2010. november 3., szerda

THE DRUG ADDICTS

David Chiang, 1974 Hong Kong

 ~~~


Utcán, a drogelvonástól elszürkült vonagló fiatalember egy adagért könyörög az arra sétáló dílergyereknek, aki agyba-főbe veri, lealázza, közli vele, hogy a szer miatt „nem emberi lény többé.” Hazaérve a főhadiszállásra lelkiismerete feltámad és megsajnálja a mocsok ópiát(hiány)tól kínlódó függőt, ezért a zsugázó elosztó-kollégák természetesen jól kiröhögik, hansúlyozván, hogy ne feledje ők tulajdonképpen mivel is foglalkoznak. Éjjel egy sikátorban lecsapja a kivert kutyaként csaholó drogelvontat, maga sem tudja miért, de segíteni akar rajta, elzárja egy helyre, míg az egykor kiváló, pillanatnyilag lecsúszott harcművész és kung-fu oktató kitisztul. A terv sikerül (bár ilyen egyszerű lenne!) A mester józan fejjel élhet tovább, furcsa alapokon nyugvó barátság alakul ki köztük, amire a rendőrség és a kábítószerre szakosodott gengszterbanda is felfigyel. Egy valódi bűnszervezet tagja és többek között fiatal rendőröket is oktató, ex-drogos harcművész mester? Hmm.


A Shaw Brothers lepusztult valóságshow-filmjének ez lenne hát az alapszituációja. A két főszereplő (Ti Lung és Wang Chung) későbbiekben hatalmas színészi karriert futott be, „A drogfüggők” film megtekintése után, azt kell mondjam, méltán, a szereplők játéka ugyan kissé és finoman mesterkélt, de közel sem hállivúdi szinten, itt gyakorlatilag egy zseniális moziról van szó! A sztori remek csavarokkal tartja életben a figyelmet, hisz a tesók két tűz között vívják erősen drámai küzdelmüket a lelkiismeret és a korabeli hongkongi realitás között, azaz: rendőrség és szervezett bűnözés kereszttűzében. Amikor a „dílergyerek” megkapja a parancsot haverja kinyírására, megáll az ütő, tudva, hogy az árvagyerekekből szervezett elosztóhálózat alapkifejezése a „hűség”, melyet az őket a mélyből kiemelő undorító, és „szakmájából” adódóan lényegileg abszolút erkölcstelen főnök tart minden tekintetben markában. A már „tiszta” mestert pedig a rendőrség kapacitálja felderítő munkára, markánsan hangsúlyozva a drog élet- és boldogságellenes természetét.


A lehetetlen helyzet megoldása mondhatni életszerű, minden szimpatikus figura azért nem maradhat életben… az már tényleg mesés lenne, és itt nem ez volt a cél. Összességében az egyik legjobb Shaw-féle (beleértve a stúdióra jellemző tipikus, de nem zavaró patetikusságot!), fogjuk rá: „true-crime” film, amit láttam ez idáig. Kiváló kung-fu koreográfiával (Chan Chuen), igazán markáns alaparcokkal és pozitív erkölcsi tanulsággal. Felnőtt nézőinknek nagyon ajánlott!


  ~~~

Nincsenek megjegyzések: