Malik Selamat, 1980 Malajzia
A gong tau (black magic) eredeti hazájából, dél–kelet ázsiából, Malajziából való TOYOL nem a legősibb darabok egyike – melyekből elvileg riszájklingolták, újrahasznosították a nagy hongkongi kedvenceket (pl.: a THE OILY MANIAC-et) - hanem azokkal egyidős, legalábbis az 1980-as évszám ezt akarja velünk elhitetni. Egy hasonló korabeli, BEWITCHED-féle műremek után, az obskúrus maláj film úgy tűnik - a soundtracket leszámítva (ami a hetvenes évekbeli Tangerine Dream világához hasonló, japán „szintetizátorvarázsló” Tomita zenéjének elcsórása, keverve saját effektusokkal) - mintha 100 évvel korábban készült volna, persze a körülmények és a költségvetés is teljesen más alapon nyugodhattak, értelemszerűen ázsiai léptékeket figyelembe véve.
Az ázsiai horrorfilmek favorizált témájául szolgáló egzotikus maláj folklórban, számtalan kedvelt figura járja rémséges néptáncát, kísértetek és szörnyek állnak garmadával rendelkezésre, a vámpírként visszatérő elhunyt asszonyoktól a csecsemő-démonokig. A Toyol figurája is valami hasonló, aljas célokra bevethető, mágiával újjáélesztett, vörös szemű baba-bábu, ki valahol ott bújkál a sötétben… várva megidézőjére, vagy áldozatára?
Esti, füstölgő kocsmai italozás közben nincs is hasznosabb dolog, mint kísértet történeteket mesélni. A diskurzusról hazafelé bringázva, valódi inkubus-inzultust is átélve, főhősünk, Bachuk a link, lusta, szerencsejátékos, fiatal építőipari munkás, ki feleségével és húgával él bambuszházukban, egyik éjjel hívogató hangra lesz figyelmes. A gyermekféle szólam konkréten őt akarja, és elcsalja valami elhagyatott házba, ahol tulajdonképpen maga lakozik, ótvaros, poros, pókhálós bőröndben. Szó ami szó, nagyon megmaradt bennem ez a nyomasztó viskó, benne egy, mondjuk ki - röhejes ufó-bábu, ám visszhangosított, effektezett beszéde a horrorfilm velejét és lényegét reprezentálja, a mese igazi fantasztikumát. Tehát szerintem csodálatos!
Bachuk, mint említettem nem az a kifejezett jellem-gladiátor, Toyol gyerkőcöt arra használja, amire rendesen szokták: ex-főnökétől pénzt lopat vele, elvégre neki is fedeznie kell valamiből (luxus~)igényeit, ha már a munka nem megy olyan flottul. Új bútorok, kártya, ital, nők, diszkózás. Lehet sejteni, hogy ennek bizony meg lesz az ára! A kis gonosz démon nem akar nyugodni, Bachuk csinos húgocskáját is bekóstolja, érezve a veszélyt, a férfi elküldi a hölgyeket otthonról, és a falubeliek is fahusángot, valamint felismerve a Toyol-veszélyt, fehér mágiát ragadnak. Bachuk testvér, ki eladja lelkét, semmi jóra ne számítson… A fináléban birkózik egy vicceset a zöld manóval, majd hamuvá lesznek mindketten.
Összességében remek ez a kis film, a Toyol karaktere emlékezetes, az egyszerű trükkök jól passzolnak az olcsó kivitelhez. A félelmetesnek szánt, főként éjszakai jelenetek tényleg elég libabőrösek, az erdő, a fények hatásosan néznek ki, az aláfestő szinti-varázs is passzol, nem beszélve az ostoba főszereplő, szerintem szándékosan humorba hajló alakításáról. Keresd a videótékákban!
~~~
~~~
