Edogawa Rampo 1931-ben íródott, azonos című műve lett filmvászonra álmodva ebben a csodálatos kamaradrámában. Formailag a japán filmes új hullám darabja, gyönyörű és felkavaró is egyben ez az erotikus-horror, melynek klausztrofób képi világa minden percében maga az artisztikum, jellegében is szín tiszta művészet.
A szépségiparban nem prosperáló, de az art-fotózásból (bondage) megélő csinos modell lány egy fárasztó nap után testmasszázst rendel. Az (ál)masszőr egy vak férfi, aki őt rövid tapi után elkábítja és elrabolja.
A hölgy egy fantasztikus szobrász-műteremben ébred, melyben szürreális alkotások adják a hihetetlen atmoszférát: a vak művész modelljeiről kézzel vett minta alapján készíti el női testrészek monumentális tárlatát, melyek úgy néznek ki mintha a Museum of Modern Art 1969-es kiállításának lennének fődíjat nyert művei.
A nő persze tiplizne ha tudna, de csak nem jön össze. Kénytelen beletörődni a modell szerepbe, ugyanis a mester őt tartja kondícionálisan a legalkalmasabbnak leendő akt szobra tapintható kiindulópontjának. A művész édesanyja távozik időközben az élők sorából, így az eddig sem túl nagy szereplőgárda két főre csökken, akik egymásba szeretnek és egyre vadabbul szórakoztatják egymást. Egymás vérének elszürcsölésétől sem riadnak vissza, azaz a szokásos japán kín/gyönyör formula. Ebben a komoly színvonalon elkészített filmben ez is hatásosan és kultúráltan van ábrázolva. Nyoma sincs a későbbi ('80-as, '90-es évek) japán filmek vulgaritásának. De végletességben azért nincs hiány: párunk az extatikus halált választja, a döbbenetes hatású végkifejletben.
Komor és szürreális ez a mozi, libabőrös atmoszférával, nagyon mély és ízléses tálalásban. Aki szereti a drámai műfajt ne hagyja ki!
1 megjegyzés:
Ez érdekesnek tűnik! :)
Megjegyzés küldése