2009. október 8., csütörtök

THE DEVIL

Chang Jen Chieh, 1981 Tajvan


- szép a bori -


- irány a pedikűrös -


Úgy látszik, sok rejtett kincs vár még arra, hogy felfedezzük, íme itt ez az „ötletes” THE DEVIL címre keresztelt alkotás a messzi Tajvanról. Komolyan mondom a tré VHS kópia minősége (jaj) még passzol is a film obskurus hangulatához (oh). Amilyen jellegtelen nevet kapott a mű a keresztségben, annál inkább egy igazi vérbeli horrorral állunk szemben, mely ugyan pár gyermekbetegségben szenved, lásd a szintén tajvani totál őrült THE CRIPPLED MASTERS-t, ahol a legalapvetőbb fogásoknál is hibák muzsikálnak, szinészi játék időnként ultra fos, a történet is édesdeden egyszerű. Jellegében kb. mint a 1920-30-as évek gyengébb filmjei.

Mindezeken túl nem ellentmondásos, hogy első nézésre nagy kedvencem lett a „Diablo”.


- bumm a fejbe -


Kezdésnek kapásból egy olyan színvonalú felvezetést kapunk az arcba, ami emlékeztet a részemről igen nagyra tartott MANIAC (W.Lustig ’980)–féle nyitányra. Nyilvánvaló, hogy egy brutális gyilkosság történik, elvégre adott a cél, ami a matiné jellegét meghatározza: készítsük el mi is a saját cinema makabrénkat (nem kabaré, makabré)! …Este… az expresszvonat robog a sötétben, ...süvít, a lány várakozik egymaga az állomáson. De már tartóstejet nem kell vennie. A gyilkos elveszi fémes-forma bőröndtáskáját, majd futás formájában távozik a tett színhelyéről (csak a lába látszik ,vajon ki lehet az ??).


- jó csaj -


A következő jelenet slasherből átcsap gong tau-ba, vérlázítóan gusztustalan rituálé keretei közt találjuk magunkat, melyet mágus-asszony végez egy csúnyán megszállott férfin. Pontosabban turkál a felvágott hasában a férgektől és százlábúaktól nyüzsgő belek között. Ennyi töményen viháncoló rusnyaságot a CENTIPEDE HORROR-ban láttam utoljára. A kellékek közül megemlíteném még az Ed Wood-i magasságokban pislogó mágikus szoborfejeket, melyek szemgolyója gyanánt 2 db régi Trabi hátsó lámpa biluxol akkor, ha a szertartás során valami érdekfeszítőbb dolog történik. Mondo/snuff éle van a vékonyka élő kígyó szétverésének, melyet az asszony egy mozsár és valami kőnek látszó tárgy segítségével kivitelez (real), majd felönti a maszatot ismeretlen eredetű folyadékkal és ezt megitatja az egyébként is hallatlanul szar bőrben lévő szerencsétlen, gyógyulni vágyó megszállottal. Érthető, hogy a nagy beteg ezek után a jól bevált féreghányással manifesztálja tisztulását.


- aggyegypuszit -


Elegáns, jómódú, és (gondolom) csinosnak mondott fiatalember száll meg a helybeli „Lucky Hotel” –ben. Hamar összehaverkodik a piros jelmezes gyermekkorú londiner fiúcskával. Kiderül, hogy a szálló családi vállalkozás, a tulaj lánya különösen érdekes lehet… Másnap egy idegroncs pali keresi a srácot a portán, csak nem azon a néven, amin bejelentkezett. A srác elsunnyogása jelzi, valószínű hogy nem kis vaj van a fején. Ez az érdeklődő este bánatában betörülközik a helyi pubban, az italát is feljavíthatta valaki, amikor cigit ment venni birizgálták a fogyasztás alatt álló whiskys üveget. Hazafelé tántorgás közben megtámadja egy félig lerohadt képű, zöld színű, időnként (zsinóron) repűlő női démon/zombi/kísértet. Egyik szeme mint a guppié! A rémség elől még el tud valahogy kupászkodni, de a belső méreg elől nem, ami elkezd aktivizálódni. A gonosz varázslat eredményeképp az ember megindul ezer sebből vérezni, férgezni, kígyózni. Pffhúúúejjj! Ennek vége. A következő érdeklődő idegen - ki azt a lányt keresi aki a legelső snittben volt az áldozat - sem végzi másként, a már bevált italmanipuláció után belülről szétpruttyan.


- a kis bajkeverő -


A gyanús fiatalember, a kis szállodainas cseles segítségével, a tulaj korban hozzá illő lányát moziban cserkészi be, majd ígérve a tökéletes férjet házasság lesz a dologból. A szemüveges portás (unokatestvér) régóta érzi, hogy bűzlik valami, ő is eljár a vajákoshoz, bízva a láthatatlan erők segítségében. Megindul a folyamatos kísértetjárás (zöld csaj), még az időközben stílust váltott (bunkó paraszttá vált) ifjonti férj sem kivétel, bizony eléri őt is a halálos posszesszió.


- abomination -


A produkció bizonyára relatív kis pénzből készült, talán annyi sem állt rendelkezésre, mint Shaw-éknál egy hasonló projektnél. A trash-beütéseket is tudomásul véve, nagyon jó kis horrorfilm ez, a zene meg az effektek pedig kiemelkedően eltaláltak, kifejezetten élvezetesek. Analógiaként három brit csapat „zenéje” sejlett fel: Ummagumma tájékán a PINK FLOYD, félelmetes első korszakbeli, komponált zajokat hömpölyögtető korongjaival, szónikus kollázsaival CURRENT 93, valamint a perverz elektro-kult COIL, mind a disszonánsabb, mind a muzikálisabb dolgaik vonatkozásában.

Ez a film nyitott hozzáállással nagy élmény, igazi csemege + van benne erő ;-)


- kaidan -


----------------


Nincsenek megjegyzések: