2010. április 17., szombat

JUMPING ASH

Leong Po Chih, Josephine Siao Fung, 1976 Hong Kong


Ocean Shores szalagok, frankó english-dubbed in asia? Ha nincs DVD kiadás, miért is ne? (VCD van állítólag, de nincs rajta más csak eredeti hang, képminősége szintén kérdéses.)





Itt egy újabb érdekesség, ezúttal nem a horror műfajából. Bizony a true crime tapintható realitása, egy korai stílus-remek, lám Hong Kong nem csak a fantasztikumban jeleskedett. A JUMPING ASH (= csempészett drogok, szleng) kis mérföldkő a HK Cinema egyedülálló fejlődéstörténetében, maga a friss energia, sallangmentes dinamizmus. A korabeli mozikban - a stúdióban forgatott szépséges porceláncsodák mellett szimultán megjelenő - valós helyszíneken forgatott, a fojtogató mindennapi aktualitással (csóróság) töltött - mondjuk ki - drámai és döbbenetes, „dokumentalista” stílusú krimik egyike. Testvériségben, a Shaw-féle örök favorit THE CRIMINALS (1976-77) ugrik be hasonlóan true sorozatával, bár a kriminálisok antológia-szériája kissé más ízű, (enyhén fűszeres, hisz’ Shaw), ez meg egyszerű és goromba, szimpla modorosság-mentessége miatt is izgalmas.







Amszterdamban kezdünk, a címdal keserédes dallama, korának jellegzetes hangszerelésével, ritmusával, groove-jával a jobb filmzenék táborát erősíti, akusztikus formában később visszatér, amikor (a rendezőnő/egyik főszereplő, a rendőr csinos felesége), Josephine Siao Fung egy bárban gitározva, énekelve előadja. Nagyon jó nóta, fülben marad. A luxuskocsi gördül tovább 2 gyanús úriemberrel a holland sztrádán. A felirat: „1976. május 13, az utóbbi 7 napban 8 embert öltek meg a kínai negyed bandaháborúiban”. (Sajnos, ez az óta sem változott, hány kínai üzletember lett az utóbbi 10 évben bűncselekmény áldozata, mondjuk fővárosunkban, Budapesten?) A történet - valaki ’helyretétele’ után – HK-ban folytatódik. Két bűnözői csoport és a rendőrség harca szövődik gyilkos hálóvá, melyben a szimpatikus zsaru korrupció áldozatává lesz. A zsírfejű drogbáró luxusvillája és a koszlott, keskeny sikátorok őrült matekolásai és kegyetlen gyilkosságainak kontrasztja egyaránt a kiábrándító, akkori, ottani valóság képei.





Amikor megláttam a még hosszú hajú Chan Wai Man-t (aki állítólag – talán éppen abban az időben – valódi triádvezér volt!) majdnem lehidaltam. Olyan hitelesen alakítja a hidegvérű bérgyilkost, hogy ezt a fejet más nem tudná így hozni. A tekintete meg az egész fazon, igen kemény, kb 60 kiló, de a magamfajta száz kilóst, ötöt összerakna fél kézzel. Ahogy akciózik, meg bök, látszik, hogy nem színtanodában tanulta. (Mondják, gyermekkora óta harcművészkedett, kung-fu versenyző volt, majd 1970-ben fedezte fel a SBrothers.) A kamera meg 5 centire az egésztől, minden, az egész film kézből, vállról (gyakran rohanva) rögzítve, ki tudja hányszor tört össze a nagy real-action-hevületben? Belegondoltam, ennél szűkebb helyeken már nem is lehetne verekedni, haha!






A hájas, szemüveges gengszterfőnök, seggnyalói és gorillái, a rendes zsaru/korrupt zsaru, sovány kígyó bérgyilkos/kigyúrt bérgyilkos, a vaknak álcázott informátor, valamint a többi karakter mind kevésdimenziós és markáns sakkfigura, ebben a nihilista hangvételű játszmában, amit a JUMPING ASH jelent, megmutatva a fiatalokból álló, kibontakozó hongkongi filmes új hullámnak – pillanatnyi lelkiállapotukhoz legközelebb álló - egyik lehetséges művészi irányvonalat.






Érdekes neve van a lóidomárnak!

-------

-------

-------


Nincsenek megjegyzések: