RESENTMENT OF DAUGHTER-IN-LAW

Yoon Kyo Park, 1972 Dél-Korea

~~~

 

A ritkaság-értékű régi koreai horrorfilm, (szinte) mindig öröm, ha az ember keze ügyébe kerül! Az üröm pedig általában az angol szinkron vagy felirat hiánya, valamint időnként az elhomályosult VHS-kópia-rip élvezhetőség határát súroló, fogjuk rá, hogy „álomszerű” képminősége. Nos, ennél a kuriózumnál mindkettő bosszantó tényező fennáll, de úgy érzem, nekem a film megért egy megtekintést, különben is, gondoltam jó lesz tizenegyedik koreai témájú blogbejegyzés gyanánt :)

 

Ha tallózunk egy kicsit a lassan tucatnyi, az ósdi koreai mozikkal foglalkozó posztok között, feltűnik, hogy a családi-érzelmi sérelmektől vezérelt női-szellem-vámpír-bosszúja, megszokott alapesetté válik, rögeszmeszerűen hozza fel a folklór-félelmek és hiedelmek kissé egysíkú, de kedvelt vérszívó-vízióit. Igaz, az alapötlet nem éppen újszerű, de a kivitel egyenlő kvalitású a hong-kongi szellemmesék Shaw Brothers etalonnak tekinthető színvonalával, továbbá a még régebbi japán kaidan-filmek ötleteit gazdagon felhasználva. Ajánlom a művet az atmoszférikus kísértet-mozik kedvelőinek, akik nem lepődnek meg azon, hogy a halott lány itt is a kövekkel kirakott kútból mászik elő…

~~~

HOUSE OF THE DAMNED

Bosco Lam Hing-Lung, 1999 Hong Kong

~~~

A HOUSE OF THE DAMNED nyitánya a legjobb Hong Kong III. cat. hagyományok szellemében fogant, látványos, hatásos, a kivitel vérprofi. Nagyoncsini Yeung Faan (INDECENT WOMAN) hazatér a lakhelyéül szolgáló bérházba, majd egy rejtélyes idős főbérlőnő (a veterán Helena Law) tolószékben várja… A nyomasztóra vett hangmoraj és kép megelőlegez az emberben némi bizalmat a film iránt. A szónikus aláfestés az olasz Carlo Maria Cordio-t idézi, lásd: ABSURD (1981), miközben a lányt egy láthatatlan, hujjogó hangokat hallató szellem „megerőszakolja”, valamint kihajítja az emeleti ablakon. A gonosz néni meg az ablakban valami mágikus („Twilight zone…”) mondókát énekel…

Az új bérlőkből álló társaságot - fiatal csapat, mindenki trendi +1 pár szilikongyanús betét – ugyancsak megkísérti a hely ártalmas, nőket erőszakoló szelleme, ahogy engem az a gyanú, hogy az ígéretes kezdés ellenére, stílusában a korszak nem legátütőbb mozijával van dolgom. De talán nem is a legrosszabbal.  A horror és az erotika ezen tálalása mindig megmosolyogtat, például ott a THE IMP (1996), és ízlésem szerint erősen középmezőny alá húzza a művet, a zsáner valódi bombáihoz viszonyítva. A kísértetes-erotikus modern hongkongi horrorfilmekkel videotékát lehetne rekeszteni (TROUBLESOME NIGHT sorozat), ahol a szexes jelenetek ugyanolyan unalmasak, mint a tisztelt öreg Jess Franco bácsi legértelmetlenebb alkotói pillanataiban. Vitathatatlan formai erényei miatt egyszeri megtekintésre ajánlom a darabot, Bosco Lam CHINESE TORTURE CHAMBER STORY, SPIKE DRINK GANG, THE UNDERGROUND BANKER című rendezői munkái azonban jobbak.

~~~

NOBLE LADY BOUND VASE

Masaru Konuma, 1977 Japán

~~~

Masaru Konuma életműve, és egyben a komplett japán „pinku eiga” stílusú mozi, azon belül a Nikkatsu „roman-porno” egyik csúcsának tartott WIFE TO BE SACRIFICED (1973) másodszori - és a korongon lévő Hideo Nakata celebrálta dokumentumfilm - megtekintése után érdekelni kezdett a mester további munkássága. Több DVD kezem ügyébe került Konuma idáig létező kb. 47 darab műve közül, és úgy tűnt, hogy a hetvenes években „tette le” a számomra legszimpatikusabb alkotásokat. Ezek a filmek a veszett módon notórius, és a nem túl barátságos képű, kötözős SM-kultusz éljenzése ellenére, valódi, pozitív mozis értékekkel is bírnak. Így találtam rá a „NEMES HÖLGY… VÁZA” címűre, ami minden szempontból hasonlít az említett WIFE…-ra, értelmes történettel, igényes képi és zenei formákkal rendelkezik, szellemiségében pedig az elborult 1 óra 10 perces pszichózis újabb dekadens díszpéldánya.

1928-ban, japán gyönyörű hegyvidéki területén játszódik a film, parasztnagyúr (Kasai) megvásárolja feleségnek egy tönkrement nemesi család szépséges lányát, név szerint Namijit (Naomi Tani, a Nikkatsu cég kedvelt színésznője). Az akkori szabályok szerint ezzel a „szituációval” tulajdonosként, úgy él vissza, ahogy akar. Az előkelő származású hölgy, mint „váza” áll rendelkezésre, a férj alsóbbrendű kasztjából eredő (?) primitív lelkületét bizarr, szadista fantáziákban éli ki, a nőnek kedvességet még véletlenül sem színlel, mivel nézete szerint „csak” egy pénzért megvett tárgyról van szó. Ezek a fantáziák természetesen egy művészfilm keretein belül realizálódnak, formailag elhatárolhatóan a vulgáris BDSM világától. 

A csodás fekvésű Kasai-birtok rabja, Namiji levelet kap egykori orvos szerelmétől (Dr. Yoshino), ami férje kezébe kerül. A hölgy egyetlen bizalmasa Shinkichi, a fiatal szolgalegény futár, szintén a „bünti” csúcsain végzi a levél kézbesítése miatt. Ketrecbe kerülnek, gitár/szájharmonika melankolikus aláfestése a „talpalávaló”, az elveszett léthelyzet egy megoldása a csak szökés lehet. A végtelenített járatú tortúra, melyben egy gonosz „majom-esküvő” játék is szerepel, Shinkichi szabadulásával, és a lány kiszabadításával fejeződik be, drámai hangulat, zuhog az eső, vicsorog mindenki… És mi lesz a slusszpoén? Nem nehéz kitalálni: a lány visszamegy az óta elbúsult kínzójához, mert rákapott a nedves kötélre, haha! 

~~~

Ismeretlen festő: Baromfiudvar

 ~~~

CROCODILE

„AGOWA GONGPO” Won-se Lee, 1978 Dél-Korea/Thaiföld

~~~

Ha már tényleg nem vagyok képes egy értelmes filmről egy értelmes bejegyzést megalkotni, akkor legyen itt – életjelnek - ez az elfelejtett angol szinkronos holland VHS kazi, jellegében „állatos-horror”, melyben thaiföldi falucska lakosságát terrorizálja egy termetes alligátor. A filmnek nem csak azért nem az a címe, hogy „CÁPA”, mert az foglalt, hanem azért, mert itt konkréten az ázsiai mutáns óriáskrokodil a főszereplő, aki mellesleg annyira ügyes, hogy egy kisebbfajta hajót is képes átugrani. A koreai-thai produkció úgy tűnik, legalább megüti az olasz polip-krokodil-stb. rip-offok színvonalát, tehát a nézőt nem érheti semmi különösebb meglepetés. Ezekről egy lényegre törő bejegyzés a Delirián ÓRIÁSPOLIP vs SZÖRNYCÁPA címmel olvasható. A blogon szerepelt már a hasonló, hongkongi CROCODILE EVIL (1985), melyet szintén Thaiföldön kaptak lencsevégre, bár az nem a híres CÁPÁT (1975) koppintotta (mint ez), ahol egy darab szörnyállat repeszt, hanem inváziószerűen vadultak be az eleinte békésnek tűnő, nagyszámú teremtmények. Az AGOWA GONGPO érdekességnek azonban ajánlható, mint echte ázsiai fauna-trash, hogy egy ilyen hirtelen kreált bizarr kifejezéssel éljek.

Az említett „állatos-horror” ügyben (fauna-trash!) megdöbbentő milyen széles a skála, azaz milyen sokféle ártatlan földi élőlényre erőltették rá a humanoidot fenyegető rémálom – időnként már apokaliptikus - vízióját. Az ember tudatalatti félelmeire apelláló horrorfilmek ezen válfaja természetesen nem ismert lehetetlent, ezért vicces kedvemben összegyűjtöttem pár, általam magyarított filmcímet, amiket volt szerencsém látni ebben a csodás témakörben. Íme: MADARAK, PIRÁJA, ALIGÁTOR, AZ EMBER LEGJOBB BARÁTJA (GYK: KUTYA), PATKÁNYOK, NYÜZSGÉS (KUKACOK), HARAPÁS (KÍGYÓK), PARAZITÁK, POLOSKÁK, DENEVÉREK, KUTYAFALKA, TŰZBOGARAK, SHAKMA (MAJOM), CSÁPOK (POLIP), PÓKISZONY, MOSZKITÓ, ANAKONDA, HANGYÁK BIRODALMA, LEPUS ÉJSZAKÁJA (NYULAK), BÉKÁK… elég.

 ~~~