2009. február 28., szombat

ZERO WOMAN: RED HANDCUFFS



Yukio Noda, 1974 Japán


Az 1970-es évekbeli, hihetetlenül bőséges japán exploitation filmtermésben számtalan kiváló, és a szó klasszikus értelmében vett szórakoztató művecskét találunk, többek között ez a vörös bilincses is ilyen, melynek (csakkis nőőői!) főszereplője, a szépséges Miki Sugimoto, kinek más szerepei az időszakból például: CRIMINAL WOMAN: KILLING MELODY (’73), TERRIFYING GIRLS’ HIGH SCHOOL (’73), GIRL BOSS GUERILLA (’72), ez hát a ’pinky violence’ éra.



Jelen figurája jellegében más, keménységében viszont megegyezik legalább egy FEMALE SCORPIONNAL, vagy egy FEMALE YAKUZÁVAL, ha értitek kikre gondolok.

A Toei design egy és ugyanaz, melyben a girlpower nagyobb a gengszterek egójánál is, főhősnőink nem lacafacáznak, ha aprításról van szó! A RED HANDCUFFS extrémsportja egy ultrakemény krimi, a rózsaszín atléta minden sajátosságával. Művér és a női mellek gyakori mutogatásában naná hogy ismét egy vezető alkotás, biztosan ez is vonzhatta a

korabeli közönséget. {Vagy vonz engem is, csak a tény nem tudatosult eléggé bennem…?} Egész egyszerűen kedvelem ezt a stílust.



Egy diszkóklubban kezdődik a történet, a macska piros ruhában ropja, olyannyira retró hogy az már fáj. Ez a pirosra vett szerkó dolog a film végéig elkíséri, bármilyen körülmények között is frissen fénylő, ugyanilyen színű ajakrúzsával. A bárban megismerkedik egy amerikai faszival aki itatja, kéglire viszi a perverz disznó, majd röviden elszenvedett intenzív korbácsolás után a pasit ártalmatlanná teszi a (mint kiderül: rendőr) csajszi, nem is akármilyen módon, egy speckó, hajítható vörös bilincs segítségével kinyírja. (Ez a bilincs akar lenni egyfajta szimbóluma/emblémája a filmnek, oké.. hmm, ez bocsánatos bűn.) Elhamarkodott tette miatt főnöke csúnyán lehordja, majd elveszi a rendőr kellékeket, amik természetesen pirosak: pisztoly, bilincs, igazolvány. Irány a börtön.


A cím és szereplők kiírásával egy időben értő füleinkkel megcsodálhatjuk főhősnőnk bánatos énekét, Miki (nem Miklós!) Sugimoto hangja nem egy Merájáh Carey, de azért nem is egy Hobó színtű szavalat. A dal stílusa is jellemző a fentebb említett kortárs filmekre, szóval helyben vagyunk.



Megismerjük a rohadékokból álló pitiáner bűnbandát, az egyik, a legtahóbb most szabadult. Lecsapnak egy kocsiban ücsörgő fiatal párra, itt a gyártási évet tekintve, brutalitásban megelőzték hong kongi kollégáikat. Japán és HK szorgalmas filmgyártása mindig is komoly hatással volt egymásra, de ezzel most nem mondtam nagyot. Erőszak és gyilok, említettem: ez nagyon zorkó thriller, kegyetlenül kendőzetlen, „mai szemmel” nézve kissé megdöbbentően erős. A párból a srácnak annyi, a lányt meg elhurcolják a kuplerájba, ahol a folyamatosan állva zabáló, fehér parókás madam egy képpel ellátott újságcikk segítségével felismeri, hogy az elnök lányáról van szó. Na csak annyit változott a helyzet, hogy 30 millió jen lett a váltságdíj, a túszért cserébe.



A fapofa, erkölcsi torzó elnök a saját szaros jó hírét jobban félti, mint elrabolt lányát, a nyilvánosság teljes kizárását parancsolja a rendőrfőnöknek, később lánya élete sem érdekli, a politikai karrierje nála előbbre való. A kényes szituációra tekintettel a piros ruhás (éppen lecsukott) csinos zsaru csajszit állítják ultimátum elé: szabadságáért cserébe épüljön be a fogvatartók bandájába, és mentse ki az elnök lányát, bármi áron. Még a rendőri hivatáshoz is visszatérhet. Miki annyira kemény, hogy a rács mögül is diktál, grrr..ezzt szeretem.



A beépülés nem megy teljesen simán, elsőre kémet sejtenek benne és jól elintézik, kitör, majd itt is kifejti, hogy őt kurvára semmi nem érdekli, ebből következvén megtörni sincs semmi esély, neve ZERO, kuss mindenkinek! Leszúrja (leöli) a madamot, a bandatagokat befenyíti, a váltságdíjat 100 millióra emeli, ez igen.

Az immár 6 tagú banda legcsírább tagját nyírják ki a rendőrök először, a másikat saját elborult elméjű főnöke veri hirtelen felindulásból fejbe, fröcsög a vér mint állat. Martin Scorzeze talán látta a filmet, mert a NAGYMENŐK brutalitása hasonló, a modern gengszterfilmek közül. Egy harmadik bandatagot is elkapnak, hát a rendőrök módszerei sem éppen szalonképesek a kutyaúristenit!



A cselekmény vezetése meseszerű, nem teljesen reális, a vizuális része viszont nagyon is, talán az akkori (kézi?)kamera és ki tudja milyen technikai megoldásoknak köszönhetően, erősen életszagú a dolog. Amikor minden bizonyítékot el kell tűntetni, beleértve a rendőrlányt is, akkor jön el a grand finálé cudar csetepatéja. A rendőrlány szája frissen rúzsozva, arcán érzelemnek semmi nyoma, amit vállalt teljesítette: megmentette az elnök lányát – bármi áron.


Keserédes záró dalbetét, szép.




Nincsenek megjegyzések: