2008. szeptember 5., péntek

POSSESSED

R.: David Lai, 1983 Hong Kong

Tisztelője vagyok az 1982-es évjáratú, amerikai Tobe Hooper-Spielberg jegyezte POLTERGEIST-nek, láttam a folytatásokat is, melyek véleményem szerint szintén értékelendőek. Ez a széria azonban nem képezi gyűjteményem állományát, mert ízlések és pofonok: az ázsiai kópiaszolgák (egyben kiváló ötletgyárosok!) stílusa sokkal jobban mozgatja a fantáziámat. Az említett stílus esetleges jellemzői az én olvasatomban: merészség, jellegzetes és felismerhető formavilág, valamint bünti szintű lacafaca-mentesség.

Erre jó példa a POSSESSED 1983-ból, melyet a 30 éves kezdő („új hullámos”, brrr.) rendező David Lai rakott össze. Gondolom nem dollármilliókból (mint a POLTERGEIST-et vagy a THE ENTITY-t ’1981), az eredmény, ha nem is egy hibátlanul pazar THE BOXERS OMEN vagy egy BEWITCHED, mégis zseniális, ezúttal nem a Shaw Bros istállója (a színészek ide-és-oda). Ez egy szórakoztató, természetfeletti témájú horror, együtt említendő a legjobbakkal, melyekről bővebben ezen a blogoldalon olvashatsz, mind nagyobb mennyiségben, ugye nem a minőség rovására?

Nyilván nem véletlen a POLTERGEIST párhuzam, ez a film nagy hatással volt a különböző földi régiók filmgyártását vizsgálva, így részben talán a hong-kongi POSSESSED I-II filmek gondolati alapját is képezhetik, de csak lényegileg: a kínaiul kommunikálók változata sokkal izgalmasabb és érdekesebb lett, számomra alapművek, a maguk csináldmagad bájaival együtt. Tehát a MEGSZÁLLOTT nem egy szolgai másolat, hanem a HK horror egyik apró mérföldköve és pionírja, együtt a THE IMP című, két évvel korábbi próbálkozással karöltve.

Két társ-cimbi-rendőr (Royal Police HK) keveredik meglepő kalandokba már a film kezdetén: a csutkarészeg idősebbik bukszáját veszti szabálysértési értékre elkövetett lopás keretein belül, a józan fiatalabbik lekaratézza az elkövetőt, egy autósüldözést követően egy dühöngő őrültet (homicidal maniac) sikerül ártalmatlanná tenni, aki kedves feleségét akarja lemészárolni egy HATCHET FOR THE HONEYMOON színvonalú, igen veszélyes konyhai vágószerszámmal. Ártalmatlanná tenni=6 golyót repíteni belé, na de azt az eltorzult pofát látván, lehet, hogy én is ezt tettem volna, pedig esküdjek: kerülöm az életben az erőszakot!

Szóval ez a fejforma (elég gyurmaszakkörös, valljuk be) biztosítja már az elején a nézőt, hogy ez is egy démonikus posszesszió témájú film, ne is bizakodjunk egy HÁZIBULI jellegű, relatív lájtos nyugalomra, pár izgalmasabb szerelmi csavarral kiegészítve. Bár a POSSESSED nem mentes egy kis (lényegében felesleges, de azért nagyduzzogva megnézhető) szekszjelenettől, ezzel kacsintva az exploitation felé.

A rendőrfőnök az eljárót a jogos önvédelem ellenére elmarasztalja (jól lecseszi), barátunk ezután rövid fohász keretében vezekel, az esti laza levezető edzésként pedig, szokás szerint enyhén felönt a garatra, biztos ami biztos alapon, ugye idegileg… meg az események.

A szimpatikus fiatal kolléga is belecsöppen a túlvilági erők látókörébe. Nála teljes poltergeist-jelenség „realizálódik”, például átkozott gardróbszekrénye rátámad (!), de szerencsére attak közben szétrobban. Be is parázik rendesen, zsolozsma és könyörgés az istenekhez: a rossz szellemeket tartsák távol tőle, inkább áldást osszanak rá, ha ez lehetséges és megoldható. Védelmi nyaklánc-medál ide-vagy oda, egy vélhetően nem evilági lény telefonál neki. Hovatartozását hanghordozásából lehet megsejteni: csak szörcsög a telóban..

A munka folyik tovább a rendőrségen, az élet halad, de szerencsére a történések is. Van egy szuper jelenet itt, amikor a zsaruk a tetőn feltűnően tartózkodó, szuicid hajlamú krapekot próbálják jobb belátásra bírni és megmenteni, azonban amikor felérnek hogy lebeszéljék e hibás döntésről, olyan kellemetlen démon-arc vicsorog rájuk (lásd a DVD borító) a szuicid személyében, hogy Lamberto Bava és Dario Argento is megirigyelhetné a DÉMONOK c. kb.2 évvel későbbi filmjük figuráit figyelembe véve, melyek szintén nem rosszak a maguk nemében.

A szörnyember végülis leugrik és széttoccsan a pflaszteren. Szimpi főhősünk (a nem iszákos) rémisztő hallucinációkat él át, melyek végletes őrültségekről szólnak, például a tükör előtt letépi saját arcának felét, ezt a jelenetet biztosan megemlegeti a „gore-hound” közönség!

A koreai származású barátnőjénél is elindul a szellem-tevékenység, hogy finoman fogalmazzak. Valójában durván megerőszakolja egy láthatatlan lény. Nemcsak a barátnő van veszélyben, hanem a hugica is - elérik a túlvilági erők. Bútorok repkednek, hugica repked (nem önszántából ugye), levitáció, majd felcsavarodós ventillátor-halál, jujj.

Mint kiderül,a testvérpár apja volt a Black Ghost, sok rossz cselekedettel a háta mögött. Gyilok és mások családjának elpusztítása, wrong deeds… Itt is egy világtalan látnok jósolja meg, hogy a 29 éves srác nem fogja megérni a 30-at, novemberben véged! Master Chen lyukas garasokból jósol, úgyhogy a tőle kapott információk értéke kb. annyira röhejes dolog (bocsánat!), mint amilyen emberi félelmekre építenek ezek a jó kis horrorfilmek ;-)

Az 1927-ben született apa már halott, vagyis a lelke elhagyta a testét, ilyen értelemben tehát nem sorolható az élők közé. Az öreg igen, szegény feje 10 éve elmegyógyintézetben vegetál, na mindegy, hogy lecsillapodjanak a kedélyek a tudattalan papókát ki kell hozni az azilumból, talán valahogy menthető lesz ez a rohadt egy szitu.

Tulajdonképpen a négyarcú Buddhától várhatjuk a segítséget, és szokás szerint megütköznek az erők. Szelleműző rítusok és ceremóniák. Nem mindenki marad életben, de a szimpi srác igen, nem kis birkózás eredményeképp a Buddha győz, vagy mégsem?

Az ütős befejezéshez megfelelően ütős zenei motívum párosul… oohh.

Nincsenek megjegyzések: