2010. július 6., kedd

HAUNTED TALES

Mou Tun Fei, Chu Yuan, 1980 Hong Kong*


A „Kísértett mesék” két epizódból álló antológia a Shaw Brothers eszement, ugyanakkor láthatóan céltudatos horror-műhelyéből, vagy stílszerűbben boszorkánykonyhájából. Érdekessége, hogy az 1980-as dátum csak a második Mou Tun Fei rendezte „The Price Winnerre” igaz, az első, hosszabb kivitelű régisulis „The Other World” szellem-zombi attakja 4-5 évvel korábbi születésű lehet, ezt a dizájnon egyértelműen látni. Kár lett volna dobozban hagyni, meg hát ki tudja milyen, eddig be nem mutatott mozis értékek, esetleg novellaszerű töredékek lapulhatnak mélyen, raktárak porában, DVD-extra hegyek! (Most itt nem konkréten Jesus Franco befejezetlen „remekműveire” gondolok, állítólag van egy-pár. Bocsi, azért szeretlek Jessy,-) és nem is a Something Weird dömping egyes agyalágyult dolgaira.)


A legendás cinema-maker, Chu Yuan (Chor Yuen) vezényelte lidérc-ária zenével kezdődő darab helyszíne a városi zajtól távol eső „Örökkévalóság kertje” nevű luxus apartmanház, és annak elvarázsolt zöldövezete. Az 1975-ös hipermájer magazin-címlap lakás ikerház része, viszonylag furcsa családdal a szomszédságban. Yali a szép feleség, Lifan a férj ifjú házasok. Lifan egy zsír új bogárhátúval minden nap dolgozni megy, anyósék persze nem ok nélkül aggódnak a túlzottan is kieső ékszerdoboz, a „pecó” miatt, hiszen lányuk egyedül van otthon..


Yali egy nap, felfedező séta közben két gyermeksírra akad a háztól nem messze, az erdőben. A síri hang nemsokára megszólal őt hívogatva, dermesztő, mint ahogy egyre több körülmény. A szomszédok, házityúkjaikkal szinkronban nappal alszanak, éjjel aktívak, majd a bútorzat is elkezd levitálni, afféle poltergeiszt-jelenség is beficcen. A férj nem hisz a zaklatott arának, bár nekem ekkor már ő is gyanússá vált. Valami Stephen is hívogatja a nőt matávon, ki szemét kéri vissza (!) és elég zombisztikus a figurája, mint kiderült, autóbaleset áldozata lett, mostanra – naná, hogy holtában - bal szemgolyója tekintetében szenved alapvető hiányt.


A csaknem egy órás fejezet libabőrös lehelete, remek sztorija a jobb gong tau-filmek közé emeli ezt, elárulom, hogy egy taoista pap (nyilván pozitív) közbenjárása teszi fel a végén az i-re a pöttyöt. Yali ellen szervezkedő gonosz bűvölet azonban nem adja könnyen magát, a túlvilági lények magukkal akarják rántani a „köztes állapotban” lévő nőt. A titokzatos eset egyik tartalmi erőssége, hogy finoman mossa össze a valóság és egyfajta illúzió képeit, jó kis sóbráderszes élőhalottak szuggeráló jelenlétével. Hát igen, a GHOST EYES idejében jó horrormozik készültek, a nem „tökéletes” rémmaszkok csak emelik azt, ami a legtöbb filmből hiányzik, ez a jó öreg: hangulat.


A második fejezet direktora Mou Tun Fei (T. F. Mous) nem a mennyiségi rekordok könyvébe igyekszik, de néhány rendezése bizony fenékbe billentette a mozirajongó közönséget. LOST SOULS, vagy a MEN BEHIND THE SUN sokkhatású ereje még a legharcedzettebb szakikat is odacsapta a falhoz, nos ez a fekete mágiát használó szerencsejátékos története sem finomkodik, különösen végkifejlet terén. Főszereplő egyik kedvenc karakterem Shawéktól, Chan Shen, színészi játéka tökéletes, a novella iróniája úgy ahogy van Roald Dahl, jól felépített, szellemes és tanulságos. Csak az utolsó két perc durva, de az nagyon.


Kedves barátunk, az ügyefogyott, parókás lúzer, „einstandol” a játszó gyerekektől egy „quija” (szellemidéző)-táblát, melyet a rajta rohangáló csészealj szelleme működtet. Persze hitetlen, de azért tesz egy próbát, és megkérdezi a következő aktuális lottószámokat. 1-2-3-4-5-6 a valószínűtlen válasz, de neki két dollár befektetést a kísérlet megér. Aztán több mint egy milliót nyerni? Itt sikerül, az alkotók ez esetben szerencsére nem is a realitásra gyúrtak rá, hanem az emberi természet gyarlóságának karikatúraszerű rajzolatára, különösen, ha pénzről és kapzsiságról van szó. Az újdonsült lottómilliomos mindent meg akar venni, ami boldogságához idáig hiányzott, önbizalom, nő, kidobóemberpofozás. Félrészeg ostobasága és mohósága azonban előre determinálja sorsát, gyalázatos végzetét.

Kuriózum ez a mozi, annak, aki szereti az „Unikumot”! No Next! Original.


*a blog indulása környékén, két éve már megemlékeztem erről a remek kis filmről, csak az a helyzet, hogy mai szemmel nézve az a bejegyzés jobban jár, ha törlöm. Most ismét elővettem a témát, „mert megérdemli”.

-------

-------

Nincsenek megjegyzések: