HOUSE OF THE LUTE

Lau Shing Hon, 1980 Hong Kong

ˇˇˇˇ

Ah Shek, a 19 éves falusi fiú - hosszú haja miatt általam elsőre fel nem ismert, egy nagyon korai szerepében a későbbi sztár: Simon Yam - a tehetős, arisztokrata Lui házaspárhoz szegődik ház körüli és belüli munkára. Az elszigetelt, gyönyörű természeti környezetben lévő kúriában a koros házvezetőnő mellé elkel egy szorgalmas férfi dolgozó is. Az ifjú és vonzó feleség az idős, szinte mozgásképtelen, kedvenc lantját méltóságteljesen pengető Lui úrhoz, mint nej kissé furcsa, bár az öregnek kétségtelenül meg van a maga tekintélye. (A film alatt végig – amolyan japános stílusban – monoton, kellemesen minimalista lantpengetés hallatszik, amit nagyritkán kicsit beeffekteznek. Ez a visszafogott, de hatásos soundtrack meghatározó eleme a mozinak.) 

 

A kezdetben végtelenségig alázatos, szegénysorból származó fiatalember és a fiatalasszony tekintete azonban előbb-utóbb összeakad, kisebb huzavona után titkos szerelmi viszonyt létesítenek. A beteg iszákos férj sem vak, tolószékéből toleránsan hümmög, a srácot játékpartnerévé neveli. Egy idő után kénytelen-kelletlen elfogadja az új felállást, az asszonyi zsarolást (mellesleg egy bordélyból emelte ki, és tette nagycsággá..), és a srácot sem tudja meneszteni. Az elszemtelenedett kölyök, magához veszi az öreg imádott lantját, felgyújtja, majd agyonveri vele gazdáját…

A későbbi, ’90-es évekbeli HK CAT III-ban fellelhető zsáneri jegyek „A LANT HÁZÁBAN” nyilvánvalóak, így a szoft-szex és az időnként túlzó erőszak is, különösen a grand finálé vonatkozásában, emlékezzünk csak a RED TO KILL* (1994) őrült módon intenzív végkifejletére! Mostani szemmel nézve történelmileg „újhullámos” film, rendezői részről modern-művészire vett figurája a családi- és egyéb drámák már-már horrorrá fokozását gátlástalanul, amolyan ázsiai módon megcélzó, explicit szösszenetek egy korai példánya, a „pre-cat III” kategória tehát ez esetben helyénvaló.

 *http://deliriahungaria.blogspot.com/2008/09/red-to-kill-1994.html

 

A fiatalember gyalázatos viselkedését a korabeli társadalmi problémák analógiájaként értelmezni nem tudom érdemes-e, az biztos, hogy én inkább pszicho(pat)a-ológiai (bocs!;-) oldalról közelítettem a darabhoz. Úgy tűnik, a tekintélyes kaliberű Hong Kong Cinema szerelmesei mindig fognak valami olyan kincset találni, mely a hálátlan „rég elfelejtett filmek” kategóriából való, ám mégiscsak megvannak a maga újrafelfedezésre váró értékei.

ˇˇˇˇ
**Egy megjegyzés: a plakát nagyon tetszetős, érdemes rákattintani a nagyobb méretért.

THE GHOSTS OF YOTSUYA

Masaki Mori's Tokaido Yotsuya Kaidan, 1956 Japán

ˇˇˇˇ

Az 1925-ben Tsuruya Nanboku író által kiötlött „Yotsuya kísérteteinek története” talán a legalapvetőbb japán kaidan sztori a sok közül. A népszerű darab kabuki színházi múltja több tucat (!) feldolgozást – beleértve a némafilmes hőskort is - eredményezett, melyek közül az ismertebb a Nobuo Nakagawa rendezte GHOST STORY OF YOTSUYA (Tokaido Yotsuya Kaidan ’1959), megjegyzem, néha keverik a kettőt, bár ez utóbbi már színes kivitelben készült. A yotsuya-filmekben gyakorlatilag a történet alapjai megegyeznek, a most tárgyalt fekete-fehér 1956-os verzió főhőse A FARKAS ÉS A KÖLYKE (avagy „A Shógun orrgyilkosa”) szériából ismert Tomisaburo Wakayama (1929-1992), kinek ez egyik legkorábbi művészi alakítása. Színészi játéka a szerepnek megfelelően zord és kimért, hasonlóan az előbb említett LONE WOLF legendás Itto Ogami komor figurájához.

Iemon Tamiya (Wakayama) szegény családból származó, de annál büszkébb, hirtelen haragú szamuráj. Édesanyja, a szemmel láthatóan gonosz Maki mesterkedve házasságot ígér a tehetős és széplány Ume Ito-nak, eltitkolván, hogy fia már előtte „rápillantott” Iwa-ra, aki a jelenlegi törvényes, bár valamiért nem kifejezetten publikált, beteges állapotú felesége. Továbbá van egy csecsemőkorú gyermekük. Az újabb házasságtól Iemon hivatalosan is visszalép, a családi botrány leírhatatlan. Arról a flash-backről nem is beszélve, mely feltárja, hogy 3 éve a jelenlegi feleség, Iwa apját Iemon indulatból lekaszabolta. (Mert az sértő stílusban utasította el a számára rangon aluli házassági kérést, lánya vonatkozásában.) A notórius Maki kitart a társadalmi felemelkedést ígérő asszonyváltás rögeszméje mellett, Iwa megölését sem kizárva. Gyilkosság és árulás.

A láb alól – méreggel és szamuráj kardal – eltett szereplők (asszony, szolga, stb.) visszatérnek a patak (hullám-) sírjából, majd több, felettébb zavaró kísértetjárás következik. Az első órában kibontakozott kamaradrámát horror váltja fel, a legváratlanabb pillanatban félelmetes halottak toppannak be, lidércnyomást és túlvilági bosszút gyakorolva az önző és ostoba szamurájon. Őszintén szólva, igazán érdekes, és mondhatni „meditatív” élmény egy ötvenes évekbeli kaidan-mozi megtekintése! Meglepően kidolgozott karakterszerepek, velős párbeszédekben lassan dörmögik el, miről is van szó. A kísértetes témájú un. J-horrorok, és maga a mozis fantasztikum ősrégi eredetét kutatóinak egyaránt ajánlott ez a remek film. Egy ritka görög kiadású, nem túlpolírozott, de kellemesen kontrasztos képű, angol felirattal ellátott dévédé létezik, csendben lapulva a közismertebb japán kaidanok fenyegető árnyékában.
 

 ˇˇˇˇ

ˇˇˇˇ