Paradox módon már-már költői ez a film, annak ellenére, hogy központi gondolata a szadomazo, amire az én olvasatomban nem éppen illik ez a jelző. Bevallom, sosem értettem a kínzásban rejlő „lehetőségeket”, mint afféle kívülálló úgy gondolom, Noboru Tanaka mozija még az elképzelhető legintelligensebb interpretációja e témának. Az asszony-gyalázás játéka furcsa módon szinte minden harmadik japán filmben előjön, a jobbik esetben a hölgy masoch, és még sumákban élvezi is. A darab mottója ennyi: „De… nincs szórakoztatóbb, mint eleven emberrel játszadozni.”
Bemátózott férfi zárórakor bordélyház asztalára borulva ébred. Egy kedves örömlány vizet ad neki és barátságosan elbeszélgetnek. A pasas nem csinál titkot belőle, hogy ex-felesége akkor hagyta végleg el, amikor ő levágta az asszony egyik lábujját. A nyilvánvaló perverzió nemhogy elriasztaná a lányt, ellenkezőleg, önként az aberrált fotóművész mellé szegődik, aki beavatja a titkos tortúra-metódusok ősi rejtelmeibe. Öreg inkvizíciós és más tradicionális szakkönyveket tanulmányozva csiszolta tudását a kötözés, lógatás, fagyasztás, stb technikáinak vonatkozásában. Pár fős stábjával rögzíti az akciókat, lehet, hogy mindezt ihletett művészetnek nevezi? Ki tudja?
Tanaka a deviancia pszichológiájára (uralom-fájdalom-gyönyör) és nem az olcsó extrémkedésre apellálva vezeti elő, vizuális szempontból is figyelemreméltó, gondosan felépített munkáját.
Az „urbánus horror mestere” mondják a rendezőről, valójában ’A’Mester, hiszen a hongkongi filmtörténelem egy igazi fenegyereke ki olyan kiválóságok felügyelete mellett kezdett dolgozni, mint Ho Meng Chua (a PRINCESS IRON FAN közös gyermek) és Chang Cheh, a kardforgatós/hősies/kungfu filmek géniusza. Kuei is, mint felmenői többféle műfajban készített briliáns munkákat. A valóságon alapuló krimik egyik erősségét képezték, gondoljunk a THE DELINQUENT-re (Chan Cheh-el együtt) és a sokat emlegetett THE CRIMINALS széria legjobb epizódaira.
(Kuei itt a blogon már vagy 14x, természetesen főként zseniális horrorfilmjeivel.)
Wang Cheng (Chen Kuan-Tai) jól menő teaházat (valójában éttermet) üzemeltet kínai bevándorlóként HK egyik gettójának közepén. Alkalmazottjáért Chu-ért, a helyeske pincérnőért beállít két kis suttyó gengszter, hogy viszik, mert tartozik a főnöküknek. (Valójában prostitúcióra akarják kényszeríteni.) Nagy nehezen, önbíráskodva leszerelik őket, illetve fiatal korukat figyelembe véve a bíróság sem szab rájuk tényleges büntetést, annak ellenére, hogy a visszavágón a lányt elüti egy autó, a hibájukból meghal. Drámai epizód, amikor Chu kisöccse a felmentő bírósági döntés után lesből támadva lekaszabolja nővére 2 gyilkosát, így osztva igazságot a hatóság helyett.
Boss Cheng, más néven Uncle, mint vállalkozó érthető módon nehezményezi a triádok beköhögéseit, a folyamatos zaklatást, hiszen az sem kötélidegzetének, és az alapjáraton jól prosperáló üzletmenetnek sem kedvez. Beindulnak a fahusángos, 8 napon túl gyógyuló csetepaték zsarolók és a nagy számú lojális személyzet között, szakács, pincér miskárolót ragad.. A törvény impotenciája már az elején szépen ki van domborítva, a többszörös visszaeső Blackie-t sem csukják le kisebb rablásaiért, aki szintén a családias jellegű teaház alkalmazottja volt, a törvénytisztelő boss csak a sokadik bebukása után meneszti. A jószívű boss továbbá egy csinos, de szomorú sorsú özvegyasszonyt is befogad, 2 kisgyermekével együtt.
Előre lehet sejteni, hogy a kettős nyomás alatt lévő boss milyen döntést hoz a lehetetlen helyzetben. A nyomozók vádaskodása, a vendégeket és az egész egységet molesztáló és lassan tönkretevő bűnözők, (kik lassított felvételben verik szét a berendezést,) között őrlődő Uncle nem tudja kibogozni a Gordiuszi csomót, rendkívüli karizmája nem elegendő egy ilyen súlyos társadalmi probléma ellenében.
(E kiváló filmet a BIG BROTHER CHENG című követte 1975-ben, amihez még nem volt szerencsém, de úgy tűnik, hogy a Teaház folytatása, ugyancsak Chen Kuan-Tai főhősködésével, Herr Meister Kuei rendezésében.)
Shaw Brothersnek 1956-ban is készült egy darabja ilyen címmel, japán/hongkongi közös projekt volt. Sőt 1952-ben THE LEGEND OF MADAME WHITE SNAKE elnevezéssel már gyártódott HK-ban mozi, 1960-ban Dél-Koreában gyúrták ugyanezen témát a vászonra. A számtalan adaptáció közül, az 1962-esen kívül mely veleje jelen bejegyzés, én a Tsui Hark-féle GREEN SNAKE-et (1993) ismerem, modern, komputer-csiszolta álomvilágával érdekes összehasonlítási alap, mivel a történet csaknem teljesen megegyezik.
Az említett filmek egy ősi kínai népmesén alapulnak, melynek hősnői a fehér és a zöld kígyó(démon/szellem), kik testvérek. Egyik 1000 éves, a fiatalabb csak 500, úgyhogy utóbbira időnként rá is kell szólni, hogy ne csintalankodjon. Nos, ezek a nem evilági lények emberi alakot öltve leereszkednek hozzánk, a halandók világába. Az idősebb beleszeret egy fiatalemberbe, aki ezer évvel ezelőtti, másik életbeli megmentőjére emlékezteti, feleségül akar hozzá menni hogy hálából szolgálhassa. Az egyébként gyönyörű Tsui Hark bravúrnál annyival szebb az old-school Shaw-musical, hogy a kígyó-varázslatok és trükkök nem gonoszak, mondjuk úgy, hogy a célt szolgálják. Teljesen letisztult, a pozitív/negatív oldalbéli karakterek adják meg, az egymásnak járó kultúrált respektust. Nem is beszélve a formai bűbájról, amit többek között zenében (a zsáner neve: Kínai Operafilm), a duettekben előadott dalocskák jelentenek, „klasszicista” stílusban megfogalmazott szövegekkel erősítve az amúgy is abszolút archaikus hatást.
A fehérkígyó/hölgy összeházasodik szerelmével, kit egy taoista pap figyelmeztet a túlvilági erők jelenlétére. Ezt természetesen nem hiszi el, mikor azonban saját szemével tapasztalja a szerzetes által vázolt valóságot (egy nagy kígyó fekszik nő helyett az ágyban), halálra rémül. (Szó szerint, majd később feltámasztják.) Némi erőfitogtatást követően a legbölcsebb pópa megállapítja, hogy az elkövetkező Dragon Boat Festivalon úgyis minden kiderül. (A nagy vallási ünnepen a csúszómászó-kísérteteket különösen nem kímélik.) Valójában a fő konfliktus, szellem és az ember közti szerelem lehetetlen mivoltából fakad, melyet mindkét film végén ügyesen megoldanak, még közös gyermek is születik! Míg a GREEN SNAKE-ben direkt ördögi csábítók a hölgyek (eltelt 30 év a XX. századból 1962->1993), itt démoniákus jellegüktől függetlenül rendesek, szimpatikusak, jóravalók.
A krónikák szerint hatalmas kasszasiker volt a film, a népszerűLinda Lin Dai (fehérkígyó) szereplésével, a főhősnők rendkívül bájosak, mozgásuk kicsit a kígyók lejtését mintázza.Valószínű, hogy a remek kis sztorin túl a grandiózus kivitelezés sem kerülte el a nézők figyelmét. A legfinomabb wuxiák világát idéző, tipikus széptónusú Shawscope látvány, olyan hangulatos nótákkal, hogy beleremeg az ember szíve. Mindenre nyitottaknak, romantikusoknak és lánygyerekeknek (tapasztalat) kifejezetten ajánlott.
(AKA: There Is A Secret In My Soup/Ren tou dou fu shang), Yeung Chi Gin, 2001 Hong Kong
-------
Elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy ezt a filmet csak teljesen stabil idegrendszerű és lelkiállapotú érdeklődőnek ajánlanám megnézni, annyira depresszív, lehangoló az összkép. Még véletlenül sincs egy kis fény az éjszakában, ez ténylegesen „hell on earth”. Ugyanúgy nyomozói feltárással kezdődik, mint ikertestvére, a hasonlóan antihumánus hangvételű HUMAN PORK CHOP, a mocskos „miliő” dekadens képei nagyjából előrevetítik milyen is lesz a következő nem egész másfél óra. Állítólag a valódi bűncselekmény helyszínén is forgattak, sztorijában szinte teljesen megegyező TOFU és a PORK CHOP megtörtént eseményeken alapul. A filmeket egy napon, 2001. január 5-én mutatták be a helyi mozik, a valóságos bűnténnyel kapcsolatos eljárás befejezése után egy hónappal (!)
2000. márciusában lepleződött le a hongkongi kriminalisztika történetének egyik legmegrázóbb esete. Egy fiatal, 23 éves lány (Maggie) elhagyja tróger, erőszakos férjét, barátnője (Pat) segítségével próbál alkalmi munkát találni, kinek a pasija (Rocky) történetesen piti gengszter, strici, így prostituáltat csinálnak belőle. A HUMAN PORK CHOP-ban (a harmadik komment érdekes!) drogfüggővé teszik, itt már arra sincs idő. Megtörténik az ominózus lopás a boss-tól, (kb. 100.000.- forintnyi az összeg, a mama orvosi ellátására kellett), majd „bosszúból” elkezdődik a vég nélküli szadista tortúra, melynek várható eredménye a lány halála lesz.
„Hello Kitty hulla esetének” is hívták az ügyet, mert a feldarabolt majd megfőzött áldozat koponyáját egy nagyméretű Hello Kitty plüssfigurába rejtették, mely ha a képernyőn feltűnik mindig ki van pixelezve, gondolom a gyártó nem vette volna jó néven, ha Ázsia egyik legnépszerűbb gyermek babáját ilyen ronda dologgal hozzák összefüggésbe. Végül a három embertelen sátánfajzatot életfogytig tartó börtönre ítélik, a kihallgatások alatt lassan minden rémtettüket elcsicsergik, a vallomások során - mely gerince a történetnek, realizálódik a vásznon a rettenetes cselekmény. A drog fertőjében őrjöngő vademberek láttán, a házimozizás után, jól esik kimenni az erkélyre friss levegőt szívni, és elgondolkodni azon, hogy vajon tudjuk-e igazán értékelni életünk apróbb szépségeit, vagy sem.
Horrorfilmként a HUMAN PORK jobban sikerült, három hajszállal veri a TOFU LEVESt.
A blog zömében olyan tartalmú filmalkotások ismertetését gyakorolja, melyek kizárólag felnőtt nézőknek/olvasónak készültek/készülnek, ezért bizonyos kor alatt semmiképp sem javaslom megtekintésüket, és azokról szóló írások olvasását. Köszönöm, üdvözlettel: Steppenwolf
-------
-------
