Kuei Chih Hung, Sun Chung, 1977 Hong Kong
A sorozat negyedik epizódja Kuei diroktortól megszokott lendülettel indul és folytatódik. Ez a rész minőségi (+) mutatói is alátámasztják azt az elképzelésemet, hogy a THE CRIMINALS-széria, a legjobb krimifilmek közt csahol és vicsorog az élbolyban, melyek valaha is megszülettek a mozik történetében, különösen, ha a mai divatos szóval élve: az extrém irányvonalat tekintjük. Egyszerű, de frappáns történeteivel, virtuózan kezelt képi világával bárki kedvencei lehetnek ezek a kis epizódok, persze csak annak aki nem túl finnyás, és „bírja a velőt”.
A Tv-ből értesülünk, hogy a rendőrség ezerrel nyomoz, jó nyomon jár, a következő gyilkosság mégis megtörténik, a mániákus bandafőnök egy nagy lapos karddal hátulról csúnyán lecsap, az előtte sikeresen küzdő fiatalember pedig azonnal padlót fog. A széplányt abduktálják, majd szadizzák. Amikor rendőrjárőrbe botlanak, akkor éri el egyik csúcspontját Huang Pei-Chi /fighting director/ koreográfus mester profizmusa, az akciójelenetek mondjuk ki: zseniálisan vannak kivitelezve. Tulajdonképpen üldözés üldözés hátán, üresjárat kizárva, olyan izgalmas hogy csak csuda!
A második film a QUEEN OF TEMPLE STREET egy komorabb, kevésbé száguldó, kissé költői darab. Támájában hasonló mint a THE CRIMINALS 2-ben fejezetként lévő MAMA-SAN című történet. Narrátor kezd beszámolni a Temple Street érdekes jellegzetességeiről (étel, ital, stb), az árnyoldal is szóba kerül, a prostitúció. Ez a mese szól egy királynőről, ki a HK-i apró szigetről Tai O-ról származik, a kis halászfaluból, ahol egy utca létezik (aka: business center), az emberek hajóikon töltik életüket.
A gyönyörű (király)nő, Ah Fang sózott halat árul az anyjával egy standon, közösen, szépségét mindenki csodálja. Sajnos van egy idióta férje, aki eljátssza a nehezen megkeresett pénzt. Szenvedélybetegsége találkozik a totálisan gátlástalan bűnözőkkel (Chan Shen itt is folyamatában bagózik, de a gengszterek amúgy még rohanás közben is elspukkantanak egy cigit!), aminek az a rossz vége lesz, hogy a feleségét eladja egy évre a boss szolgálatában hooker-nek. (Az is „csak” egy meló, elég érdekes ahogy az a bűntanya üzemel…azt látni kéne.)
Az igaztalan prostisorsot megtámogató kísérő dal nem a kínai, hanem a japán filmeket (pink) idézi, szentimentális hangvételével segít átérezni a szomorú örömlányéletet. Érdekes, így kibontott hajjal és kipucolva Fang arca az etalon Tera Patrick művésznőjére emlékeztet (aki fele részben thai géneket bír).
A férje odapuposkodik hozzá a kupiba pénzért, erőszakoskodik, de csak azt éri el a faszi, hogy a gambling-mánia mellé egy erősen veszélyes ópium-függésbe is belesegítik. Naná, hogy egy évre meghosszabbítják a fogva tartott feleség mandátumát, mint „jó munkásember”. Mikor az anyjához sem igen engedik haza, akkor már végleg belázad, férje pedig a teljes emberi lealacsonyodás állapotában van, a béka feneke alatti régiókban leledzik, nem humán többé, kábé annyi lett belőle mint egy szar a gazban, (csak ő nem hallgat). A finálé lassított felvételben mutatott hentesbárdos-mészárlása igen drámai végkifejletet mutat.
A narrátor zárszóként felhívja figyelmét minden kedves nézőnek, hogy a pozitív szereplők tragikus haláláért a játék és drogszenvedély a felelős.
Elgondolkodtató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése