy amit a Mondo Macabro DVD borítóján írnak a LEÁK-ról: „ilyen filmet előtte sose láttál” szöveg nem is olyan nagy túlzás.

Keleti misztika, fekete mágia egy szigorúan horrorfilmes szabályok szerint íródott moziban. Ne is várjunk valami értelmes pozitív misztériumot, itt biz a gonosz garázdálkodik és természetesen a fináléban legyőzetik. Hát ez a rémisztgetős filmek jellemző forgatókönyve, sebaj.

Cathy a fiatal amerikai nő (a „színész” civil neve: Ilona Agathe Bastian) Bali szigetére utazván szeretné megismerni a helyi mágiát, a kultuszt, amit LEÁK-nak neveznek. Ez egy csúnya dolog persze, de hát a női, felspirázott kíváncsiság miatt már világbirodalmak is omlottak össze, úgyhogy ganzegal mi sül ki ebből csak történjen máá valami, gondolhatta barázdált agytekervényei intenzív igénybevételével.

A hölgyemény (Iluska) társa egy szimpatikus helybeli barát (civil neve: Yos Santo), ki szintén nem a világ legpengébb színésze, bár az is igaz, hogy Ilike játékánál fagolyóbbat még életemben nem láttam. Az imdb szerint más filmben nem is szerepelt, nyilván okkal, mimikái, mozgása abszolút gáz, de ez valójában nem is gond, mert maga a fim, mint műremek az őrült jó trash irányba mozdul el. A markánsan érezhető hatású, nagy H.Kong-i elődök, kortársak alkotásainál jóval gagyibb az egész, az 1930-as évek technikai színvonalát reprezentáló filmtrükkökkel színezett BALINÉZ MISZTIKÁBAN mégis van „báj” a távolkeleti kollégák alkotókedve nagyon villog a háttérben. Igyekeztek érdekessé tenni filmjüket, hisz a világban olyan sok mű készült abban a stílusban, „amitől anyádék óvtak”, nem olvastam erről semmi statisztikát, szerintem 1980 és 81-ben készült darabszámra a legtöbb horrorfilm a világon.


Icáék összefutnak az erdőben egy goni boszival, aki viszont bevallom kifejezetten tetszett nekem. A figurája, a hangja… nem is tudom, van valami ösztönös benne. Az orgánumáról annyit, hogy beszédstílusa („angol”) kicsit Yodás, kicsit black metálos (Abbath-Immortal) és kicsit Argento’ Suspiria főboszorka-szerű. Kacagása nevetséges is felettébb idegesítő, de azért bejön, mert tiszta King Diamond.

Fantasztikus tehetségű főhősnőnk az ördög játékszere lesz, átváltozik, de igazán igazi a film szimbólumának is tekinthető fejecskéje (időnként vámpírfogakkal) mely elhagyja testét, a nyaka alatt meg csüngenek a belsőségek. Yeaah, ahogy ez repdes az aztán nem pite, van benne valami rémálomszerű, valami génekben kódolt kollektív félelem, ősi emberi dáresz.

Vannak komoly speciális effektusok dögivel, Shaw Brothers kacsintgat, pl: zöld egerek hányása, repdeső és goromba stílusban beszélő tűzgolyók, lótuszülésben levitáló pozitív szerzetes, fénylő neonok és aurák, szóval odarajzolt villámcsapások na, special power of vaginal blood, ja a legzorallabbak a disznó-démon figurák, lelkemben kissé egy vidéki ált.iskola farsangi jelmezbál hangulatát csalogatják elő legszebb gyermekkori emlékeim közül.


Nagyon ajánlott ez a film, de csak félidiótáknak és fanatikusoknak!

2008. október 1., szerda

EBOLA SYNDROME

R.: Herman Yau, 1996 Hong-Kong

Elgondolkodtam egy Deliriában született cikk olvasása után (RED TO KILL), hogy nekem valójában melyik HK III cat film tetszett a legjobban? A számomra legcsúnyábbról már írtam (HUMAN PORK CHOP), hosszas tépelődés után az EBOLA SZINDRÓMÁra szavaznék, az egyik legislegjobb megjelölésével.

Kb. 10 éve, amikor először láttam a művet fogalmam sem volt Anthony Wong-ról és az egész Hong-Kongi filmkultúráról. Mikor ebbe beleszaladtam, hasonló érzésem volt, mint amikor a ’80-as évek második felében serdülő fejjel felfedeztem pl. az olasz klasszikusokat a narrátoros VHS, már mondhatni történelmi korszakában. Míg el nem törik nálam a mécses, térjünk vissza az Ebolára, és annak taglózó erejű hatására.

Herman Yau 3 évvel korábban rendezte a THE UNTOLD STORY-t és 11 évvel később a GONG TAU – AN ORIENTAL BLACK MAGIC-et. Mindkettő ünnepelt telitalálat, a szakma leemeli kalapját, és tisztelettel szolgálatra jelentkezik… A modern GONG TAU újragondolás megosztja az ortodox közönséget, nekem személy szerint nagyon tetszik, valószínű, hogy nem minden veterán vallja ezt a véleményt. Az UNTOLD ügy meg túlbeszélt kissé, de el kell ismerni: klisékkel együtt is, nagyon meghatározó műfajában, szemtelenségében egyedülálló alapmű.

Az EBOLA SZINDRÓMA sem látott cenzúrabizottságot, az biztos. Mindjárt a nyitójelenetet egy az egyben ki kellene vágni, annyira erőszakos és intenzív, valójában eldönthetetlen, hogy mi az, ami az alkotókat arra vezényelte, hogy nem ismerjenek határokat, tabukat, szókimondásban ilyen erősen feszegessék a limitet. Gondolták, ha horror, hát legyen az, nem finomkodunk.

A gonosz Anthony Wong élete egyik legjobb alakítását hozza, a rálapátolást leszámítva is (a született vadbarom figurája) óriási micsoda pofákat tud vágni, annyira hitelesen gátlástalan pszichopata és kriminális a habitusa, hogy az észvesztő. Kérdés kizárva: NEM volt gyermekszobája! Lehet, hogy a filmtörténelem panoptikumában a legnegatívabb arcok között dobogón fog végezni ez a fiú, ki tudja?

A történetet kívülről fújom, de nem írom le, mert a magyar nyelvű neten is elérhető, a nemzetközin meg pláne ezerszám. Csak pár személyes gondolattal kívántam adózni e régi kedvenc előtt, mert úgy éreztem, ide kívánkozik a steppenwolf blog oldalaira, a markáns tartalom, a lényegében komikusra vett cinizmus, és az emberi lélekben rejlő félelmek pofánvágása végett.