SCHOOL ON FIRE

Ringo Lam, 1988 Hong Kong

Mondjuk úgy, a „mozi döbbenetes ereje” ragadott el ma este, amikor másodízben néztem meg Ringo Lam általam ismert legjobb filmjét, a SCHOOL ON FIRE-t. Megjegyzem, hogy Ringótól a blogon szóvá tett FULL ALERT (1997) is zseniális alkotás. Jómagam egy képsorozat erejéig vagyok kompetens ezen hongkongi filmes korszak adekvát, akár csak egyszerű említésével, ezért ajánlanám Deliria rövid, de velős dolgozatát: ->ITT<-

A képriport kifejezett célja, hogy felhívja a tisztelt olvasók figyelmét erre a hihetetlen intenzív, velejéig tiszta formai eszközökkel operáló, már-már brutálisan realisztikus, zord, és sötét tónusú remekműre.   

 

 

 ^^^^

THE SUICIDE MANUAL 2

Yuichi Onuma, 2003 Japán

A második fejezet – a látható alkotói ambíció kivételével - mindenben megegyezik az elsővel, gyakorlatilag semmi fejlődés sem tapasztalható. A legéletuntabb filmek egyike, csak őrülteknek ajánlható. Az első rész ütött, ez unalmas és szegényes. Ennyi.

 ^^^^

THE SUICIDE MANUAL

Fukutani Osamu, 2003 Japán

„ A film célja, hogy az öngyilkosság ellen agitálja az embereket.”

„A szándék nem az volt, hogy öngyilkosság elkövetésére buzdítson.”

 ^^^^

Rendőrségi helyszínelés, középkorú férfi által, gáz módszerével elkövetett öngyilkosságnál. A fiatal nyomozó fekete DVD tokot talál, benne ugyancsak fekete koronggal. (…Főcím…, és hiper eltalált monoton, fülbemászó, ám vészesen delejes hatású szintetizátorzene.) A diszken, mint kiderül egy nagyon kényes ügyet boncolgató tartalom fenyeget, az emberi, fizikális öngyilkosság elkövetési módjainak alfája és ómegája. Az öngyilok útmutató, avagy kézikönyv, mit és hogyan. (Szerk.: …Na szép, nem csodálom, hogy ez a film az interneten sincs túlpublikálva – talán kifejezetten bizalomra nem gerjesztő, kényelmetlen témája miatt? Pedig, ha elhisszük amit az elején dőlt betűvel fontosnak tartva kiemelnek, élvezhető modern horrort kapunk, mely adott irányvonalhoz tartozó, tipikus „kapokegyvideókazit/telefonhívást/satöbbit, lassanmindenkielpusztul” urbánus mondakörű J-horror.)

 

 

Yuu és Rie a kiskaliberű AX-tv-csatornánál dolgoznak, a fiú eccercsak elhatározza, hogy dokumentumfilmet készít az öngyilkosság jelenségéről. Kezdi beásni magát a fent említett dvd útmutatásaiba, majd rajta is kezdenek a depresszió és létfájdalom jelei mutatkozni, igaz, az elején sem volt egy Beach Boys stilusú figura.. Az útmutató szerzője titokzatos nő, bizonyos Rickie, ki szabadságról beszél és a jogról a halálhoz. „Ő egy nagy asszony” vallja tébolyult követője. Abszolájte baljóslatú zongorafutamok aláfestésével ismerkedhetünk meg a különböző metódusok „know-how” –jával: 1./ Akasztás – legkönnyebb és legbiztosabb formája a halálnak 2./ Tabletták és méreg 3./ Vonateléugrás – legbrutálisabb 4./ Tetőről ugrás – tanács: minimum 7-8 emelet, vagyis kábé 20 méter.

 

Yuu és Rie oknyomozásuk során belefutnak az elég szájbarágós, de jól hangzó elméletbe, mely szerint az öngyilkosok lelke nem tud szabadulni e földi szférából és megszáll mit sem sejtő embereket, kik szintén öngyilkosságot követnek el. Pokoli helyzet áll elő… És folytatódik Rickie asszony demonstrációja: 5./ Öngyilkos gépezet – az ősi buddhista Indiában bizonyos intő írások jártak kézen, rekonstruálták a leírásokban szereplő gépeket (Szerk.: hát ez totál súlyos, fejlevágó késes mittudoménmi, meg beülős kardos-beszúrós kisautó-szerű masina!) 6./ Erdők - erdőben veszejteni magad, tutkó. Yuu csatlakozik Rickie-hívőkből álló, szelf-destrukcióra elszánt tagok kis csapatához, a szereplők patetikusan életuntak, bár ezt comic-jellegnek is felfoghatjuk. (Előredöntött, mozdulatlan szomorú fej, egyébként nagyon jó a színészi játék.) A riportert mind jobban hatalmába keríti a szuicid-mánia, nemigen látja okát élni…

Valóban létezik egy 200 oldalas, "öngyilkossági útmutató" kézikönyv (1993), melyből japánban 1.200.000 darabot adtak el. A (szám)adat a borzasztó téma iránti beteges érdeklődést reprezentálja. Nagyjából ehhez a könyvhöz köthetők a THE SUICIDE MANUAL 1-2 mozik, meg van a SUICIDE CIRCLE, amit én ismerek, és ennyi elég is. Ha túldimenzionálás mentesen stabilak és reálisak vagyunk, úgy gondolom, remek horrorfilmmel van dolgunk, amely morbid negativitással, de igényes tálalásban emelkedik ki a modern japán, zömében sz@rt sem érő mozis dömpingből.