2009. április 10., péntek

THE IMP


Ivan Lai, 1996 Hong Kong

E blogon tárgyalt DAUGHTER OF DARKNESS II a két évvel korábbi rendezése Ivan Lai-nak, a THE IMP nem nevezhető az előzmények fényében valami progresszív előrelépésnek, inkább a szekszezgetés irányába történő felesleges mennyiségi elmozdulás tapasztalható, ami mondhatnók: a minőség rovására megy. A filmkezdéstől számítva 5 percen belül (komolyan!) elkezdődő hosszadalmas erotikus jelenetek unalma mellett (jó, oké - helyesek a lányok, a főszereplő csaj, Diana Pang, nagyon „ki van gyúrva” és „a szájának sincs semmi baja”) egy egész tűrhető kis horrorfilmet kapunk, melyet elsősorban az utolsó húsz perc izgalma emel fel a porból, bár az igazán minőségi HK III-cat filmekkel nem veszi fel a versenyt, sem történetében kidolgozva, sem filmes élményként tekintve, igaz itt is villámlik és dörög az ég. Az említett DAUGHTER két részében volt olyan dráma, hogy ihaj, itt hiányzik ez az erény, a főszereplők egy részét sikerült csak átmenteni, a veszélyesen tabudöngető gondolatiságot - ami meglehetősen eredetivé tette azokat a filmeket - kevésbé. A főszereplő lány ikertestvérével kapcsolatos telepatikus flessei mondjuk nem rosszak, és a bennszülött kínai termékenység rituálé is nagyjából el lett találva… a szerencsemondó mágus figurája (William Ho) azért nem egy HELL HAS NO BOUNDARY szint, lássuk be.


Az igazán minőségi alatt pedig azt a kábé 5 mozit értem, melyek zsánerük mérföldkövei, a stílus alapiskolái. Az 1996-os THE IMP a népes számú középmezőnyt gyarapítja, egyszeri megtekintésre azonban mindenképpen ajánlott, ha valaki nem ijed meg egy-két szilikoncickótól és kultúráltan szőrös nunikától.


A dungeonban kikötözött áldozatok és az arcát csak a film végén felfedő piros-mintás női ruhába öltözött gyilkos a metszőolló-szerű kaszaboló-késével is félelmetesek, de a szatír karaktere azért közel sem olyan penge, mint Wong Antalnak a szintén ’96-os Ebolában …

~~~

Nincsenek megjegyzések: