INFERNO OF TORTURE

Teruo Ishii, 1969 Japán

A Tokugawa témájú filmekből ez volt sorban a második a hírhedt japán moziszériából, mely afféle szexploitation stílusban fogant... Teruo Ishii bizarr világa az ’50-es évek vége óta kísérti a közönséget, minden filmje nem feltétlenül a legragyogóbb gyöngyszem ami valaha is készült a japán mozi történetében, viszont jó pár alkotása nagyon is élvezhető, ha nem kifejezetten racionális szemmel tekintjük azokat: ORGIES OF EDO, THE BLIND WOMAN’S CURSE, FEMALE YAKUZA TALE…

Jelen mozinkat megelőzte egy évvel korábban a JOY OF TORTURE, amelyre szintén jellemző az egyfajta öncélú jelleg, melyben a történet és a karakterek nem mindig egy ONIBABA színvonalúak. Ha valakit ez vérig sért az kerülje a filmet, és annak „kihasználós” cimboráit. Ha valaki viszont e hiányosságokon (?) túl tud lépni, vagyis nem zavarja ez a hányavetiség, az gyönyörködhet a szépséges képekben, melyek akár egy LADY SNOWBLOOD (Toshija Fujita, 1973) színvonalat is megütnek.

Mindezek mellett lényeges, a nem túl szűkmarkúan szórt extrém gore, amely meghazudtolja korát (hol voltak még Lucio Fulci híresebb darabjai?): a világ más régióiban - 1969-et írunk - nem mertek még ennyire véreset celluloidra vinni, hiába, a japán hagyományban mindig is szókimondóbb volt az erőszak ábrázolása.

Már a kezdés (valójában kommersz húzás) is egy nagyon zorall szadisztik ekszekjusön, a véreblelkű filmrajongók örömére. A gyönyörűen tetovált és egyébként sem kellemetlen külsejű Nagasaki-beli bordély prostituáltjai gonosz képeskönyvbe illően élik hányattatott életüket: szenvednek, tekeregnek (művészi szempontból is izgalmasak a közeli képek!), viaskodnak. Russ Meyer, a közismerten és bevallottan busenfetisiszta rendező is bizonyára elégedetten csettintett párat a női mellek folyamatos mutogatásának örömére, ha látta egyáltalán ezt az alkotást.

A mozi záró képsorai - a kivitelezés szempontjából valóban erősre sikeredett - ’Matazaki’ kivégzéssel csak felteszik arra az i-re a pontot, amit a bugyutaság és az alantas ösztönök előtt, mondhatni festményszerűen tisztelgő japán exploitation filmkultúra jelent.

-------