HUMAN LANTERNS

Sun Chung, 1982 Hong Kong

Sun Chung rendező neve először a THE CRIMINALS széria miatt ugrott be, majd a csodás FANGS OF THE COBRA, valamint a lidérces REVENGE OF THE CORPSE révén vált általam ismertté. Köztudottabb filmje azonban a „horror-wuxia” stíluskeverékkel definiálható „Emberi lámpások”.

Mennydörgés, villámlás, horroros képek, majd Tanny kosztümös pofikája és elindul a legszebb wuxia-képeskönyv. Gyönyörű kisvárosban vagyunk, egy kínai történelmi korszakban. A Hold-év „Lámpás-fesztiváljára” készülve csodálhatjuk meg egy városbéli mesterember, Chun Fang (Lo Lieh) fél évig készített világító remekműveit. Eközben a két gazdag rivális férfi – a harcművészetek és a kard professzionálisai – Master Lung és Master Tan erősen csipkelődnek az emelvényen, a köznép előtt.

Váltás: koponyamaszkos furafazon, a címsoroknál már látott repkedő rém ráveti magát az említett kakaskodók közös női célpontjára. A szépséges kéjhölgyet, Yeu-chut bezsákolja és elrabolja. Bűnbarlangjában, azaz alkotóműhelyében bőrét lenyúzza. Itt álljunk meg egy gondolatra! A Shaw Brothers horrorfilmek közismerten kedvenceim, valójában túl durva erőszakban sohasem tobzódtak, hasonlóan pl. a brit Hammer stúdió bevett stílusához. Ennél a „rémes” szekvenciánál még egy félszemű is elsőre észreveszi, hogy a VCD-t csúnyán megkurtították. Kérdem, hogy miiért?

Az eltűnt nő után nyomozó Sergeant Poon két gyanúsítottat tart számon, értelemszerűen az ifjú masztereket. A (mint említettem) különös szerzetű gyilkos – valójában egy levegőben suhanó jeti – második áldozatát, idegesítő kacagások kíséretében, cirkuszba illő koreográfia formai keretein belül zsákolja szintén be. Master Tan húga a harmadik áldozat, fél óra elteltével már felfedik az álarcos nyúzó ördögi kilétét, aki nem más, mint a régi, életre szóló sérelemtől motivált (bosszúzós) lampionkészítő fő-szaki, az örök Lo Lieh. Negyedikként Madame Lung (Tanny) ismeri meg micsoda fííling, ha az ember bőréből készítik a legremekebb lámpaernyőket, (megfelelve egy ősi legendának, ami erről az őrültségről szól).

Itt ismét csak álljunk meg egy gondolatra! A Shaw díszletekről annyit, hogy az akkurátusan kidolgozott lámpakészítő műhelyben még egy aktívan funkcionáló vízzel hajtott, hatalmas malom-szerű gépezet is fellelhető. A gazdag palotákban pedig, a szokásos belső tavacskáknál a szokásos mesebeli, kultúrvirágokkal diszkréten bevont hidacskák. Meseszerű környezet, jól illik a tartalomhoz, egyszer a nagy európai, Mario Bava BARON BLOOD-ja is kacsintott, az aprólékosság, a választékos vizualizálás és maga az alaphelyzet miatt egyaránt.

Úgy érzem összességében nehéz lenne kerek véleményt mondanom erről a moziról. Függetlenül attól, hogy merész elegye a kung-fu/slasher/trash/megmindennek, van igazi egyénisége. Nem azért, mert a színészek zseniálisak, vagy hihető a dolog (hogy is lehetne?), inkább úgy jó, ahogy van, gyönyörködni is lehet benne, bár „érzésében” gátlástalan gonoszsága, sötét lelkivilága riasztó lehet a felkészületleneknek. Hehe. Azért nem annyira veszélyes ;-)

~~~~~

~*~ A gyűjtögető büszkesége: eredeti hongkongi VCD ~*~

~~~~~

~*~ Néhány további favorit VideóCD ~*~

~~~~~

~*~ Brrr, ez a jelenet hol van a filmből?! Ja, ez is egy vágott verzió volt…! ~*~

~~~~~

THE BEASTS

Dennis W. K. Yu, 1980 Hong Kong*

~~~~~~

{alternatív címek: Deadly Camp, Flesh And The Bloody Terror, Shan kou, Survivre!}

A mindenféle szónikus aláfestést nélkülöző kezdés ennél a filmnél már sejteti, hogy kevésbé mulatságos matinéról lesz szó, a fekete alapon komor fehér betűk, nagyban egy kínai írásjel, alatta: THE BEASTS (A VADÁLLATOK). A folytatás pedig ténylegesen biztosítja a nézőt, hogy valóban nem fog találkozni eme műremekkel valamelyik kereskedelmi csatornán a magyar televízióban, vagy akár egy keresztény szellemiségű kiadó DVD szortimentjében. A legnívósabb, ám egyben a legkeményebb „erőszak és bosszú” típusú filmek közé sorolható film három formátumban is birtokomban van (VHS, VCD, DVD), de mindegyik ugyanaz a vágott verzió. (Létezik egy holland VHS, az állítólag tényleg uncut, benne xxx rape-porn inzertel.) A nem is olyan régen történt DVD megjelenés idején naivan bizakodtam, hogy a vágatlan matériát dobják piacra, de nem így történt, bár el kell hogy mondjam, a csorbított is „elég” hatásos, nálam ez a nasty exploitation csúcsa.

Hihetetlen intenzív jelenettel kezdünk, pár fiatal, igen rosszarcú férfi, üldözőbe vesz egy erdőben menekülni próbáló vaddisznó-kölyök féleséget, ahogy elkapják, az már szerencsére rég tiltott a filmvásznon, valódi, brutális állatgyilkosság. „Snuff”, amolyan CANNIBAL HOLOCAUST stílusban, csak még agresszívebb módon. Az állatot este nyárson megsütik, megeszik. 5 főből áll a csapat, (gyatra névválasztásuk a „Disco Boys” színvonaláig terjedt), vagyis 4+1, Fattyt, a háziállatként majmot tartó félkegyelműt, csak szeretet és társaság hiánya hozza össze a többi degenerált bűnözővel. Dagi klasszikus arc a hongkongi panoptikumban, Kent Cheng Yak Si egy korai szerepe, hol volt még a RUN AND KILL? A többiek válogatott mocskok, van köztük egy kígyómániás, „Snake” becenevű, az a legsúlyosabb, nem elég, ahogy kinéz, (fogatlan), még mély állatias hörgéseket is hallat, ha feldühödik, (az orgánuma alapból sem egy Kautzky Armand).

Húszas éveik elején járó fiú és lánytestvér lepattant, echte HK-i lakótelepi otthonukból a hegyekbe indul kempingezni, a természetbe kikapcsolódni. Útközben a buszon még 2 srác és egy csaj csatlakozik hozzájuk. Mindenki feltűnően vidám, a fiúkon Adidas cipő, a táskarádióból folyamatosan ömlenek az akkori aktuális nyugati slágerszámok, Supertramp, Genesis, Police. Feltételezni lehet, sejthető annak aki már látott olyan filmeket, mint a slasher-klasszikus PÉNTEK 13, vagy a Joe D’Amato-féle ANTHROPOPHAGUS, hogy ők lesznek a potenciális áldozatok, a fent elemzett brigantik célpontjai.

Igen, a letáborozást követően, a vízesésnél a hugica erőszak áldozatává válik, a bosszúért kiáltó bátyust pedig bambuszkarós verembe lökik, ott pusztul. Azon túl, hogy a kivitelezés rendkívül „grafikus”, az innovatív kameramunka, a stílushoz igazított, frappáns vágás, atmoszférateremtés az alkotók kifejezett tehetségéről árulkodik. Dennis Yu mellett Tony Au art-direkciója, és Stanley Kwan asszisztens-direkciója biztosan emelte a film igazi beltartalmát, a cselekmény helyszíne, annak művészi interpretációja – mintegy ellentétbe állítva az erőszakos történettel – eleve műfaján belüli, világviszonylatbeli státuszba helyezi a mozit. Nagyon is valóságosnak tűnik minden, nincsenek logikai bukfencek, amellett, hogy tudjuk létezett egy nagyon hasonló THE LAST HOUSE ON THE LEFT című film, amit feltehetően ismertek már valahonnan korábbról, és több, más közvetlen közeli felmenőket is említhetnék.

A rendőrség nyomozni kezd, a paraszt, kinek horgászbottal lopkodták tyúkjait beazonosítja őket, mindhiába, nincs eredmény. A lány megőrül, sárgaházban végzi. A JUMPING ASH-ből is ismert, karakteres Chan Sing, az áldozatok édesapja bekattan és elutazik az erdei faluba, a völgybe bosszút állni. Utóbb kiderül, hogy az elkövetők valami Kowloonban történt „incidens” miatt bujkálnak vidéken. A megtorlás kegyetlen, a kigyúrt apa nem kíméli a bűnösöket, rafinált módszerekkel csipegeti egyenként le őket.

Először azt írtam a filmről: „maga az üvöltés”. Ez a véleményem az óta sem változott.

*a Steppenwolf blog első bejegyzése, indulási kísérlete a THE BEASTS volt. Jó volt, de zokogva töröltem, itt van újra, most kicsit cizelláltabban bemutatva, az egyik kedvenc horrorfilmem.

~~~~~~

~~~~~~

HAUNTED TALES

Mou Tun Fei, Chu Yuan, 1980 Hong Kong*

A „Kísértett mesék” két epizódból álló antológia a Shaw Brothers eszement, ugyanakkor láthatóan céltudatos horror-műhelyéből, vagy stílszerűbben boszorkánykonyhájából. Érdekessége, hogy az 1980-as dátum csak a második Mou Tun Fei rendezte „The Price Winnerre” igaz, az első, hosszabb kivitelű régisulis „The Other World” szellem-zombi attakja 4-5 évvel korábbi születésű lehet, ezt a dizájnon egyértelműen látni. Kár lett volna dobozban hagyni, meg hát ki tudja milyen, eddig be nem mutatott mozis értékek, esetleg novellaszerű töredékek lapulhatnak mélyen, raktárak porában, DVD-extra hegyek! (Most itt nem konkréten Jesus Franco befejezetlen „remekműveire” gondolok, állítólag van egy-pár. Bocsi, azért szeretlek Jessy,-) és nem is a Something Weird dömping egyes agyalágyult dolgaira.)

A legendás cinema-maker, Chu Yuan (Chor Yuen) vezényelte lidérc-ária zenével kezdődő darab helyszíne a városi zajtól távol eső „Örökkévalóság kertje” nevű luxus apartmanház, és annak elvarázsolt zöldövezete. Az 1975-ös hipermájer magazin-címlap lakás ikerház része, viszonylag furcsa családdal a szomszédságban. Yali a szép feleség, Lifan a férj ifjú házasok. Lifan egy zsír új bogárhátúval minden nap dolgozni megy, anyósék persze nem ok nélkül aggódnak a túlzottan is kieső ékszerdoboz, a „pecó” miatt, hiszen lányuk egyedül van otthon..

Yali egy nap, felfedező séta közben két gyermeksírra akad a háztól nem messze, az erdőben. A síri hang nemsokára megszólal őt hívogatva, dermesztő, mint ahogy egyre több körülmény. A szomszédok, házityúkjaikkal szinkronban nappal alszanak, éjjel aktívak, majd a bútorzat is elkezd levitálni, afféle poltergeiszt-jelenség is beficcen. A férj nem hisz a zaklatott arának, bár nekem ekkor már ő is gyanússá vált. Valami Stephen is hívogatja a nőt matávon, ki szemét kéri vissza (!) és elég zombisztikus a figurája, mint kiderült, autóbaleset áldozata lett, mostanra – naná, hogy holtában - bal szemgolyója tekintetében szenved alapvető hiányt.

A csaknem egy órás fejezet libabőrös lehelete, remek sztorija a jobb gong tau-filmek közé emeli ezt, elárulom, hogy egy taoista pap (nyilván pozitív) közbenjárása teszi fel a végén az i-re a pöttyöt. Yali ellen szervezkedő gonosz bűvölet azonban nem adja könnyen magát, a túlvilági lények magukkal akarják rántani a „köztes állapotban” lévő nőt. A titokzatos eset egyik tartalmi erőssége, hogy finoman mossa össze a valóság és egyfajta illúzió képeit, jó kis sóbráderszes élőhalottak szuggeráló jelenlétével. Hát igen, a GHOST EYES idejében jó horrormozik készültek, a nem „tökéletes” rémmaszkok csak emelik azt, ami a legtöbb filmből hiányzik, ez a jó öreg: hangulat.

A második fejezet direktora Mou Tun Fei (T. F. Mous) nem a mennyiségi rekordok könyvébe igyekszik, de néhány rendezése bizony fenékbe billentette a mozirajongó közönséget. LOST SOULS, vagy a MEN BEHIND THE SUN sokkhatású ereje még a legharcedzettebb szakikat is odacsapta a falhoz, nos ez a fekete mágiát használó szerencsejátékos története sem finomkodik, különösen végkifejlet terén. Főszereplő egyik kedvenc karakterem Shawéktól, Chan Shen, színészi játéka tökéletes, a novella iróniája úgy ahogy van Roald Dahl, jól felépített, szellemes és tanulságos. Csak az utolsó két perc durva, de az nagyon.

Kedves barátunk, az ügyefogyott, parókás lúzer, „einstandol” a játszó gyerekektől egy „quija” (szellemidéző)-táblát, melyet a rajta rohangáló csészealj szelleme működtet. Persze hitetlen, de azért tesz egy próbát, és megkérdezi a következő aktuális lottószámokat. 1-2-3-4-5-6 a valószínűtlen válasz, de neki két dollár befektetést a kísérlet megér. Aztán több mint egy milliót nyerni? Itt sikerül, az alkotók ez esetben szerencsére nem is a realitásra gyúrtak rá, hanem az emberi természet gyarlóságának karikatúraszerű rajzolatára, különösen, ha pénzről és kapzsiságról van szó. Az újdonsült lottómilliomos mindent meg akar venni, ami boldogságához idáig hiányzott, önbizalom, nő, kidobóemberpofozás. Félrészeg ostobasága és mohósága azonban előre determinálja sorsát, gyalázatos végzetét.

Kuriózum ez a mozi, annak, aki szereti az „Unikumot”! No Next! Original.

*a blog indulása környékén, két éve már megemlékeztem erről a remek kis filmről, csak az a helyzet, hogy mai szemmel nézve az a bejegyzés jobban jár, ha törlöm. Most ismét elővettem a témát, „mert megérdemli”.

-------

-------