2008. szeptember 23., kedd

THE CRIPPLED MASTERS

R.: Joe Law, 1979 Tajvan

Szerintem főként az extrém kuriózum jellege miatt érdemes erről az alkotásról megemlékezni. Ázsiában úgy látszik minden lehetséges, például egy ilyen mozit elkészíteni: kung-fu motion picture a hülyeség határmezsgyéjéről. Mint filmalkotás szar, szomorú és undorító, jellegében b-mozi alatti.

A csíra sztori tulajdonképpen eleve trashfilm kategóriába helyezi e művet. Hősünknek levágják a karjait (brutal), ő főgonosz bajszos, sebhelyes arcú fószer (nevetése nem is erőltetett), nem egy Robert De Niro azt biztos, azért ügyesen verekszik meg kell hagyni.

Hősünk nem vérzik el, mesés módon (mákja volt) túléli. Kezek nélkül él kiszolgáltatva, teljesen eszement az egész helyzet.. majd egy öreg szaki pártfogásába veszi és felkondícionálja, hihetetlen ügyes harcművészt és akrobatát farag belőle. El kell ismerni, hogy a valóban nyomorék színész teljesítménye elképesztő.

Aki őt személyesen elintézte, azt most a bajsza alatt röhögcsélő, púpos főgonosz intézi el. Lábait savval csontig égeti, kész a második szerencsétlen. Hősünk találkozásukkor felismeri egykori ellenfelét, de megbocsát neki, összefognak, a láb terén hiányosságot szenvedő fiatalember is kung-fu bajnokká edzi magát. A verekedések jól vannak koreografálva, nem egy Bujtor Csöpi szint! A figurák „jellemrajza” viszont ennél már szájbarágósabb nem is lehetne. Emiatt (is) időnként már rossz nézni a filmet. Deranged martial arts movie.

A két fogyatékos mester összefogásának és harci tudásának híre eljut a genyó bajuszberci fülébe is, aki ezek után már nem olyan túl jókedvű. Végső összecsapásuk látványosnak mondható, bár egy martial-arts szakértő lehet, hogy másképp látja, én nem vagyok az. Végül egymásba kapaszkodva hatalmas energiával legyőzik a gonosz mestert, ki hitte volna?

Nincsenek megjegyzések: