2011. október 30., vasárnap

PENGABDI SETAN

Sisworo Gautama Putra, 1982 Indonézia


 ˇˇˇˇ


A jólszituált (apa építési vállalkozó) Munarto família szeretett anyukájának temetése, minden családtag rituális formában gyászol. Az alaposan átgondolt űző-mondókák ellenére, még aznap éjjel kísértet (az anya?) kopogtat a (kb. 14 éves) Tommy fiú ablakán. Kicsalogatja a házból, megdelejezi, nővére Rita (kb. 18) kifigyeli az alvajáró gyereket, az öcsi ezek után felettébb furcsán viselkedik.  Egy barátja tanácsára – ki szintén elvesztette édesanyját – jósnőhöz fordul, aki jól beijeszti a családot fenyegető démoni támadás rémképével. „Valóságban” azonban a kép is leesik a falról, a fiú orra vérezni kezd spontán, úgyhogy igaza lehet a folyamatában cigarettázó jövendőmondónak. Az ártó hatás legyőzésére a mágia mindent orvosló, titkos módszereit javasolja.


A gyászoló családhoz - a későbbiekben folyamatosan gonosz arcot vágó - Darminah személyében, egyik este váratlanul házvezetőnő érkezik (hmm, ismerős). Korábban az öcsikét rémisztgető fehér ruhás nőalak Ritának is megjelenik, az apa hitetlen, bár „pletyka szinten” tudja, hogy a fiút ördögi rituálé-lidércnyomás kínozza, melyben őt, mint kvázi főszereplőt, feláldozzák. A (tüdő-) beteges gondnokot felakasztva találják a pajtában, Rita barátja Herman – ki tudva a dolgokról, éppen a mágushoz siet segítségért - halálos motorbalesetet szenved. A „kirendelt” házvezetőnő pedig csak sunyin somolyog. A harmadik fél órában elszabadul a pokol, az elhunyt ismerősök gonosz halottak módjára kikelnek sírjukból, előre tett kézzel imitálják a fehérarcú élőholt rosszindulatú figuráját.


Lám, itt egy (általam) új felfedezett, indonéz horror, ami közel sem olyan alapvető, mint a dekáddal korábbi BIRTH IN THE TOMB (1972), talán azért, mert a filmnél több „nyugati” felmenő köszön - túl nyilvánvaló formában - vissza. Lucio Fulci hatás (-:a zombi attacknél még a zenét is Fabio Frizzisre vették:-) mellett több szempontból is látható, hogy az alkotók nem akarták újra feltalálni a műfajt, de egy profi szintű stílusgyakorlatot csúcsra járatni.. azt igen. Sikerült, hiszen Sátán legyőzetik Isten által, ám valljuk be a fanszubbal ellátott fosszilis minőségű, jelenleg elérhető digitalizált VHS-transzfer inkább a jellemző régi ázsiai, furcsasági faktorai vonatkozásában érdekes, mint zseniális eredetisége miatt.


A félelmetesnek szánt hangulattal nincs gond, aláfestő zene a nyugat-berlini Tangerine Dream és Klaus Schulze (’80-as évek filmzenéi Sorcerer (1977) Firestarter (1984) ritmus nélküli szintetizátor-hangzuhatagaira hasonlít, minőségi. A Pink Floydtól 1 azonnal felismerhető effektet (az Echoes–ból ’1970) azért nyúltak, bocsánatos bűn. A "SÁTÁN SZOLGÁI"-t jegyző Sisworo Gautama Putra rendező PRIMITIF (1980) című (kannibál) filmje volt az utolsó bejegyzésem indonéz vonatkozásban, mely szintén nem újszerűségével, hanem ótvaros kelet-ázsiai hangulatával vált számomra érdekessé. Megrögzött horroristáknak azonban a régi indonéz SATAN'S SLAVES feltételek nélkül ajánlott darab!


ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ



ˇˇˇˇ


ˇˇˇˇ

Nincsenek megjegyzések: