Mou Tun Fei,
A „Kísértett mesék” két epizódból álló antológia a Shaw Brothers eszement, ugyanakkor láthatóan céltudatos horror-műhelyéből, vagy stílszerűbben boszorkánykonyhájából. Érdekessége, hogy az 1980-as dátum csak a második Mou Tun Fei rendezte „The Price Winnerre” igaz, az első, hosszabb kivitelű régisulis „The Other World” szellem-zombi attakja 4-5 évvel korábbi születésű lehet, ezt a dizájnon egyértelműen látni. Kár lett volna dobozban hagyni, meg hát ki tudja milyen, eddig be nem mutatott mozis értékek, esetleg novellaszerű töredékek lapulhatnak mélyen, raktárak porában, DVD-extra hegyek! (Most itt nem konkréten Jesus Franco befejezetlen „remekműveire” gondolok, állítólag van egy-pár. Bocsi, azért szeretlek Jessy,-) és nem is a Something Weird dömping egyes agyalágyult dolgaira.)
A legendás cinema-maker, Chu Yuan (Chor Yuen) vezényelte lidérc-ária zenével kezdődő darab helyszíne a városi zajtól távol eső „Örökkévalóság kertje” nevű luxus apartmanház, és annak elvarázsolt zöldövezete. Az 1975-ös hipermájer magazin-címlap lakás ikerház része, viszonylag furcsa családdal a szomszédságban. Yali a szép feleség, Lifan a férj ifjú házasok. Lifan egy zsír új bogárhátúval minden nap dolgozni megy, anyósék persze nem ok nélkül aggódnak a túlzottan is kieső ékszerdoboz, a „pecó” miatt, hiszen lányuk egyedül van otthon..
Yali egy nap, felfedező séta közben két gyermeksírra akad a háztól nem messze, az erdőben. A síri hang nemsokára megszólal őt hívogatva, dermesztő, mint ahogy egyre több körülmény. A szomszédok, házityúkjaikkal szinkronban nappal alszanak, éjjel aktívak, majd a bútorzat is elkezd levitálni, afféle poltergeiszt-jelenség is beficcen. A férj nem hisz a zaklatott arának, bár nekem ekkor már ő is gyanússá vált. Valami Stephen is hívogatja a nőt matávon, ki szemét kéri vissza (!) és elég zombisztikus a figurája, mint kiderült, autóbaleset áldozata lett, mostanra – naná, hogy holtában - bal szemgolyója tekintetében szenved alapvető hiányt.
A csaknem egy órás fejezet libabőrös lehelete, remek sztorija a jobb gong tau-filmek közé emeli ezt, elárulom, hogy egy taoista pap (nyilván pozitív) közbenjárása teszi fel a végén az i-re a pöttyöt. Yali ellen szervezkedő gonosz bűvölet azonban nem adja könnyen magát, a túlvilági lények magukkal akarják rántani a „köztes állapotban” lévő nőt. A titokzatos eset egyik tartalmi erőssége, hogy finoman mossa össze a valóság és egyfajta illúzió képeit, jó kis sóbráderszes élőhalottak szuggeráló jelenlétével. Hát igen, a GHOST EYES idejében jó horrormozik készültek, a nem „tökéletes” rémmaszkok csak emelik azt, ami a legtöbb filmből hiányzik, ez a jó öreg: hangulat.
A második fejezet direktora Mou Tun Fei (T. F. Mous) nem a mennyiségi rekordok könyvébe igyekszik, de néhány rendezése bizony fenékbe billentette a mozirajongó közönséget. LOST SOULS, vagy a MEN BEHIND THE SUN sokkhatású ereje még a legharcedzettebb szakikat is odacsapta a falhoz, nos ez a fekete mágiát használó szerencsejátékos története sem finomkodik, különösen végkifejlet terén. Főszereplő egyik kedvenc karakterem Shawéktól, Chan Shen, színészi játéka tökéletes, a novella iróniája úgy ahogy van Roald Dahl, jól felépített, szellemes és tanulságos. Csak az utolsó két perc durva, de az nagyon.
Kedves barátunk, az ügyefogyott, parókás lúzer, „einstandol” a játszó gyerekektől egy „quija” (szellemidéző)-táblát, melyet a rajta rohangáló csészealj szelleme működtet. Persze hitetlen, de azért tesz egy próbát, és megkérdezi a következő aktuális lottószámokat. 1-2-3-4-5-
Kuriózum ez a mozi, annak, aki szereti az „Unikumot”! No Next! Original.
*a blog indulása környékén, két éve már megemlékeztem erről a remek kis filmről, csak az a helyzet, hogy mai szemmel nézve az a bejegyzés jobban jár, ha törlöm. Most ismét elővettem a témát, „mert megérdemli”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése