PENGABDI SETAN

Sisworo Gautama Putra, 1982 Indonézia

 ˇˇˇˇ

A jólszituált (apa építési vállalkozó) Munarto família szeretett anyukájának temetése, minden családtag rituális formában gyászol. Az alaposan átgondolt űző-mondókák ellenére, még aznap éjjel kísértet (az anya?) kopogtat a (kb. 14 éves) Tommy fiú ablakán. Kicsalogatja a házból, megdelejezi, nővére Rita (kb. 18) kifigyeli az alvajáró gyereket, az öcsi ezek után felettébb furcsán viselkedik.  Egy barátja tanácsára – ki szintén elvesztette édesanyját – jósnőhöz fordul, aki jól beijeszti a családot fenyegető démoni támadás rémképével. „Valóságban” azonban a kép is leesik a falról, a fiú orra vérezni kezd spontán, úgyhogy igaza lehet a folyamatában cigarettázó jövendőmondónak. Az ártó hatás legyőzésére a mágia mindent orvosló, titkos módszereit javasolja.

A gyászoló családhoz - a későbbiekben folyamatosan gonosz arcot vágó - Darminah személyében, egyik este váratlanul házvezetőnő érkezik (hmm, ismerős). Korábban az öcsikét rémisztgető fehér ruhás nőalak Ritának is megjelenik, az apa hitetlen, bár „pletyka szinten” tudja, hogy a fiút ördögi rituálé-lidércnyomás kínozza, melyben őt, mint kvázi főszereplőt, feláldozzák. A (tüdő-) beteges gondnokot felakasztva találják a pajtában, Rita barátja Herman – ki tudva a dolgokról, éppen a mágushoz siet segítségért - halálos motorbalesetet szenved. A „kirendelt” házvezetőnő pedig csak sunyin somolyog. A harmadik fél órában elszabadul a pokol, az elhunyt ismerősök gonosz halottak módjára kikelnek sírjukból, előre tett kézzel imitálják a fehérarcú élőholt rosszindulatú figuráját.

Lám, itt egy (általam) új felfedezett, indonéz horror, ami közel sem olyan alapvető, mint a dekáddal korábbi BIRTH IN THE TOMB (1972), talán azért, mert a filmnél több „nyugati” felmenő köszön - túl nyilvánvaló formában - vissza. Lucio Fulci hatás (-:a zombi attacknél még a zenét is Fabio Frizzisre vették:-) mellett több szempontból is látható, hogy az alkotók nem akarták újra feltalálni a műfajt, de egy profi szintű stílusgyakorlatot csúcsra járatni.. azt igen. Sikerült, hiszen Sátán legyőzetik Isten által, ám valljuk be a fanszubbal ellátott fosszilis minőségű, jelenleg elérhető digitalizált VHS-transzfer inkább a jellemző régi ázsiai, furcsasági faktorai vonatkozásában érdekes, mint zseniális eredetisége miatt.

A félelmetesnek szánt hangulattal nincs gond, aláfestő zene a nyugat-berlini Tangerine Dream és Klaus Schulze (’80-as évek filmzenéi Sorcerer (1977) Firestarter (1984) ritmus nélküli szintetizátor-hangzuhatagaira hasonlít, minőségi. A Pink Floydtól 1 azonnal felismerhető effektet (az Echoes–ból ’1970) azért nyúltak, bocsánatos bűn. A "SÁTÁN SZOLGÁI"-t jegyző Sisworo Gautama Putra rendező PRIMITIF (1980) című (kannibál) filmje volt az utolsó bejegyzésem indonéz vonatkozásban, mely szintén nem újszerűségével, hanem ótvaros kelet-ázsiai hangulatával vált számomra érdekessé. Megrögzött horroristáknak azonban a régi indonéz SATAN'S SLAVES feltételek nélkül ajánlott darab!

ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ

 

ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ

BALD-HEADED BETTY

Sum Cheung, 1975 Hong Kong

ˇˇˇˇ

„KOPASZ-FEJŰ BETTY” filmcím, és az első képek szerint a modern Hong Kong-ban tombol a hetvenes évek. Zene. Az utcán haladó feltűnően csinos hölgy tárcáját kilopják táskájából, az "éppen" arra sétáló jól öltözött fiatalember lebírja a rablót, és az eltulajdonított tárgyat visszaszerzi. A fiatalok összebarátkoznak, a srác egy tengerparti-denszpartira hívja el a lányt, ahol fényes nappal egy MK27-es nagyságú(!) magnóról szóló diszkó(?)zene ejti extázisba a fürdőgatyás közönséget. A fiú valami drogot kever a lány italába, majd visszaél annak alélt, öntudatlan állapotával. Miután otthon is kiderül, hogy a lány elvesztette ártatlanságát, szegény és ultrakonzervatív szülei kidobják. Az utcákon bóklászva összefut az aljas csábítóval, ám lévén nem egy agytrösztként nyilvántartott, ismét beharapja a simlis pasi dumáját, majd kapcsolatot kezd vele. Mire a genyó álmában meztelenül lefényképezi, a fotók alapján eladja a nőt egy prostituáltakból élő piti kaliberű, de annál tahóbb alakokból álló bűnöző bandának, kiknek vezetői egy konszolidált kinézetű, hatvan körüli házaspár! A tőrbecsalt lányt fogvatartói jeges vízzel teli kádba nyomkodják, éheztetik és - egy meglehetősen drámai jelenetben - fejét kopaszra borotválják (lásd: klip). Akaratát megtörvén, vonzó örömlány lesz belőle kit a (paróka alatt szándékosan megtartott) kopaszsága miatt – a kuncsaftok fetisizálják tar fejét - folyamatosan „foglalkoztatnak”.

A BALD-HEADED BETTY azon ritka madarak közé tartozik, melyhez sehol a glóbuszon egy nyomorult angol felirat (vagy szinkron), bár bevallom, annyira érdekelt a film, hogy végignéztem a csaknem két órát, kínaiul pedig nem érteni. Megjegyzem, egy besárgított gyermekkori flashback pontos értelmét leszámítva, simán lehet követni az eseményeket, ha elég elszánt az ember. (Na jó, azt is megfejtettem: a lány haját kisgyermek korában is leborotválták, majd ez az élmény odáig fajul, hogy végül buddhista szerzetesnek áll, nem utolsó sorban a kényelmes haj (nem-) viselet miatt… hmm!) Filmművészetileg és szakmailag olyan szocreál dologról van szó, mint a remek JUMPING ASH (1976). Szóval valami nagyjából független, olcsó pénzből, de verítékkel összehozott HK „true crime” dráma, a koszlott, ezért a néha megdöbbentően hiteles fajtából. A főszereplő, gyönyörű és ártatlan Meg Lam (Betty) első főszerepe, karrierje csúcsának egyébként a THE FIRST TIME IS THE LAST TIME (1989) mozit tartják. Számomra az ő szimpatikus karaktere viszi a dolgot emberi irányba (nézz rá a plakátra!), és nem válik exploitation-bosszúgéppé, mint a nagyon hasonló koncepciójú svéd THRILLER – EN GRYM FILM (1974) főhősnője Christina Lindberg, aki szerepében szintén nem önszántából lett k.va.

A zenéknél mindig tátogatom a füleimet, most a zseniális prog-rock-jazz-psych legenda Mahavishnu Orchestra első lemezeiről csipegettek kellemes témákat. Természetesen a stáblistán kiírt "zeneszerző" valami Frankie Chan érdemeit is elismerjük, de azért a gitárzseni John McLaughlin (Mahavishnu) nevét se hagyjuk ki, még ha valószínűleg fogalma sincs róla hány helyen és időben szólalt már meg az általa kezelt „ezüstös-hangú”. A filmet melegen ajánlom akár a jövőre nézve, amikor majd ezek a kincsek is megjelennek egyszer dévédén. (Úgy gondolom, erre van esély, csak jó pár év múlva.) Érdemes lesz beszerezni, a pre-finálé lassított felvételben bemutatott, extrém borotvás ámokfutása miatt is. Valamint extra köszönet Deliriának, hogy felhívta figyelmemet erre a kiváló, értékes darabra!

ˇˇˇˇ

THE ACCIDENT

Biu Lun Liu, 1983 Hong Kong

(Aka.: CHE WAN, BLOOD OF THE BLACK DOG, CAR SPIRIT, kínai: „KERÉK SZELLEM”)

ˇˇˇˇ

Házi videótékám „Vígjáték” és „Gyermekfilmek” szekciói mellett található a „Beszerezhetetlen, de nekem pont megvan” szerény címkézetű alszekciójában találtam rá az old-school Hongkong-horror osztályon erre, az imént tárgyalt THE RAPE AFTER-rel megegyező évjáratú, hasonló stílusú, de relatív magas minőségét tekintve érdemtelenül még jobban elsüllyedt, és valóban extrém módon, talán még világviszonylatban is nehezen fellelhető VHS-szörnyre. Korábban olvastam már e filmről a Naked!Screaming!Terror! ősrégi fanzine „Cinemasian Special” füzetében BLOOD OF THE BLACK DOG alternatív címen. Azonnal felkeltette érdeklődésem, hiszen az alulszponzorált kult gong tau érdekes lehet, bár jegyezzük meg, mint minden filmes zsáner – így ez is – idővel kissé önmaga paródiájává, így unalmassá vált. A műfaj csúcsa, számomra legnagyobb monumentuma a csodálatos THE BOXER'S OMEN (szintén ’1983), és természetesen kifejezetten kedvelem az olyan olcsóbb, de ugyanúgy szépen feketedő gyöngyszemeket, mint például a THE DEVIL (1981). És ha már sport lett a minél ismeretlenebb, független, és értékes (mert sz@r is van bőven), már nálam is kifogyott HK horror, akkor a THE ACCIDENT-et csak a mai napig aktív dagi Kent Cheng (itt: Fatty Cheng) miatt is érdemes szemrevételezni. A remek karakterszínész a hetvenes évek vége óta ismerős arca a hongkongi vászonnak, gondoljunk az egész fiatalon, kopaszon játszott, iszonyú kemény THE BEASTS (1980) arculcsapásra, vagy a későbbi CAT III díszpéldányra a RUN AND KILL-re (1993).

Véráztatta zöld betűk, és egy eltalált, vészjóslónak szánt szinti-groove, z.karok, mint: Laibach, Borghesia, Coil… Oké, jó. Játékgyár kizsákmányoló falai között munkások tepernek a sanyarú éhbérért, gennyláda felügyelők nógatása közepette. A kontraszt, gazdag fiatal tulajdonos és pazar életkörülményei, többek között Maserati Bora színvonalú sportkocsija. Mr. Chow, az említett ifjú tulaj dühében kidobja a legújabb játék Rolls-Royce modellt az irodaház ablakán, ami csaknem fején találja Shi Chinget, 8 éves kis főszereplőnket. Szerencsére az éppen ott zabáló Fatty barátunk épphogy megmenti, majd értelemszerűen nagy barátok lesznek. A csóró fiatalember megismeri a kislány anyukáját, körülményeiket, meg is jegyzi, hogy ezek még nálánál is szegényebbek. A túlterhelt beteges varrónő anyuka gyógyszere elfogy, éjszaka, dörög az ég, villámlik. A kislány szalad a gyógyszertárba, zuhog az eső, a szuper diszkó-lokál irányából jövő tehetős társaság, a gyártulaj Mr. Chow, managerei és felesége az említett Maseratival, elütik a gyermeket, majd holt tetemét „biztonsági okokból” otthagyják. A cserbenhagyásos bűntény nem kisebb volumenű retorziót eredményez, mint Shi Ching túlvilági bosszúját, életre kel a sportkocsi, a halál-ómen és a „fekete kutya vére” – a némi manager-áldozat után már egyértelmű, hogy a helyzet a pozitív előjelű fehér mágia segítségéért kiált. A film - kereteihez illeszkedve - nem a monumentális thaiföldi aranypalotákban gyönyörködik, de a gondosan kivitelezett, az ismert fantazi-szekción belül is meglehetősen irracionális és hallucináció/rémálom-szerű, abszurd jeleneti miatt feltétlenül emlékezetes marad. Ez a „fosszilis-titkos” HK horror gyűjtőinek feltétlenül ajánlott!

""""""