STRAY CAT ROCK: MACHINE ANIMAL

Yasuharu Hasebe, 1970 Japán

ˇˇˇˇ

Két japán fickó próbál egy fiatal amerikai vietnámi háborús szökevényt Yokohamából hajón Svédországba csempészni. Az akcióhoz szükséges pénzt a birtokukban lévő 500 darab LSD kapszula (gondolom eredeti Made In USA) értékesítésével tervezték előteremteni. Már a városba érkezésükkor megkörnyékezi őket a „Sárkányok” elnevezésű motoros banda, főnökük Sagura – mostani szemmel nevetséges – oldalkocsiban cipelteti magát, kezében pedig szinte mindig egy ostoba sétapálca. Az alvilág köreiben, a nagyvárosi éjszaka szuperdiszkóiban bepezsdül a ramazuri a nagyobb mennyiségű drog körül. Megjegyzem, a korabeli lokálok szinte semmiben sem különböznek a mai háusz-partik helyszíneitől, sőt, még a monoton trenszes minimál groove is ugyanaz, csak dídzséileg (D.J. Master Of Celebration) nem minden szinti-bázisú korongról szól, hanem vannak akusztikus hangszerek is. A cuccosokról nem is beszélve, kik napszemüvegben vibrálnak másodsorban a sroboszkóp, és főként az amfetamin-származékok hatása alatt. (Lényegi változás az idő múlásával nem tapasztalható, pedig az óta 40 év telt el…)

A pozitívabb színben feltűntetett rivális csajbanda, főnökük Maya a kalapos-karizmatikus Meiko Kaji, kit az első és eredeti FEMALE PRISONER SCORPION #701 nőibörtönös széria néma, de annál elszántabb szerepei kapcsán ismertem meg. Maya nemhogy néma és rezzenéstelen, hanem még egy érzelgősdalt is elénekel, hiszen a hetvenes évek eleji vadóc-csaj témájú japán „pink” filmekben a dalbetét alapfeltétel. (A több dalbetét pedig elvárás!) Yasuharu Hasebe rendező a későbbi „rape-kvintett” révén került szóba a blogon, ezúttal lássuk tipikus „rózsaszín" Stray Cat Rock sorozatot, melyből hármat is készített:

2006. decemberében kiadott Nikkatsu DVD-boksz szett tartalma:
(megj.: japán nyelven, érthető felirat nélkül látott napvilágot, de már /a BEAT'71 kivételével/ készült hozzá nemhivatalos angol "fansub", és úgy tudom egy fejezetet kiadtak amerikában dévédén.)

- Stray Cat Rock: Delinquent Girl Boss ( Nora-neko rokku: Onna banchô ) (1970)
- Stray Cat Rock: Wild Jumbo ( Nora-neko rokku: Wairudo janbo ) (1970)
- Stray Cat Rock: Sex Hunter ( Nora-neko rokku: Sekkusu hanta ) (1970)
- Stray Cat Rock: Machine Animal ( Nora-neko rokku: Mashin animaru ) (1970)
- Beat ‘71 ( Stray Cat Rock: Wild Measures '71 ) ( Nora-neko rokku: Bôsô shudan '71 ) (1971)
+ Bonus Disc.

Summa summárum, pozitív az összképem a STRAY CAT ROCK: MACHINE ANIMAL kapcsán, bár gondolom nem kell mondanom, hogy korántsem a remek, de elviselhető színvonalú sztori hozza fel ezt az alkotást a korrekt és az elvárható szintre. Inkább a sok, és megfelelő szellemben fogant, különböző stílusú igényes zene, a jellegzetes képi világ, az erősen színes pop-art enteriőrök, zoomok, és rikító citromsárgák. Hangulatos, a korabeli japán filmek kedvelőinek mindenképpen ajánlott darab. 

 ˇˇˇˇ

DELINQUENT GIRL BOSS

 DELINQUENT GIRL BOSS: BLOSSOMING NIGHT DREAMS

 / Zubekô banchô: yume wa yoru hiraku /

 

Kazuhiko Yamaguchi, 1970 Japán

Az Akagi javítóintézet falai közt vagyunk, egy hatalmas tömegverekedés közepette. 18-19 éves fiatalkorú (ott ez a kort még így hívták) női bűnözők cat-fightolnak, kik lopásért, csalásért, zsarolásért és testi sértésért ülnek/javulnak. Több széria is fémjelzi a kizárólag női (anti-) hősök generálta japán un.: pinky violence stílust, melyek közül a Sukeban (GIRL BOSS) két fejezete is előkerült a blogon, ezúttal a DELINQUENT GIRL BOSS négyrészes kaland első epizódja úszott a felszínre, mely címéből is látható, „bűnözői” köntösbe bújtatja notórius hangvételű feminista romantikáját. Szerencsére nem túl komolyan teszi, csak úgymond amolyan szórakoztató jelleggel, ezért ez a tulajdonképpen nevetséges koncepció bocsánatos „bűnné” válik. A többi hasonló, hetvenes évek első felében készült sorozat is, mint a STRAY CAT ROCK, a TERRYFYING GIRLS HIGH SCHOOL az eredeti OHYAKU: THE FEMALE DEMON egyenes águ „szellemi” örökösei.

Egy évvel később, a reform-suliból kiszabadult, (előtte természetesen: árva, intézetis,) csinoska Rika (RÉKA, a magyarnyelvrokonúristenit!!), vidáman kerékpározik immár a napsütötte civil életben. Reiko Oshida szexi színésznőcske első girlbossz szerepe, ki nem annyira sztárolt figura, mint Miki Sugimoto, vagy Reiko Ike, de legpofásabb a három közül, az biztos. Bepalizni ő sem hagyja magát, mivel státusza sem engedné, hisz saját bevallása szerint gyermekkora óta lop, továbbá az évek során női bűnözővé képezte magát. „I’am bad girl Rika from Yokohama!” Mindezt demonstrálván, az őt megkörnyékező négyfős piti csajbandát gyorsan szétcsapja.

A láthatóan frissen kikerült fiatal lány másnak is szemet szúr, pontosabban egy ráakaszkodó önjelölt managernek, ki beszervezi kolleginának egy éjszakai mulatóhelyre, zenés-táncos bárba. Családias légkörben dolgozó munkatársak és a főnökasszony is az Akagi-intézetből startoltak, némi kultúrált audiovizuális tartalmú műsor, az öreg pénzes fószerek lehúzása, és nyilvánvalóan prostitúció képezi a munkaköri leírás lényegét.. Mari (ő a keresett pénzből drogos húgát szponzorálja), és a többi barátnő fénytelen sorsa sem a drámára van kiélezve, pontosabban – szerencsére - mellőzvén a helyzet brutalitását, más a koncepció lényege.

Ezúttal kidolgozott sztoriról beszélhetünk, nem folyamatosan a vicckategóriás exploitation-sallangok, és a kissé lógicáló mellek csattognak. A szervezett alvilági erők – mr. Ohba: gazdag főgeci – színre lépése, csipetnyi humor és folyamatos fizikális küzdelem, ami szórakoztatóvá teszi ezt a meglepően profin fényképezett (a DVD képminőség is ötös!), kellemes nótákkal megtámogatott, még a gitáros-szomorkás betétek tekintetében is (kivételesen) élvezhető, egyik első pinky-violence filmet.

^^^^

GIRL BOSS: ESCAPE FROM THE REFORM SCHOOL

Nakajima Sadao, 1973 Japán

A 18 éves Girl Geng Bossz Aoki Ruriko hetedik szökési kísérletének közepette találjuk magunkat, ki a japán pinky violence alapkoncepciójához hűen vadóc macskacsajszi, éppen a börtön jellegű javítóintézetből télakolt. Ő nem más, mint a hetvenes években rövid mozis karriert vállaló, Sukeban szerepeiről híres, széparcú Miki Sugimoto. (ßJó-jó ez az IMDb hivatkozás részemről, csak éppen ez a most tárgyalt, sorban az ötödik Sukeban-darab nincs benn a legnagyobb múvi adatbázisban!) Sugimoto legjobb filmje talán a ZERO WOMAN: RED HANDCUFFS, azóta piros bilincses amazonja csaknem kult-figurává izmosodott. A Toei-féle GIRL BOSS szériáról a GIRL BOSS BLUES: QUEEN BEE'S COUNTERATTACK bejegyzésemben emlékeztem meg pár mondatban, ha valakit érdekel.

A menekülő Rurikót az öltönyös üldözők nagy nehezen elcsípik, szétcsapják, visszavonszolják, majd valami sötétzárkába vetik. Dacos pofikája igazi vezetői ábrázat, tarja is magát betörhetetlen „szellemi” státuszához, mivel „fizikailag” általában le van csukva. Tisztelői és irigyei a reformsuli rebellis diáklányai, kik egyben szimbolizálják a hisztérikusan rossz és kezelhetetlen nőstényállat princípiumát. A hipokrita „tanárok” pedig valójában kegyetlen martalócok, kik a felsőbb vezetés előtt idilli képet hazudnak az intézmény sötét, belső dolgait illetően.

Egy szép napon, Rurikó vezetésével 5 leányzó megszökik, kitör pontosabban, hogy ezt a meseszerű akciót nevezzem. A kocsiban pedig hangosan szól a divatos, akkori modern groove, kicsit szanfranciszkó utcáin stílusban. Nagyvárosi kalandjaik tárgyait képezik még némi szex, ezen belül mellek, és néhány szomorú női sorsról lamentáló dalbetét, melyek szerencsére nem annyira nevetségesek, mint az említett QUEEN BEE-s, első sukeban filmben hallhatók.

A lányok lényegében lopkodásból és prostitúcióból tartják fenn magukat, ilyen-olyan balhékban tobzódnak. Rurikó összemelegedik egy piti bűnözővel, akit véletlenül – egy lopás alkalmával - rendelt mellé a jószívű sors. A keménykedő főnökasszony (18 jahre alt) érzelmeket mutat (!), mivel mélyen szerelmes. A szórakozás ezzel unalomba is fullad, az izgalmasan kezdődő, de középtájon ellaposodó film befejezése fintorítja igazán el az ember savanyodó pofáját. Egy olyan sz*r akció a finálé, hogy egy régi csehszlovák Rambó-paródia különb ennél. Kár érte, megjegyzem ezért a csíra zárásért Hong Kongban - ahol ilyen téren nem ismernek pardont! – minimum kasztrálnák az egyént, aki megrendezte.

Ezt a művet csak olyan japán régiségeket kutató fanatikusoknak ajánlom, akik mindenáron a klasszikus pinky rózsaszín pudingjában szeretnek lubickolni, legyen az egy közepes SUKEBAN 5, vagy egy csodás FEMALE PRISONER SCORPION széria.

 ^^^^