steppenwolf

2009. július 14., kedd

GO GO SECOND TIME VIRGIN

Koji Wakamatsu, 1969 Japán

Kicsit evezzünk Hong Kong-ból át Japánba, érdemes, legalább elmegy a maradék életkedvünk. Koji Wakamatsu munkásságáról valószínű, hogy lesz szó a továbbiakban is a steppenwolfon, már csak azért is, mert dekadens, gyászosan poroszkáló művei előfutárként aposztrofálhatók a modern nihilista japán horrorfilmek vonatkozásában, pl: ALL NIGHT LONG széria:

http://steppenwolfhu.blogspot.com/2008/08/all-night-long.html

Kezdetnek egy gang rape fekete-fehérben, nehogy véletlenül valami vidám dologra számítsunk. A japán lélek érzéke a dráma iránt a legerősebb, vajon miért? Ez a film a szép fotografálás és a zene telitalálatával együtt (ebben is van "slágergyanús" dal, mint a pink filmek többségében), olyan nyomasztó atmoszférával bír, hogy brrrr. Pár rövid jelenetet (az egyik legbloodybbat és a részeges szex-et) leszámítva black&white színben „pompázik” a film. Az urbánus-fíling boldogtalansága abszolút analóg a szereplők torz jellemével. Tulajdonképpen olyan túlzóak az elég jól megrajzolt karakterek, hogy mondhatjuk, itt senki sem normális.

A megerőszakolt lány, mint kiderül mazochista, és full dilló. A négy elkövető mellett volt egy szemüveges szemlélődő idióta is (már megint ALL NIGHT LONG), aki összebarátkozik a lánnyal, rövid beszélgetéseik - egy nagyvárosi háztetőn játszódnak zömében az események – öngyilkosságról és hasonló borús dolgokról szólnak. A srác is átesett egy hasonló erőszakon, beőrülései közben flash-backek erősítik meg elmezavarának múltbéli gyökereit, a fájdalmas emléket.

A fiú kitörései a gonosz banda tagjainak egyenkénti brutális lemészárlában manifesztálódnak, egy méretes konyhakés segítségével. Közben a fogyatékos barátnője mondogatja, hogy ugyan má’: vele is végezzen.

Végül is levetik magukat a háztetőről, gondolom a SUICIDE MANUAL 1-2 mozik újkori alkotói is látták ezt a perverz darabot.

Ezt a filmet csak azoknak ajánlom, kiknek rendben van a lelkületük és az agyuk, a tömény negatív tartalom miatt csak kiegyensúlyozott nézők nézhetik, hehe!

2009. július 9., csütörtök

THE GHOST LOVERS

San Seun-Yuk, 1974 Hong Kong

Ha legutóbb volt egy GHOST ’1974-es évjárattal, akkor legyen má’ mégegy ugyanabból az istállóból, a steppenwolfon már-már prioritást élvező Shaw Brothers-től. Itt a THE GHOST LOVERS, ami bizony nem a GHOST EYES, és a „ghósztikusságot” leszámítva viszonylag kevés közös vonása van az egyező időben, egyező helyen, csak más-más színű dzsekiben megalkotott filmeknek.

A történet lényege: Sung-Lien Hua (Li Ching) eltökélt szándéka, hogy feleségül megy Han Shih-lung (Wei Lin-tu) –hoz élve vagy halva. Jólszituáltak, tegyük hozzá. A két szép fiatal szándékát csak a gonosz halál keresztezheti, és lám: pont ez a témája ennek a romantikus filmnek, mely misztikájában, vagy stílusában akár horrornak is tekinthető. Megfogalmazásában azonban a koreai rendező nem akart Kuei Chih Hung, vagy Ho Meng Hua babérjaira törni, lehet, hogy nem is ez volt az elvárás, vagy a tehetség hiányzott, ki tudja?

Ettől függetlenül a THE GHOST LOVERS nem egy rossz film, de nem az alapokat képezi (mint Ho Meng Hua, vagy Kuei Chih tételei) az is biztos. A kosztümös megoldás SB módra fantasztikus módon eredeti, már ez magasabbra helyezi a világátlagnál. A sztoriban a lány meghal, és a szintén kísértet nevelőnőjével együtt aktivizálják magukat az élők világában, különös tekintettel az őrült szerelem vezérelte, notóriusan áhított házasság (Han-al) elérése miatt. Jelenlétük az élők világában finoman tálalt, lájtos és visszafogott, ez nem a kíméletlen BEWITCHED!

Tisztelettel ajánlom ezt a stílusos darabot mindenekelőtt a SB wuxiák rettenthetetlen rajongóinak, és mindazoknak akik értékelik az intelligens kamara darabokat, mindenféle exploitation-túlzás nélkül.

Szép és jó.

VCD bori:

Kazi bori:

2009. július 5., vasárnap

GHOST EYES

Kuei Chih Hung, 1974 Hong Kong

Nem lenne jogos, ha említésre sem kerülne itt a blogon a Shaw Brothers GHOST EYES című klasszikusa Kuei Chih Hung rendezésében - közvetlen a THE KILLER SNAKES előtt – Kuei, aki többek között a témájában hasonló alapművet a HEX-et is igazgatta. Csak az a „gond”, hogy erről a filmről W.F. tollából már évek óta olvasható egy nagyon jó kis írás a magyar nyelvű net-en, amivel nem mernék „birokra kelni”, még ha nem is teljesen úgy látom a dolgokat, mint ahogy a szerző látja. Szubjektív műfaj, nem igaz? (A cikk talán most nem elérhető (?), de gondolom újra fel lesz töltve.) Ezért egy képriport-féleség formájában emlékezzünk meg erről a kiváló korai darabról!