2011. június 1., szerda

GHOST EYES (revisited)

Kuei Chih Hung, 1974 Hong Kong


 ˇˇˇˇ


Nyüzsgő, modern berendezésű (’74), dizájnos szépségszalon Makaóból érkezett szemüveges kis manikűrösnője, Wang Bao Ling, egy (alapesetben női szemmel nézve) feltűnően sármos úriembert szolgál ki. A bökkenő (t.i. egy pszihókísértettel van dolgunk!) az új vendég üzletbe léptekor már sejthető, hisz - az akár idegesítőnek is felfogható - Shaw-féle vijjogó figyelmeztető hangjelzés - nem véletlenül van odabökve. Az úrnak a tükörben sincs képe, így már bizonyos, hogy a komoly, elegáns fazonban feszítő arc valami vámpírfajzat-féleség.


Zárás után, az utcán egy véletlen baleset során eltörik Bao Ling szemüvege, a jóképű lidérc, Shi Jong Jie (alias:  Si Wai, Szu Wei,  Antonio Ho,  Ho Wing On), - ki a blogon a THE CRIMINALS (1976) sorozat első részében bukkant fel, a „nem látható” filmek közül például  a THE PSYCHOPATH (1978) szereplője is volt – azonnal megjelenik (füttyögés). „Eleven” optikusnak vallja magát, szemészeti szakbolt tulajdonosának. (A zárójelbe tett „elevensége” természetesen „eleve” kérdéses...) Baráti áron számolt kontaktlencsét ajánl fel a lánynak, ki pár nappal később él a lehetőséggel, és ellátogat a titokzatos férfi üzletébe. Felkerül a lencse, majd beindulnak az események.


Az optikus meglátogatja lakhelyén az egyedül élő lányt, rövid udvariaskodás után démonivá változott szemeivel megdelejezi, a (rendszeres koituszt is mellékesen eredményező) hipnotikus hatást a lencsén keresztül tudja kivitelezni. A történések menetével arányosan, egyre sápkórosabb főhősnő mellesleg halott „személyeket” kezd el „látni”. A lidércnyomás odáig fajul, hogy egy ízben hegyomlás áldozatainak tömeges zombi-attakját kell viselnie. Az ördögi stressz alatt annyira leamortizálódik, hogy taoista pap beavatkozásától várja szabadulását az átkozott lét alól. A gong tau filmekből ismert, jó és gonosz erők összeugrasztása ezúttal gyalázatos, és brutális öldöklésbe torkollik, a három éve halott démon… de ezt nem árulom el.


Nos, ízlések és pofonok, lehet fanyalogni a hatásvadász hangeffektek, a kissé jelmezbálos, illetve gyurmaszakkörös szörnymaszkok kapcsán. Bár tudva levő, hogy a régi ázsiai horror trash-jellegét többek között ez adja, és ez nem feltétlenül baj, sőt, általa rendelkeznek kifejezett karakterrel a korai hongkongi, nem csak Shaw Brothers horrorok. Az exploitation-zseni, Kuei Chih Hung rendező legtermékenyebb korszakában, a stílus formai mesterembereként brillírozik. Akkurátus piktorként teremti meg az egymás után tízesével szórt, igazán markáns atmoszférákat. Mind az apró részleteken ízléssel időző kamera, mind az ijesztő szekvenciák ötletes kivitelezése, és rá jellemző vehemenciája példás díszítői, a mély tónusú mozi alapvetően komor hangulatának. A finisben a gonosz végül ugyan legyőzetik, optimista befejezésre azért NE számítsunk, hahahahahah!

 ˇˇˇˇ

 ˇˇˇˇ

Nincsenek megjegyzések: