2009. április 1., szerda

THE CRIMINALS 4 - ASSAULT


Kuei Chih Hung, Sun Chung, 1977 Hong Kong

A sorozat negyedik epizódja Kuei diroktortól megszokott lendülettel indul és folytatódik. Ez a rész minőségi (+) mutatói is alátámasztják azt az elképzelésemet, hogy a THE CRIMINALS-széria, a legjobb krimifilmek közt csahol és vicsorog az élbolyban, melyek valaha is megszülettek a mozik történetében, különösen, ha a mai divatos szóval élve: az extrém irányvonalat tekintjük. Egyszerű, de frappáns történeteivel, virtuózan kezelt képi világával bárki kedvencei lehetnek ezek a kis epizódok, persze csak annak aki nem túl finnyás, és „bírja a velőt”.


Az első szösszenet banditák éjszakai támadását (ASSAULT) mutatja, a kocsiból a lányt elrabolják a palinak meg annyi. Ezek is jó nagy bunkó állatok az biztos, nem sok humort véltem felfedezni ebben sem, elvégre nem hatvanas évek végi német Edgár Wállászos krimikről van szó, haha (heló András!). A kisfilm címe: MANIAC, igen a szarházi csapat főnöke még beteges szadi is plusszban, hasonlóan elvetemült, mint Joe Spinell a pár évvel későbbi William Lustig rendezte klasszikusban, bár az a film akkora para, hogy számomra utánozhatatlan marad az idők végezetéig!



A Tv-ből értesülünk, hogy a rendőrség ezerrel nyomoz, jó nyomon jár, a következő gyilkosság mégis megtörténik, a mániákus bandafőnök egy nagy lapos karddal hátulról csúnyán lecsap, az előtte sikeresen küzdő fiatalember pedig azonnal padlót fog. A széplányt abduktálják, majd szadizzák. Amikor rendőrjárőrbe botlanak, akkor éri el egyik csúcspontját Huang Pei-Chi /fighting director/ koreográfus mester profizmusa, az akciójelenetek mondjuk ki: zseniálisan vannak kivitelezve. Tulajdonképpen üldözés üldözés hátán, üresjárat kizárva, olyan izgalmas hogy csak csuda!



A második film a QUEEN OF TEMPLE STREET egy komorabb, kevésbé száguldó, kissé költői darab. Támájában hasonló mint a THE CRIMINALS 2-ben fejezetként lévő MAMA-SAN című történet. Narrátor kezd beszámolni a Temple Street érdekes jellegzetességeiről (étel, ital, stb), az árnyoldal is szóba kerül, a prostitúció. Ez a mese szól egy királynőről, ki a HK-i apró szigetről Tai O-ról származik, a kis halászfaluból, ahol egy utca létezik (aka: business center), az emberek hajóikon töltik életüket.



A gyönyörű (király)nő, Ah Fang sózott halat árul az anyjával egy standon, közösen, szépségét mindenki csodálja. Sajnos van egy idióta férje, aki eljátssza a nehezen megkeresett pénzt. Szenvedélybetegsége találkozik a totálisan gátlástalan bűnözőkkel (Chan Shen itt is folyamatában bagózik, de a gengszterek amúgy még rohanás közben is elspukkantanak egy cigit!), aminek az a rossz vége lesz, hogy a feleségét eladja egy évre a boss szolgálatában hooker-nek. (Az is „csak” egy meló, elég érdekes ahogy az a bűntanya üzemel…azt látni kéne.)

Az igaztalan prostisorsot megtámogató kísérő dal nem a kínai, hanem a japán filmeket (pink) idézi, szentimentális hangvételével segít átérezni a szomorú örömlányéletet. Érdekes, így kibontott hajjal és kipucolva Fang arca az etalon Tera Patrick művésznőjére emlékeztet (aki fele részben thai géneket bír).



A férje odapuposkodik hozzá a kupiba pénzért, erőszakoskodik, de csak azt éri el a faszi, hogy a gambling-mánia mellé egy erősen veszélyes ópium-függésbe is belesegítik. Naná, hogy egy évre meghosszabbítják a fogva tartott feleség mandátumát, mint „jó munkásember”. Mikor az anyjához sem igen engedik haza, akkor már végleg belázad, férje pedig a teljes emberi lealacsonyodás állapotában van, a béka feneke alatti régiókban leledzik, nem humán többé, kábé annyi lett belőle mint egy szar a gazban, (csak ő nem hallgat). A finálé lassított felvételben mutatott hentesbárdos-mészárlása igen drámai végkifejletet mutat.

A narrátor zárszóként felhívja figyelmét minden kedves nézőnek, hogy a pozitív szereplők tragikus haláláért a játék és drogszenvedély a felelős.

Elgondolkodtató.


Nincsenek megjegyzések: