2010. március 29., hétfő

FANGS OF THE COBRA

Sun Chung, 1977 Hong Kong

Paradicsomi körülmények közt nő fel az egyszerű farmer szépséges lánya, a gyönyörű természet érintése és az apától kapott konzervatív értékrend távol tartja lelkétől a gyarló emberi dolgokat. Az elszigetelt lakhelyen hűséges játszótársa és barátja egy méretes kobra, Xixi, nem kutya nem macska, hanem mérges kígyó, pápaszemes.



Gyanakodva kezdtem el nézni a „Kobra méregfogait”, szó ami szó nagy kedvencem a szintén hongkongi THE KILLER SNAKES, s a többi csúszómászó állatság pl a CENTIPEDE HORROR is, nyilván Ázsia faunájának összetétele a magyarázat arra, hogy miért nem a közép-európai horrorfilmek (vicc) operálnak nem túl vonzó vízisiklókkal! Sun Chung direktor neve is rémlett, a legkirályabb HUMAN LANTERNS, a REVENGE OF THE CORPSE, BIG BAD SYS, továbbá remek THE CRIMINALS epizódok kapcsán.

A szeplőtlen COBRA GIRL (alternatív cím egyben) udvarlóra talál a sokéves tanulmányaiból hazatérő, nagyon szimpatikus, szemüveges, mellényes fiatalemberben, ki éppen lakhelyének közelében robban le kocsijával, a parasztlány meg arra halad. A kocsitolás és a találkozásuk életre összeköti sorsukat, egy valamivel később megkötött házasság keretein belül. A történet szempontjából abszolút nem lényegtelen, hogy a fiatalember a helyi óriás-gazdaság családi örököse, mint egyetlen fiúgyermek.


Shi-de, a mellényes kultúrember döntését végül is elfogadják a rangon és tőkén aluli házasság kérdésében. Szerelmének nem akadály a lány Xixi-féle barátsága, egyszerűen tiltott, ez érthető, ugyanis a fiatal férj kígyókkal kapcsolatos averziója abból fakad, hogy tíz éves korában vesztette el édesanyját, kit kígyó mart halálra. A lány elmagyarázza a hiper-intelligens kobrának, hogy húzzon má’ haza a szülői házba, itt gazdagéknál nem maradhat, majd ő sűrűn fogja látogatni.

A jelentős mértékű vagyon, illetve, hogy a férfi értelemszerűen átveszi a farm irányítását, mégis gonosz ellenséget indukál, egy csaknem családtag (ostoba, szekszi) húgának szeretője szeméjében, aki egy gátlástalan simlis, mikor bűzlik az általa kifejtett aknamunka (merényletek(!)stb) Shi-de túl korrekt módon, csinos végkielégítéssel meneszti. Ekkor elhatározza a genyó, hogy végképp megöli/megöleti, az immár boldog apává lett Shi-det. (A felbérelt bűnözők –színészek- az emlegetett THE CRIMINALS-ban is szerepeltek.)


Tervét és gonosztettét nem írom le, mert elég nagy marhaság, gratula az értelmi szerzőnek, a cickány-kobra harc viszont abszolút emlékezetes! Exploitation-történelmi kuriózum ahogy a lábatlan elvonszolja az elvérzett lábast, báb-trükk-csoda. Az egész film, a mindent megértő, a gazdinak mindig segítő, éber és kitartó kobráról (beszarsz, a végén kobra-családot alapít!) az ugyancsak „normál” szemlélőben logikai bicskákat zsebbennyit, méghozzá gyakorta: (amikor néztem, mellettem is megszólalt az „örök elégedetlen szurkoló hangja” –de ez most miéér??). Magyarul, nem egy JÓ filmecskéről van szó, nem egy KILLER SNAKES-féle, maga nemében szuperlatív, nem is horrorfilm, inkább legyen természetfilm!



Aki Shaw Brothers kedvelőnek tartja őméltóságát, az viszont NÉZZEMEG, mert nagyon szépen fényképezett, nem unalmas, valójában vérbeli hongkongi trash-mozival van dolgunk. Tehát (ki)pihenteknek jó szívvel ajánlom.



---------

---------

2010. március 26., péntek

SHOGUN'S JOY OF TORTURE

Teruo Ishii, 1968 Japán

{ Tokugawa Onna Keibatsu-shi / The Joy of Torture / Criminal Women / Tokugawa Joy of Torture / Female Punishment of the Tokugawa / Tokugawa - Gequälte Frauen }


Idézzük fel pontosan mely filmek alkották a Toei-fémjelezte „Kínzás öröme” szériát:

Shogun's Joy of Torture (1968) - r: Teruo Ishii
Tokugawa: Woman Genealogy (1969) - r: Teruo Ishii
Inferno of Torture (1969) - r: Teruo Ishii
Orgies of Edo (1969) - r: Teruo Ishii
Shameless: Abnormal and Abusive Love (1969) - r: Teruo Ishii
Love and Crime (1969) - r: Teruo Ishii
Yakuza's Law (1969) - r: Teruo Ishii


Téma: büntetés és annak kegyetlen módja. Mindez a XVII. szd-i Japánban, három történetből álló antológia alakjában, tulajdonképpen a későbbi epizódok (ORGIES OF EDO, stb) sem változtatták meg e formai kereteket, bár erről volt már szó, nyilvánvaló, minden rész más és más. Minthogy több darab is át lett világítva a sorozatból a Steppenwolfon, az időrendbeni első tétel bemutatásával most le is zárhatnánk ezt a Tokugawás ügyet.





A nyitányban tisztázódik a film „szellemiségének” lényege: ötletes tortúrák és kivégzések hiteles, histórián alapuló felvezetése. Zagyva szöveg a büntetés kegyetlenségének szükségszerűségéről, a szemet szemért elv helyességéről és az emberi természet javíthatatlanságáról. A kezdő feliratozás közben máris néhány aranyos szekvenciában kapunk ízelítőt, mintegy alátámasztva a komoly hangvételű (de komolyan nem vehető) narratívát. Majd hamar rátérünk az első sztorira, ahol ugyancsak Teruo Yoshida játszik – két – szerepet. Fejsérüléssel tér haza, húga várja, mivel a férfi szinte cselekvőképtelen, pénzük nincs, a gyógyszer és az orvos drága, a lánynak kell „kedvesnek lenni” egy gusztustalan pénzeszsákhoz. Megalázó helyzet, nem is végződik semmi se’ jól, a férfi meghal. A testvérek titkolt vérfertőző kapcsolata (ejnye!) kiderül, ez esetben már nem a kiszolgáltatott áldozatot nézi az egyébként megértő, a hatalom embere (szintén Yoshida, a lány gondolja is magában – és ezek hallatszanak – „öcsém, tisztára hasonlít a néhai bátyámra”), mert a törvény az törvény: a halálbüntetés elkerülhetetlen incesztus esetében! Az irigylésre semmiképp sem méltó sorsú lányt, a hatás kedvéért (a plakáton is jól fog mutatni!), egy keresztre biggyesztik fel, lógva fejjel lefelé, a tengerbe állítva a parton, ha jön a dagály jól megfulladjon szegény! Így is lesz.






A második rész talán ez egyik legjobb az egész szériából, kopasz apácák a szereplők, ez már kapásból csak jó lehet! Féltékenység és elfojtott szexualitás, majd kegyetlen kínzás. A „kolostor falai mögött” (elcsépelt, lerágott) leszbikus szerelemben, és gyönyörű közeli képekben nincs hiány, hasonlóan a SCHOOL OF THE HOLY BEAST-hez, szépen megkomponált "festmények" sajátos prizmáján keresztül kukucskálunk be a nedves atmoszférájú zárda rejtett eseményeibe. Az egyik főnővér féltékenységből szétszadizza a titkos szerelmeseket, annyira bolondul a fiatal férfiszerzetesért, hogy a végén még a fejét is levágja, hmm, jó lesz emlékbe. :-) Hát igen, Őrült szerelem... Az idősebb apácák a rendfenntartó hatósággal együttműködve végül megbüntetik a túlzó kegyetlenkedőket, öt fiatalabb rendtársnőjüket keresztre feszítik, majd ott brutálisan agyondöfködik azokat.






Az 1671. évben játszódó befejező szösszenet, Horicho tetováló művész (aki Edo legjobbja a műfajban) gyilkosságának történetét mondja el. Midőn legújabb főművét – gyönyörű, teljes női háton terpeszkedő, egy asszony haláltusáját vázoló tetoválást – mutatják be a közönségnek, az arra sétáló, előkelő Lord Nambara pár szóval lazán lesajnálja az alkotást. A magába roskadt művész megdöbben, hiszen ő az igazi künsztlerek vérvonalát erősíti, kik a művészetet, mint életüket fogják fel. El is látogat az urasághoz, aki kifejti, hogy a bemutatott, ábrázolt agónia csak a mester fantáziájából származhat, a spiritusztól nagyon messze van! Hiányzik belőle a realitás, az igazi szenvedély. Megkéri hát a művész, vigye el egy valódi tor-túrára, hogy megfigyelhesse annak elemi természetét. El is utaznak Nagaszakiba egy üldözött keresztény molestre, a művész közben skicceket készít, az úr pedig láthatóan szadista élvezettel tart pörformenszet. Rajzmesterünk a tapasztalatgyűjtést követően belesve a női fürdőbe, kinéz egy lányt, kinek legtökéletesebb a bőre élete remekművének elkészítéséhez…

Váratlan és drámai fordulattal, igazságtétellel fejeződik be ez az igazán kellemes film, mely nem olyan, kissé hányaveti és átlátszóan öncélú, mint egy évvel későbbi öcsikéje az INFERNO OF TORTURE, bár én azt is kedvelem. A JOY OF TORTURE titkos előfutára és őse a későbbi gore-moziknak, splatternek, annyi alapvető különbséggel, hogy a zsáner jellegéhez viszonyítva, mondhatni értelmesen penget, egy jó sztorikat tartalmazó szkript és műgonddal fotografált kép csodákra képes!

„A kínzónak is éreznie kell egyszer a megkínzott fájdalmát.”


---------


--------

2010. március 16., kedd

SHAW POSZTER - '1966


SHAW BROTHERS POSZTER KOLLEKCIÓ - 1966

----------

"Come Drink With Me"


"Blue And The Black"


"Golden Buddha"


"The Joy Of Spring"


"The Magnificent Trio"


"Monkey Goes West"


"Poisonous Rose"


"Princess Iron Fan"


"Rose Be My Love"


"The Dawn Will Come"


"Asia-Pol"

---------

2010. március 14., vasárnap

GIRL BOSS BLUES: QUEEN BEE'S COUNTERATTACK

Norifumi Suzuki, 1971 Japán /Sukeban burûsu: Mesubachi no gyakushû, Queen Bee Strikes Again /


A Toei-féle pink filmek zsánerén belül a „Sukeban” (Girl Boss) témájúak első darabja volt ez, megindítva a pár évig tartó mozis divathullámot, sőt Reiko Ike (bandavezér), és Miki Sugimoto (bandatag) debüt moziszerepe is egyben. Ami csak azért érdekes, mert egy ideig minden második, korszakbeli pinkben szerepeltek, Norifumi Suzuki és más rendező munkáiban. Kimondottan a Girl Boss, mint ötlet 7 konkrét, (nem összefüggő) epizódot eredményezett, Norifumi ezen kívül hármat készített (Girl Boss Blues: Queen Bee's Challenge ’1972, Girl Boss Guerilla ’1972, Girl Boss Revenge: Sukeban ’1973) szerintem ez az első az egyik leggyengébb. Úgy tűnik, nem tisztult le mi is akar lenni..








{Már az elején megijedtem, ilyen iszonyú nyervogást rég hallottam! Tudom, hogy szeretik a japánok ezt a szentimentális dallalkezdést, de ez nóta agyilag teljesen legyalult, először azt hittem rosszul hallok, komolyan, Korda Gyuri bátyánk ehhez képest prog. rock! Na hagyjuk, azért hozzátenném, hogy a night clubos nóta is irdatlan cudar, ill. bármikor, amint a selyemmajmocska-arcú bandatag (feltörekvő sztárénekes) rázendít. Ha már itt tartunk az időnkét vissza-visszatérő ostoba füttyögős effekt is kimaradhatott volna, mert nagyon megalázó!}


Az akkori modern Tokió utcáin vagánykodó csinos-forma csajbanda (nevük: Athens Group) bűnözget. Bepaliznak egy szexéhes hapsit, elkábítják, lemarkecolják, bár csak 3.200.- yen volt nála, (a köcsög zakós kishivatalnok.) Lopnak a boltban mint a gép, nem kifejezetten tisztelik a törvényt, cat-fight ezerrel. Belefutnak egy viszonylag piti motoros bandába, majd egy szintén kisebb kaliberű jakuza bandába, az Akimoto csoportba. Üti mindenki egymást mint a répát, beugrott 1-2 régebbi jakuzás mozi, például a BRUTAL TALES OF CHIVALRY hatása, csak a BRUTAL egy igazi alapmű, a „MÉHKIRÁLYNŐ (ez ősrégi figura) ELLENTÁMADÁSA” pedig eszeveszetten keresi a helyét, időnként gengszter, néha vígjáték, az erotika nem ül meg, a csajbanda – röhejes saját szabályzatával együtt - puszta léte is abszolút hiteltelen. Ezekre a tipikus exploitation-fogásokra mondják, hogy „szórakoztató”, hát nem tudom. Ami pl a „Bike-fuck”-ot illeti (ezt a hülyeséget látni kéne tesvérjeim!), hát az már csúcs! Az említett későbbi Norifumi mozik jobbak.



Van azért egy-két arc a filmben, a nagyfőnök, aki 5 év után tér vissza a sittről, a Sekimoto banda főnökének megöléséért ült. Szintén igazi karakán az Akimotók kisfőnöke (Sukeban szeretője) is, fiatalabb kivitelben.

Nem is beszélve a totál meztelen Sugimotoról. ;-D



--------

Ezt a lemezborit kapjátok ki! (Reiko "banáncsöcs"Ike dalol)


--------