2010. december 26., vasárnap

BIG BROTHER CHENG

Kuei Chih-Hung, 1975 Hong Kong


Az általam várva várt film, BIG BROTHER CHENG a blogon május végén szóvá tett THE TEAHOUSE (1974) egyenes ágú folytatása, ajánlanám szíves figyelmetekbe a hivatkozásra kattintván asztat elolvasni. (Az alaphelyzetet nem kell újra vázolnom.) Én is így tettem, ráböktem a teaházas írásra, miután karácsony délutáni kikapcsolódásként előhorgásztam a nemrég megkaparintott BIG BROTHER dévédét. (Tartalmilag nem tűnt ünneprontónak, belekalkulálva, hogy egyedül néztem, haha;-). Rossz szokásomhoz híven előre bocsátván szerény véleményem már-már spoilerszagú sommázatát: remek! Kivételesen ütős második fejezet, érdemes volt Kuei mesternek, és az extravagánsan profi Shaw Brothersnek újra meggyúrni, ugyanazt a témát.


Brother Cheng (Chen Kuan Tai főszereplő egyre szimpatikusabb, szekond kapitel kicsiszolta karakterét) a teaházas első rész végén az önkéntes száműzetést választotta, családjával vidékre vonult, feladva a harcot, melyet embereiért és a vállalkozásért vívott. Főként a szervezett bűnözés, nem utolsó sorban a lényegileg tehetetlen rendőrség nyomásának kettős, destruktív pressziója alatt. Ám senki nem kerülheti el sorsát, úgy tudom a THE TEAHOUSE sikeres mozi volt, ezért megért egy méltó folytatást, azaz Cheng Tesó hívásra visszatér a vendéglátó egység vezetői posztjára. Becsületes személyisége kisebb hőssé teszi a nép szemében, igazságérzete közmondásos.

Az ázsiai filmgyártás „urbánus” témájú mozijai egyedi színfoltok a hetvenes évek (most már „retró”) lenyomatának palettáján. Egy olyan életforma átvilágítása, ami akkor aktuális volt, most érdekes lehet egy régiségeket kedvelő, csiszolt ízlésű műértőnek. A szociális, társadalmi vonatkozású tartalmon túl, számunkra a megvalósítás eszköztárában keresendő a vonzerő, ami az alapvetően pesszimista látásmódú művet igazán értékelhetővé teszi. Gondolok itt többek között a jelenetek formájának izgalmas beállításaira, a folyamatos harc/akció mérhetetlenül realisztikus ábrázolására. A játékidő utolsó harmada már annyira pörgős, hogy kíméletlenül a képernyő elé szögezi nézőjét. Mindez természetesen abszolút jellemző az általam leegyszerűsítve „true crime” címkével jelölt tételekre. Az emberi konfliktusok ilyen horzsolóan hús-vér „intézése”, a hongkongi filmtörténelem már megismételhetetlen, évtizednyi, dicsőséges pillanata.


 ˇˇˇˇ

Nincsenek megjegyzések: