2010. március 10., szerda

ORGIES OF EDO

Teruo Ishii, 1969 Japán

{Orgies Of Edo / Tokugawa III - Im Rausch Der Sinne / Zankoku Ijo Gyakutai Monogatari: Genroku Onna Keizu / Zankoku Ijô Gyakutai Monogatari Genroku Onna Keizu / Cruel And Strange Opression – Genroku Era Women’s Pedigree}


Teruo Ishii „A kínzás öröme” szériájáról volt már szó nálunk, időszerű visszatérni az ORGIES OF EDO apropójaként a sorozatra, melyben minden rész más és más mércével lett kicentizve erotika és erőszak vonatkozásában. Az abszolút horror (INFERNO OF TORTURE), és az elég kultúráltan pajzán (HISTORY OF THE SHOGUN'S HAREM) között helyezkedik el félúton az ORGIES… Összekötő formai elem a historizáló Tokugawa korszak, melyről nemrég egy Norifumi Suzuki film kapcsán is értekeztünk, továbbá közös mindannyiban a rendező – talán egész életművére nem is, de erre az alkotói korszakra mindenképpen jellemző - egyéni, mondhatni bizarr nyelvezete, és igényes, időnként már pop-artos képi világa. Erre régen azt mondták, hogy avantgárd, nem véletlenül!


Bevezetőnek az orvost megszemélyesítő, szamuráj osztálybeli, kiváló színész-karakter Teruo Yoshida szavaival lepleződik le a „Genroku-éra” látszólagos pompája és csillogása. Mint medikus (a részekben ő a közös ,szál’) megállapítja, hogy a pazar látvány mögött, belül, a lélek betegsége tombol. Bizony, a másfél óra három különálló epizódja ezt a pesszimizmust demonstrálja, a túlzó és brutális japán dramaturgiának megfelelően. Az első fejezet egy férfi-nő párost mutat, ahol a férfi komoly tartozást halmozott fel, és 2-3 évre jobbnak találja eltűnni a jakuza könyörtelen szemei elől. A vakszerelmes hölgy felajánlja bárminemű szolgálatait a hiányzó pénzmag előteremtéséhez. Itoharu testét ezek után "férfiak szennyezik be," (bár a gésák –mint olyan- megítélése mostanában alternatív módon közelít, az újabb kutatási eredményekre hivatkozva). A filmben Itoharu egy neves gésaházban veszi fel a munkát, igaz még semmit sem tud a gésák művészetéről, a kapás nem kicsi rá a vendégek részéről. Ő Hanji-ért (a pasas) teszi, csak éppen nem tudja, hogy az a húgát ápolgatja otthon. Ráadásul terhes is, megérzése szerint Hanji-tól, a végkifejlet kellemetlen rajtaütésbe és tortúrába torkollik.


Második történetünk egy jómódú nimfomániás nőről szól, aki csak a kifejezetten csúnya férfiakkal szeret nemi kapcsolatot teremteni. Egy normális ember (testőrféle) szerelmes belé, de neki a korrekt szivar nem kell, csak a dzsunga, gusztustalan állatok. Jó-jó, a dobozból előbújó ajándék színesbőrű fiatalember nem csúnya, hehe, de mindenképpen állatias forma akar lenni a szaracénos fülbevalóival. A nő tisztában léve betegségével próbál, de nem tud gyógyulni. A nézők is beavatódnak a lelki abnormitás hátterébe: 17 éves korában megerőszakolta és macerálta egy félig elégett arcú ember, aztán ő meg valahogy – mint egy rossz tripen – rajtaragadt a témán. A lovagja kinyírja.


Utolsóként egy szadi cirkuszba keveredünk, ahol megvadult bikák üldözik a piros, ingerlő lepelbe csomagolt áldozatokat, mindez a vérszomjas sógun és a közönség szórakoztatására. A főnök eközben még a nagy élvezet kiegészítéseként nyíllal csipeget az ember-választékból. Egy nagy bátorságot tanúsító nőt kiemel maga mellé, a kínzások otthon folytatódnak. A maca, lám mazochista, kéri a büntetést, így frankón egymásra találtak. Az asszony, pozícióilag a kastély úrnője lesz, és ugyancsak terhes. A befejezés nem fehér embernek való, mondhatni gyalázatos. Durva. Csak annyit, hogy mint kiderül a maca vér szerinti apja a sógun (akitől várandós), juj. A pasinak volt egy elfeledett iker lány gyermeke(i) a múltban.. Szóval, ezt a filmet (is) kizárólag felnőtt nézőknek ajánljuk!


---------

---------

Nincsenek megjegyzések: