PROSTITUTE KILLERS

Sam Ho Shu Pui, 2000 Hong Kong

Mindig érhetik az embert kellemes meglepetések.. Így jártam az előttem idáig ismeretlen, mint kiderült igen kemény, III. kategóriás hongkongi krimivel, melyben nem csak a durvulat domborodik az egekig, hanem a történet és annak formába öntése is színvonalas, emlékeztet egy értelmes filmre. Ez, a mindenféle szexet és erőszakot előszeretettel sarkosítva és grafikusan ábrázoló, mondhatjuk „egyéni” filmstílus díszpéldányai közt is vannak alapvető különbségek, a blogon is szerepelt már egynéhány szösszenet, a PROSTITUTE KILLERS mindenképpen a jobbak közül való. A színészek mind hitelesek, profik, a három fiatalembersz (a gyilkosok): Mark Cheng Ho Nam zorkó karakter, a blogon említettek közül a THE IMP (1996)-ben és főként a GONG TAU (2007)-ban jeleskedett. Simon Lui (makiarcu) a blogon itt: NIGHTMARES IN PRECINCT 7 (2001), szexmániás Gabriel Hiu is cizelláltan adja a mocskos hímet.

Az első jelenet (szándékosan) iszonyú brutális, gondoljunk például EBOLA SYNDROME (1996)-ra, az hogyan kezdődött. Na, itt sem finomkodnak, három szörnyálarcos férfi vág egy nőt miszlikre (rape and kill), olyan intenzitással, ami kissé ledöbbentheti a gyanútlan nézőt. Ez a banda, kik civilben nagyon is ártatlannak mutatkoznak, követik el a prostituáltak elleni súlyos bűncselekmények sorozatát. Egyikük gyilkolni szeret inkább, másikuk meg szöcskézni (persze a másik rovására), azaz segg aberráltak.

A nők nagyon szépek, Gabriel Hiu (a sumákban szadiszekszőrült) felesége nyomozó (!), végül a gyilkosságsorozatban is eljár, vádalku, elárulom, elkapják a geciket, mint mindig. Mellékszálként (furcsa beszövés, nincs sok köze az alapsztorihoz, de igencsak tuti!) csúnyán kinyírnak egy ocsmány gengszterfőnököt, aki meg is érdemli, kurva jól játszik a ragyásképű gizda, ez egy remek szerepválasztás, a: FEJ (veterán: Alan Chui)! De megérdemelten pórul jár, ki kard által él…

Utolsóként megkegyelmeznek egy szomorú sorsú, helyes örömlánynak, akiben tőle elszakított kislányának szeretete tartja a lelket (tragikus szocióháttér). Mark Cheng (még a „legnormálisabb”) közbenjárására szabadon engedik, izgalomban itt aztán nincs hiány.

Nagyon jó film, de vigyázat: ahol horzsolni kell, ott nincs kegyelem!

--------