2009. április 22., szerda

RAPE! 13TH HOUR

Yasuharu Hasebe, Japán 1977



Az ASSAULT! JACK THE RIPPER sikerén felbuzdulva rávetettem magam a rendező ezen munkájára, lehet, hogy nem én vagyok egyedül ezzel úgy, hogy direktori életműveket térképezgetek szisztematikusan fel, megismerve ezzel izgalmas zsánereket és szubzsánereket, ööö akarom mondani filmeket. Tulajdonképpen nem lepődtem meg a végeredményen, csak azon, hogy más ez mint az ASSAULT!, sokkal nyitottabb elmével kell barátkozni vele, ez persze – hogy egy könnyed analógiával éljek - akárcsak a jó öreg Jean Rollin-féle filmek esetében – időnként nem túl könnyű.


A régi japán rape filmekről csak annyit, hogy nem pornográfiáról van szó (elvégre a steppenwolfon vagyunk!), hanem a horrorok egyik alfaja ez, szorosan a következők mellett: kannibálos, zombis, gyilkosos, vámpíros, satöbbi, és itt van a meggyalázós. Természetesen nem gyermekeknek találták ki ezeket, mert az erőszak-ösztönre építenek, vannak kultúráltabb hangvételűek és vannak vulgárisabb művek és fércművek az exploitation műfaj történetében.


A rape-témájú horrorfilmek világszerte merítenek a japán örökségből, amelyről elmondható, hogy ebben a legtermékenyebb volt mindig is, hatással volt HK-ra, mely régió saját arculattal rendelkező arzenállal is büszkélkedhet, (a cat III filmek, vagy a hetvenes évek: THE CRIMNALS 5 – THE TEENAGER’S NIGHTMARE, nemsokára tárgyalni fogjuk..), talán a világszerte legismertebbet is említhetnénk ami nem ázsiai: I SPIT ON YOUR GRAVE. A Nikkastu cég tehát nem szórta szűkmarkúan a nézők lába elé ezeket a pimaszságokat, melyek bizony nem az átgondoltan intelligens mozik sorát gyarapítják: gyengécske és hiteltelenül előadott sztorikkal felvértezett művészi képszínház, lassú, csaknem szimbolikus (az emberi jogokat „pusztán” semmibe vevő) nihilista hangvételben. Az erőszakolós jelenetek alatt a csemballós-zongorás komolyzenei aláfestés is gondolom ezt a célt szolgálja…


Történetről ne is beszéljünk, csupán egy kisstílű sorozat-rapista (piros dzsekis) hétköznapjaiba nyerünk bepillantást, ahogy gyaláz (? a nők úgy tűnik, hogy élvezik, már-már sármőrnek is nevezhetnénk, haha!), majd egy tutyimutyi haverja is rákap a csínytevésre és együtt nyomulnak. Nyomukban egy homoszexuális gengszter trió, a fiatal főnök szerelése fuxostól együtt kimeríti a kacagtató fogalmát, egy Village People, vagy egy Garry Glitter jut eszembe a mai szemmel nézve hihetetlen nevetségesen kinéző előadóművészek képzeletbeli panteonjából.


Csak a film befejezése ami tényleg durva, a leszámolás ultrakeményre sikeredett, brutális, mintha az ICHI THE KILLERből vették volna ki. Az említett remekműhöz csak a 13th hour végkifejlete hasonló, az előzmény úgy poroszkál, mint az eredeti orosz SOLARIS, csak szerencsére nem 3 órán át… Ajánlható azonban mindazoknak, akiket érdekel a japán violent-pink világa.


Nincsenek megjegyzések: